Miért irja ezt sok szülő?

Mert a gyerek nevelést nem a verésnél kell elkezdeni.

Ha a szülőnek megvan a kellő tekintélye és tisztelete a gyerek szemében, akkor a dolog nem fog odáig fajulni, hogy kezet kellene emelni rá.

Persze ha a gyerek idő közben elkallódik és nem figyelnek rá, szóval odáig jutnak, hogy más már nem segít, akkor nem árt egy-egy pofon.

Néha helyreteszi az embert, talán néha kell is. De egy gyereket alapvetően nem veréssel kell megnevelni.

ha sok verést kap valaki, akkor az károsan hasznáél csak, pl. félelemből nem fogja csinálni a rosszat vagy tekintélyelvűvé válik vagy maga is agresszív lesz és egyéb káros dolgok

egy jókor megválasztott atyai pofon sülhet el jól, valóban, de azért jobb, ha erre sem kell, hogy sor kerüljön

Mert nagyon sok anyuka az Amerikából átvett nevelési elvet követi. Már a csecsemőt is elrontja. Ha sír,azonnal felveszi?mert a gyereknek állandó szüksége van az anya közelségére. Ha pedig sírni hagyja,akkor sérül a pici lelkivilága. (nem azt mondom ezzel,hogy órákat sírjon egy kisbaba,de semmi baja nem lesz,ha egy kevest sír,és nem dajkálják folyton). Ahogy nő a baba,annál jobban követeli a dajkálást. Az anyuka pedig minden percét nekiáldozza. Amikor már egy éves,még nem érti,hogy van,amit nem szabad. 2-3 éves korára pedig,ha nem kap meg valami,akkor hisztis lesz. Felmászik a bútorokra,földhoz vág dolgokat vagy saját magát,és az anya ekkor a verésben látja a megoldást. Pedig ekkor ez már nem használ,sőt. A gyerek "csak azért is" csinálja a rosszat.

Ha nem a gyerek parancsolna a szülőnek pici korától,hanem az anya nevelné ésszerűen,akkor nem kellen verni egy gyereket sem. 7-8 hónaposan fordulhat elő,hogy ha nem érti meg,hogy nem szabad kap egy pacsit a kezére,vagy a fenekére. Ez nem verés,hanem csak figyelmeztetés,és hatásos. Az ilyen gyerek később sem lesz hisztis. Vagy ha mégis,akkor is elég,ha beküldik a szobájába,nem játszhat a kedvenc játékával stb.

Az unokám egy éves. A napokban itt voltak,és a telefonzsinórt rángatta. Csak egyszer kellett rászólnom,hogy nem szabad, többet nem ment oda. Nem majomszeretet kell,hanem következetesség és józan ész. Akkor nem kell verni őket.

Engem sem vertek gyerekkoromban,pedig az már jó régen volt,mégsem voltam hisztis,kezelhetetlen gyerek.

Én sem verem az enyémeket,néha sem,semmiféle okból.Normális,tisztelettudó,jól nevelt gyerekek,pedig négyen vannak.

Én úgy gondolom,ne a veréstől való félelem tartsa vissza a helytelen dolgoktól,mert ha nem leszek ott,akkor az már nem fog működni.Ha saját magától érzi és tudja,h mit nem szabad megtenni,ha belülről jön a késztetés,akkor jól van nevelve.

Én nem akarom,h azért fogadjon szót a gyerekem,mert nagyobb és erősebb vagyok nála.Arról nem is beszélve,h azt tanítjuk nekik,h nem szabad bántani a kisebbeket,miközben mi meg egy derekunkig sem érő kisgyereket ütünk?!Szánalmasnak tartom,ha valakinek csak az erőfölényén alapul a tekintélye.

Mindenki annak tartja azt aminek akarja,önfényezésnek vagy szuperanyaságnak,nem érdekel.Négy példám van rá,h verés,rácsapás nélkül is lehet normális gyerekeket nevelni.

De azt is tudom,h ezt sokan annyira borzasztó dolognak tartják,h ezt a választ is gondosan le fogják pontozni,mint minden olyan választ,ahol valaki azt írja,h nem veri a gyerekét.

Kedves,gyerekszerető anyukák...

én nem vertem meg soha a kislányom, még kézrepacsi szinten sem, és ha sírt mindig felvettem. ettől még nem lett hisztis, se kezelhetetlen. a nevelés nem itt kezdődik, hanem itt végződik, mert az üt, aki tehetetlen egy nevelési helyzetben. vannak más szabályozó módok is. lehet hogy rövidtávon fárasztóbbak, de hosszútávon kifizetődnek.

azon felül, hogy nem is célravezető, mert nem nevel, hanem idomít, még a szülő-gyerek kapcsolatnak sem tesz jót. én nem a kiképzőtisztje szeretnék lenni a gyerekemnek, hanem a szerető anyukája. és mint ilyennek nincs szükségem arra, hogy megverjem. soha!