Mit tegyek, ha a 3 éves gyerekem állandóan a földön fekve hisztizik, pörög,ordít, visít, ha nem kap meg valamit vagy nem az van, amit ő akar és mindig mindenhol szégyenít? Otthon érdekes módon nem csinálja ezt, csak amikor nem otthon vagyunk.

a hiszti általában annak a jele, hogy nem tudja beazonosítani az érzéseit,összezavarodik ezért így csattan ki a feszkó belőle.

Nem vagyok anyuka, csak iskolapszichológus. Ha leguggolsz mellé és elmondod hogy "figyelj, értem, hogy most csalódott vagy, mert nem kaptad meg a gumicukrot, amikor édeset kívánsz. Azért nem szeretném, hogy ilyet egyél, mert árt a fogaidnak. ha hazamegyünk, sütünk együtt sütit, az is édes".

Persze lehet, hogy anyukaként én sem tudom majd ezt hozni és kiakadok, de ha néha összejön, már az siker :D

Ami segíthet, hogy az összekuszált érzéseit segítesz számára beazonosíthatóvá tenni

Van az a szint, amikor már a leguggolás sem segít,gyereke válogatja.

A lényeg, hogy légy következetes, bírd ki és előbb-utóbb abbahagyja.

Nálunk is 2 hete kezdődött a sikítós hiszti. Ölelgettem, babusgattam, aztán keményebben szóltam, kapott lelocsolást,sőt egy ponton, amikor megütött, akkor bizony a fenekére is vágtam és eldöntöttem, hogy innentől kezdve nem asszisztálok a hisztijeihez, mert csak olaj a tűzre. Odáig jutottunk, hogy 1 órán át is képes volt sikítani és nem tudtam kizökkenteni semmivel, sőt amint észrevette, hogy rá figyelek, még jobban rázendített.

Na most ha belekezd, szimplán kikerülöm, ha nem figyelek rá, pár másodpercen belül abbahagyja és olyankor jöhet az ölelés és beszélgetés.

Nem, nem könnyű, sőt piszkosul nehéz. Néha én is sírok a másik szobában, de egyszerűen úgy érzem, ha most engedek a zsarolásnak, akkor soha nem lesz előtte tekintélyem.

Az meg hogy mit gondolnak mások: már nem érdekel. Megnézhetnek, sőt meg is szoktak bámulni bennünket, de ezek az ismeretlen emberek közül senki nem jön majd segíteni ha a gyerek a fejemre nől.