Szerintetek így tényleg meg lehet nyugtatni egy hisztiző, dühöngő gyereket?

Nem tudom a nyakon öntés mivel jobb mint egy pofon? Mondjuk annak is gratulálok aki nyilvánosan leírja és még büszke is hogy ő aztán sose babusgatta a gyereket...

Én is azt gondolom, hogy anyuka ismeri gyerekét és fel tudta mérni mi fog hatni rá és ugy tűnik bevált. Ez nem a tuti megoldás mindenkinek, hanem nekik akkor és ott bejött. Ennyi. Anyuka jól ráérzett.

A vízzel leborítás kb. olyan, mintha megpofoznád, vagy még rosszabb.

Én magamhoz szoktam ölelni, akkor megnyugszik.

Sokan elítélik, mert szerintük meg kell nevelni!

De van egy olyan pont, amikor a gyerek le akar nyugodni, de nem tud, ilyenkor segíteni kell neki.

Ha ennél a családnál ez válik be, hát ez.

A hisztinél meg kell különböztetni az "akarok valamit és addig ordítok, amíg meg nem kapom" állapotot, és a "már nem tudom mi a bajom, de bajom van, és ordítok, mert másra nem vagyok képes" helyzettől.

Az utóbbiban nagyon is helyes, ha a szülő a náluk beváló módon megnyugtatja a gyereket. Halk beszéddel, simogatással, öleléssel, de olyat is hallottam, aki leül a fia mellé, elkezd kettesével számolni, majd egy idő után hibákat ejt a sorozatban. A kissrác pedig nem bírja ki, hogy ne szóljon közbe és ne javítsa ki, aztán tovább bömböl, de egy idő után már inkább számol, mint sír. Egy ideig még számlálgatnak, aztán ha tényleg megnyugodak a kedélyek, tisztázzák, hogy mi volt a kiváltó ok, és hogyan kellene azt a helyzetet megoldani.

Nyilván nem úgy, hogy ha a gyerek le akarta vagdosni a fikusz összes levelét, akkor most megengedjük neki, hogy ne kezdjen újra sírni szegényke.

Az eszközként használt bömbölés szakaszában jó lehet a figyelmenkívül hagyás, kisebbeknél a kizökkentés valami meglepő reakcióval (nálunk pl. az "anya is visítani kezd" sokszor bejött), és a figyelemelterelés is beválhat. A "najó, akkor legyen" viszont biztosan a hisztik számát, és a gyerek kitartását növeli. Ha a múltor 5 perc után adtam be a derekamat, most simán képes lesz a gyerek 6 percet vergődni, és ez így mehet tovább.

Lenyugodott,és elkönyvelte magában,hogyha hisztizek anyáék rámfigyelnek és megölelgetnek .:D

Sosem tartottam ezt egy jó módszernek ,az hogy bevált-e valami nem azonnal fog kiderülni,hanem majd x idő elteltével . Ha megszűnik a hisztizés,akkor bevált . Szerintem aki ölelgeti meg dícsérgeti ilyenkor a gyereket ,az hosszútávon nem válik be - ez az én véleményem,nem kell egyetérteni. Nálam ami bevált,az ,az ,hogy a fülem botját sem mozdítottam a hisztizésre, vagy ha fogtam a gyereket és hazavittem azonnal ha hisztizésbe kezdett . Pár alkalom után rájön,hogy felesleges ilyenekkel fárasztania magát,nem megy vele semmire.

Nálunk az vált be, hogy kérdezgettem rengeteget. Sehol nem olvastam vagy ilyesmi, csak valahogy működött a lányomnál.

Elkezdte a hisztit (ha annak érzelmi oka volt és nem mondjuk egy játékot akart vagy edesseget), egyértelmű volt hogy nem bírja kifejezni magát és ilyenkor nyugodtan kérdezgettem: mérges vagy? Szomorú vagy? Dühös vagy? Akár sokszor ugyanazokat a kérdéseket, amíg egyszercsak válaszolt, hogy igen vagy nem. Végül lecsillapodott és arra várt, hogy kitaláljam a hiszti okának megfelelő érzelmet. Ha rájöttem, akkor megbeszéltük, hogy az adott érzelemre nem kell hisztizni, mert akkor anya nem tud segíteni. Jó oké ez párszor beletelt 5-10 percbe és elég kínos volt mondjuk egy bolt közepén, de viszonylag hamar megszokta, hogy csak kérdések jönnek. Utána ha nyűglődött, már általában magától jöttek a kérdések:anya mérges vagyok? Anya dühös vagyok?

Lehet ez fura és a gyerek van rosszul bekötve de nálunk a hiszti kérdést könnyen megoldotta.