Miért nem állapítható meg az autizmus?

Kívülállóként nagyon könnyű ám ítélkezni. Ha elvitte kivizsgáltatni, megtette, ami elvárható tőle. A fejlesztéseket nem csinálja? Te próbáltad már? A problémás gyerekek egyik fő tünete, hogy nem működnek együtt. Nem a szülőknek kéne a fejlesztéseket otthon csinálni, hanem szakembernek. Hiszen vannak bizonyos fogások, amelyekkel az ellenkező gyerekeket is együttműködésre lehet bírni, de a szakembereknek is van, hogy csak több foglalkozás után sikerül.

Nekem is kiírta a TSMT-tornát a védőnő, egy darabig csináltuk is, de amikor már olyan feladatok jöttek, ahol a gyereknek aktívabb szerepet kellett volna vállalni, teljesen elzárkózott. Minden nap balhé volt belőle, így inkább mi is feladtuk. A családi béke többet ér, hallgattam is a védőnőt eleget. De én nem vagyok gyógypedagógus.

Sajnos szakember hiány miatt a legtöbbször az a diagnózis: anyuka fejlessze otthon. Aztán ebből csak a konfliktus van, hiszen ez is egy szakma, a legtöbb szülő nem alkalmas rá. Én sem vagyok az, bevallom.

Mi 5 évesen találtunk egy nagyon rátermett gyógypedagógust, aki 2 óra után tudta elérni, hogy odaüljön a gyerek. És igen, autista szakos volt. Annak ellenére, hogy nem autista a gyerek, azért sok olyan fogás van, amit csak az autista szakos gyógypedagógusok ismernek, de minden gyereknél bejön. Hiszen nem csak az autisták opponálnak, sok gyerekre igaz, aki fél a kudarcélménytől, inkább meg sem próbálja.

Neki is el kéne vinni inkább egy gyógypedagógushoz, mint otthon kínlódni a gyerekkel, az anya-gyerek kapcsolatnak is nagyon rosszat tesz. Viszont vidéken szinte képtelenség találni ilyet és nem is mindenki engedheti meg magának.

Szerintem ebbe ne szólj bele, csak magadra haragítod az édesanyát. Az óvónőknek kellene intézkedni.

4-es voltam.

A szülőnek alá kell írnia, hogy elfogadja a diagnózist, de pl. egy szellemi fogyatékos gyereknél nincs miről beszélni. Mit nem fogad el? Ha a gyerek átmeneti helyzetben van, akkor ott lehet egyezkedni a Szakszolgálattal, hiszen ők is azt nézik, hogy a gyereknek legyen a jó.

Ismétlem a TSMT-torna sem olyan egyszerű, amíg hintázni kell, oké, de ahhoz anyuka nem elég egyedül, de pl. bukfencezni, ugrálni is kell a gyereknek, ha nem csinálja, hát nem csinálja.

Továbbra is azt mondjuk, hogy ne ítélkezz. Hidd el a problémás gyerekek szülei a poklokat állják ki, miközben az egész környezetük meg van róla győződve, hogy ők milyen hanyag szülők. Én is megkaptam már ezerszer, hogy semmi baja a gyerekemnek, csak foglalkozni kéne vele egy kicsit. Szerintem nálam többet senki nem foglalkozott a gyerekével.

Hát olvasgattam a kommenteket, de nem túl szimpatikus nekem ez a kérdező. Mondogatod, hogy sajnos ezt nem csinálja az anya, sajnos azt nem, sajnos ilyen-olyan a kislány. Sajnos 2 éves szintjén van stb.

De szerintem meg kb. alig ismerheted a teljes sztorit. Az, hogy szerinted 2 éves szintjén van, az egy dolog. (Bár ebben se legyél olyan biztos, vannak gyerekek, akik idegenek előtt nem beszélnek egy szót sem, aztán anyukával meg igen.) Az is egy dolog, hogy az óvónők szerint mi van, meg a pszichológus szerint mi. Egyetlen szó sem esett azonban rendes, autizmusra specializálódott szakemberekről (többről!), hiszen ilyesmit csak ők állapíthatnak meg, ez nem a jólelkű “csaksegíteniakarok” szomszédbácsi hatásköre. Gyanítom, hogy te minden viselkedési zavarra, mentális betegségre ráhúznád az autista jelzőt, mert csak azt ismered. (Pedig ezerféle diagnózis lehet még.) Ami nem baj, csak akkor nem kellene ennyire hangoztatni ezt. Szerintem ha érdemi segítséget nem tudsz nyújtani az anyának (ami érthető, nem is a te feladatod ez), akkor ne oszd neki az észt, meg ne aggodalmaskodj, az anyuka szinte biztosan jártasabb a témában, mint te.