Milyen az élet egy autista gyerekkel?

Erösen függ attól, milyen szintü autizmusról van szó, illetve melyik fajtáról.

Van, ahol a gyerek napi 24 órás felügyeletet igényel és gyakrolagilag csak vele kell foglalkozni, meg van, ahol - természetesen normálsi fejlesztés mellett - nincs eltérés a nem-autistákhoz képest.

Kedves kérdező!

Milyen idős a gyermeked?

Én autista vagyok, de szerencsére nálam igen enyhe fokú. Mostanra már sokan állítják, hogy nem is látszik rajtam. Ennek ellenére édesanyámnak mégis nagyon nehéz volt néha még az is, hogy egyáltalán szót értsen velem (de ez inkább óvodás koromban és azelőtt volt rám jellemző, később már nem).

Mindenkinél változó... nem minden autista egyforma.

Engem Asperger szindrómával diagnosztizáltak viszont csak tizenhárom évesen. Azóta is bánom, hogy a szüleim becsukták a szemüket, mert ha hamarabb kaptam volna diagnózist, akkor most talán kevesebb problémám lenne a szociális kapcsolatok terén, illetve rugalmasabb lennék, satöbbi.

Ha valóban autista a kicsi, akkor örülj, hogy hamar kezdődhet a fejlesztése, és az állapotától függőben minél teljesebb életet élhet majd később.

27/l

Az én párkapcsolatomat nem terheli meg úgy szeretjük ahogy van.A barátaim is teljesen jól fogadták.

De nehéz nyilván. Az én kisfiam egyben kitesz 3 gyermeket. Nem könnyüek a napok.

Sz@r.

Mindenki sajnál, és egyébként nyilván szerettem volna egy egészséges anya-gyerek kapcsolatot, normális családot, amihez minden adott is lett volna, mindent megteremtettunk a férjemmel, de a második gyerekem is az lett, ami miatt kb idegosszeroppanast kaptam.