Mi ez ami most van a 9 éves lányommal?

A gyerek nem hulye, hidd el mar oviban is jol tudjak, melyik munka mennyit er. Van kulonbseg koztuk, ezt a gyerekek kezelik egymas kozott.

Kislanyom osztalyaban kikozositettek azt akinek a szulei gyarban dolgoztak. Ezt az orvos es rendor gyerekei muveltek.

Nem pszichologushoz vinnem, elsonek korbe kerdeznek az iskolaban, tanarokat osztalyfonokot. Ok tobbet vannak vele napkozben.

"A gyerek nem hulye, hidd el mar oviban is jol tudjak, melyik munka mennyit er. Van kulonbseg koztuk, ezt a gyerekek kezelik egymas kozott.

Kislanyom osztalyaban kikozositettek azt akinek a szulei gyarban dolgoztak. Ezt az orvos es rendor gyerekei muveltek."

Azok a gyerekek nem azért közösítették ki a társukat, mert a szülei szerintük alantas munkát végeznek, hanem azért, mert az ő saját szüleik nem nevelik meg őket rendesen. Egy normálisan nevelt gyerek nem közösít ki másokat, akármilyen munkát végeznek a szülei. Az orvos egy elismert elit szakma, amivel sokat lehet keresni, és magas végzettséget igényel, a fenti példában mégis épp az orvos gyereke az, aki alpári bunkó módon viselkedik. Szóval semmit nem jelent, hogy mennyire vagy tanult és mit dolgozol, ugyanúgy lehetsz buta ember és nevelhetsz buta embert a gyerekedből is.

Ha az építkezésen dolgozók nem lennének, hová vonszolnád haza a szánalmas pichádat? Felépítenéd magadnak a házadat? Ha a gyárban nem raknák neked össze a csúcsmobilodat, megcsinálnád magadnak? Ha az étteremben a pincér nem vinné a szánalmas pofád elé a kaját, akkor nyitnál egy éttermet, megfőznéd a konyhán magadnak a kját és fel is szolgálnád?

Szerencsétlen nyomorék vagy! Minden munkára szükség van a világon! Egyik sem szégyen!

Nem tudom, mitől lehet, első körben meg kellene próbálni kettesben beszélgetni vele, mégis mi a baja. (Ha végképp nem megy, tényleg nem rossz ötlet egy pszichológus.) Ha kamasz lenne, akkor valamennyire érthető lenne ez a fajta viselkedés, de nem korai ez még 9 évesen? Nem tudom, nekem ennyi idős fiam van, nála és a baráti körében nem tapasztalom ezt, talán a lányoknál hamarabb elkezdődik?

Az még önmagában nem lenne baj, ha véleménye van dolgokról (bár nem biztos, hogy a saját véleménye, lehet, hogy hallotta valakitől), de azt ideje lenne megtanulnia, hogy mikor van az a helyzet, amikor jobb lenne megtartania magának a véleményét, vagy finomabban kifejeznie.

Az nekem is rosszul esne, ha a munkámat (vagy bármimet) kritizálná a gyerekem. Szoktál vele beszélgetni a munkádról, van valami fogalma arról, mit csinálsz, te mit gondolsz a saját munkádról? Haragudhat rád valamiért? Érezheti úgy, hogy a munkád miatt keveset foglalkozol vele?

"Azok mondják hogy egyik munka se szégyen, aki 'alja' munkát végez, segédmunka, takarítás, szalagmunka stb, mert lusta volt tenni ellene hogy jobb legyen, csak siránkozik."

Nem azért siránkoznak, mert "aljamunka", hanem mert a fizetés és a munkahelyi bánásmód is azt sugallják, hogy ez a munka felesleges, nem igényel semmiféle erőfeszítést és nem becsülendő. A valóságban viszont ez egyáltalán nem így van. Baromi sokféle skill kell ahhoz, hogy valaki pincér legyen, sok fizikai erő, nagyon jó memória, állóképesség, rugalmasság, rengeteg türelem, és persze a legfontosabb, hogyha ezeket az állásokat nem töltik be elegen, akkor te fogsz reklamálni az étteremben, hogy lassú a kiszolgálás. Az rendben van, ha neked nem tetszett az ilyen jellegű munka és ezért más pályát választottál helyette. Az viszont nincs rendben, hogy leszólod azokat, akik ezen a pályán maradnak. Nem feltétlenül lustaságból. Valaki hivatásból dolgozik vendéglátásban és szereti csinálni, és igen, ő is okkal panaszkodik, mert ha valamit, amit szeretsz csinálni, ilyen sokan lenéznek és ennyire nem becsülnek meg sem emberileg, sem anyagilag, az sokszor még rosszabb érzés, mintha olyasmi miatt néznének le, amit te magad sem szívesen csinálsz.