Màs is megőrül nèha a gyermekétől?

Én is kiabalok sokszor. Akkor bírom ki, hogy nem kiabalok, ha semmit nem reagálok a hisztire, ignorálom, befelé figyelek. Persze ott vagyok a közelben, ilyenkor sikerül kiszakadnom a szitiból, és nem bassza fel úgy az agyam. Ekkor már tudok úgy tekinteni rá, hogy tudom éretlen az agya, nem felnőtt, nem logikus. És megvarom míg abbahagyja. De ez 10 ből 3-5 eset. Csak ha épp nem indulunk valahova, hanem raerek én is.

Most akkor használom ezt, amikor nem hagy minket szóhoz jutni az apjával. Nem engedi hogy egymással beszéljünk. 5 éves.

Próbáld ki, hogy kiabálás helyett határozottan annyit mondasz, hogy nem. Normális hangerőn. Nem prédikálni, hogy 'ne dugd bele a kezedet a konnektorbe mert megráz az áram aztán akkor majd mondhatom hogy én megmondtam' hanem 'Nem!' és ha abbahagyta a hisztit, lenyugodott, akkor szépen elmagyarázni neki, hogy miért nem szabad.

Ez csak egy tipp.

Sajnos igen. Pedig nagyon nem így terveztem a gyerekek előtt. Most van egy ovis és egy csecsemő, imádom őket és minden nap hálás a szívem értük. De! Nekem is sokszor elszakad a cérna és igen, leüvöltöm a nagyobbikat, amiért trehány, vagy felesel, vagy mert "rájön az öt perc hiszti"... Olyankor megszeppen, elgondolkodik és magától jön bocsit kérni és átölel. Elmondja hogy mennyire nagyon jó anyukája vagyok és így szó szerint feltölt engem annyi szeretettel, hogy utána napokig nem ordibálok vele.

Szerintem minden anyuka kiabál néha, aki az vallja, hogy ő nem, az vagy nem mond igazat, vagy csak a család besegít neki annyit, hogy legyen egy icipici ideje bármi másra is. És igen, annó velünk nem ilyen szorosan és kötődően bántak, mégis itt vagyunk és nem azt a szülői mintát másoltuk le.

Lehet velem nem egyetérteni, de a környezetemben ez a tapasztalat.