Hogyan tegyem ezen túl magam?

Az én fiam 9 éves, ADHD-s. Amíg nem volt meg a diagnózis, én is gyakran megkaptam a családtól, hogy "nem jól nevelem". A férjemmel nincs jó kapcsolata, ő is nehezen tolerálja a fiunk viselkedését, de úgy látom, van ebben némi lassú javulás. Túlnyomórészt én foglalkozom a gyerekekkel (van egy kistestvére), mert a férjemnek nincs hozzájuk türelme és amúgy is sokat dolgozik.

Sokat olvastam az ADHD-ról és pszichológushoz is jártunk, így ha valaki kritizálja a nevelési módszereimet, könnyedén leszerelem. A férjemmel is így volt, azért néha még próbálkozik. Este lefekvés előtt én is beszélgetek a fiammal, nagyon jó a kapcsolatunk, ebbe senkit se engedek beleszólni.

Lehet, hogy a férjedre is ráférne egy kivizsgálás, elképzelhető, hogy neki is vannak problémái az idegrendszerével. Az is jó lenne, ha elbeszélgetne sorstárs (jobb hozzáállású) apukákkal.

Sajnos a problémás gyerekek szülei körében elég gyakori a válás. Nálunk is voltak nehéz időszakok, de kitartunk egymás mellett.

Azt nem értem, hogy ha a férjed a pszichológust hülyeségnek tartja, akkor miért fogadta el, hogy egy (gondolom) pszichiáter a gyerekének gyógyszert írt fel? Nem voltatok konzultáción a kivizsgálása után? Ott nem mondták el, hogy mi a szitu, nem adtak tanácsot, miként kellene viselkednetek a gyerekkel?

Szerintem érdemes lenne a kezébe nyomni egy kis olvasmányt arról, a rossz szülői hozzáállás mennyire ront a gyerek helyzetén.

Online elég korrekt leírás van erről pl. a Fimota közopnt honlapján, de pl. Dr. Máté Gábor Szétszórt elmék c. könyve elég jó szerintem (ő orvos, nem lélekbúvár, talán a férjed számára is „valaki”), pláne mert ő maga is ADHD-s, és elég szépen megfogalmazza, miket élt át, milyenné tette a családját is azáltal, hogy csak felnőttként derült ez ki róla. (Halkan mondom, de még a végén az is kiderülhet, hogy a férjednek is hasonló problémája van.)

Az esti lefekvésnél a beszélgetős szitu a lehető legjobb, amit tehetsz a fiaddal, erre nagyon nagy szükségük van a gyerekeknek!

Nem minősítem a férjedet, jól leírták előttem, amit én is gondolok ennyi infó alapján róla. :(

Van valamelyik szuperdada visszatérben egy ADHD-s fiúcska.

Egy kész tanulmány az apa arca, és mosolya, amikor megpróbál máshogy állni a gyerekéhez, és az azonnal veszi a lapot.

Az esti szertartások pedig igenis kellenek, minden gyereknek a megnyugváshoz, egy ADHD-s nek meg főleg.

Hát nem könnyű neked.

Mégiscsak el kéne vonszolni apukát a pszichiáterhez. Pestiek vagytok? A Vadaskertben szülőcsoportokat is szoktak szervezni.

Ha semmi nem megy, legalább a gyerekkel beszélgess el arról, hogy miért ilyen vele az apja. Bár nem nagyon tudom, hogy lehet ezt úgy elmondani, hogy ne zavard vele össze szegényt. Nyilván meg akarna feleni az apjának, még akkor is, ha most úgy tesz, mintha nem érdekelné.

Pont a héten mondta nekem egy elsős kislány olvasásfelmérés közben, hogy nagyon izgul, mert "apukám nem akarja, hogy ilyen pancser legyek". Tényleg nem tud olvasni szegényke, de hogy a "ne legyél pancser" felszólítás nem segít rajta, az biztos.