Párom egyik gyereke (10,5 éves fiú) állandóan hivogatja párom, kb mindenhová akar vele menni. Mit lehet vele kezdeni? Most válnak. Engem a gyerek szeret mert mindig hiányol, de nagyon bosszantó a dolog (hivogatas) páromnak is.

Semmi probléma nincs a gyerekkel. A szülei válnak, ezért bizonytalan, fél, hogy elveszti valamelyik szülőjét. Te az apa vagy az anya párja vagy? Mert még ezt sem lehetett megérteni a leírásodból. Hagyd, hogy elváljanak, lerendezzék a dolgokat,legyen stabil a gyerek lelki világa, addig lépj ki a képből.

A válás, még ha nem is látszik, iszonyúan meg tud borítani egy gyereket. Egy 10 éves és egy 13 éves is bőven GYEREK. Az, hogy nem akar rátok akaszkodni, sem feltétlenül jó jel. Az, hogy mindent megkap, és nem szóltok rá, akkor is csak finoman, még nem jelenti azt, hogy megvan az, amire a gyereknek szüksége van. Egy gyereknek nem arra van szüksége, hogy békén hagyjátok. Persze, szüksége van szeretetre, de szüksége van keretekre, rendszerre, kiszámíthatóságra, szabályokra, biztonságra. Ezt pedig egy válás, egy új helyzet, új ember iszonyatosan megboríthatja. Főleg a kamaszkorban vagy épp a kamaszkor küszöbén. Én 9 éves voltam, amikor váltak a szüleim, hidd el, tudom miről beszélek. A harmincas éveimben kezdtem csak rájönni, feldolgozni, mi minden vezethető vissza erre a pontra. Az, hogy hívogatja az anyját, annak a jele szerintem, hogy biztos pontot keres, vagy így fogalmazódik meg a tehetetlensége. Kapaszkodókat keres, még ha ez ilyen bosszantó, bagatell apróságnak tűnik is, nem az. Egy gyerektől nem várható el, hogy megfelelően, jó gyerekként viselkedjen egy olyan helyzetben, ami még egy érzelmileg érett felnőtt életét is megborítaná - veszteség feldolgozása, változás elfogadása. Itt nektek kell túllépni azon, hogy számotokra ez bosszantó. Ez egy tünet, aminek jóval mélyebb gyökere van. Ne azt kérdezzétek, miért csinálja. Jó eséllyel ő maga sem tudja megfogalmazni. Beszélgessetek vele, próbáljátok elérni, hogy megnyíljon, hogy beszéljen az érzéseiről. Ne azt kérdezzétek, miért hívogatja az anyját, hanem, hogy mi van benne, mit érez, mitől fél. És ha az kell neki, akkor igenis, legyen az anyjával. Kivel legyen egy 10 éves gyerek, könyörgöm? Adja meg neki azt a biztonságot, amire vágyik, azt, hogy ha szüksége van rá, ő ott van, és mindig ott is lesz. Ez a gyerek retteg, hogy a változással elveszíti mindkét szülőjét, a biztos pontokat az életében. Minderről nem ő tehet, hanem a felnőttek, akkor pedig vállalják is érte a felelősséget. Ha kell, szakember bevonását is érdemes megfontolni, hogy elkerülje az életre szóló sérüléseket.

10 éves jó eséllyel még alsós, max ötödikes. Egyedül megy haza a suliból? Persze, hogy hívogatja az anyját...

Idővel biztos javul a helyzet. Csak érezze, hogy ő fontos, számít. Ne anyagi dolgokat vegyetek meg neki, hanem magatokat, legyetek vele, szervezzetek közös programokat. Ha érzi, hogy oké, stabil a dolog, és úgy tűnik, minden rendben lesz, felhagy majd a hívogatásokkal is. Azzal, hogy téged hiányol, látszik, hogy szüksége van apára. Ne zavarjon, hogy nem a te gyereked, ha a párod társa vagy, a gyereknek is mindenképp minta, apaminta leszel, ha már az igazi apja nem törődik vele, próbáld meg valamennyire betölteni ezt a szerepet. Szerintem mindenki csak nyerhet vele.