Adott egy gyermek, aki az édesanyjával él, édesapja 2 hetente 2 napra viszi láthatásara, akkor habzsi dőzsi van, világjárás, emiatt a gyermek "jobban szereti" az édesapát, mit tehet ilyen esetben az édesanya?

Megint egy anya aki nem tudja már mit lehetne még elvárni az extöl...

Nagymamánál vannak a gyerekek is ugyan ez, még sem ordítanak, hogy otthon ez kell nekik.

Elvágyni akkor vágyik el, ha otthon valami nem jó, és nem a meki meg a tablett miatt. Persze egy egy hisztikor fejedhez vághat ilyet, de ha tartósan elvágyik töled akkor ott mélyebb probléma van.

Lehet, hogy csak kéthetente 2 nap de ez a 2 nap csupa törödés és odafigyelés, még akkor is ha meki, meg tablettezés.

Miért csak 2 hetente viszi el? Miért nem mondod neki, hogy ma továbbbent kell lennem, el kell mennem WC ülökét venn, találkozom a barátnöimmel, szülöértekezlet van és jöjjön érte el, és szerda este is aludjon ott.

Én azt gondolom ez nem annyira vészes.

Nálunk is pont a mamánál ilyen, ott van minden határok nélkül, ami itthon korlátozva van.

Itthon más, meg kell tanulni. Nálunk mindig 1 nap volt a visszaállás a mama után, utána már semmi gond nem volt. Egyre nagyobbak annál inkább értik hol/ kivel mit lehet és nem fognak követelőzni.

Meg lehet beszélni a gyerekkel, azt hogy apa csak havi 4 napot van vele, tehát akkor ráér minden figyelmét rá fordítani, a többi napon apa sem foglalkozik vele, hisz dolgozik, ezért nem tudsz te sem 0-24-ben játszani vele.

A pénzt is meg lehet simán beszélni a gyerekkel, apának több a fizuja stb.

Ne legyél féltékeny, mert azt a gyerek is megérzi.

Nálunk háromból 1 gyerek nagyon apás. Ő minden nap menne az apjához. Mindig sír, ordít ha haza kell jönni. 3 éve kb 3 naponta felhozza, hogy Ő megy az apjához, oda költözik stb. Nem csak a tablet, meki stb miatt, apás.

A másik kettő is szereti az apját, de ők nem vágyik így... tehát nem lehet olyan rossz a légkör itthon... Nem nagyon tudsz mit csinálni...

Nálunk fordítva van. Anyuka látogatja a gyereket és majomszeretetet ad neki..

Úgy kezeljük, hogy otthon ugyanúgy megvannak a szabályok, nincs megengedve a hiszti.

Tudatosítva van a gyerekben, h nem "anya" vagyunk (az apja meg én) és mi nem csináljuk ezt meg azt. Itthon mások a szokások.

És ez be is állt rendesen nálunk. Tény nem volt könnyű!!

De igenis tudatosítani kell bennük, h mást és mást engedünk meg nekik.

Átérzem, amit írsz, nálunk is kb ez van. Apánál nem kell rohanni, nincs nyomás, nincs nagyon házimunka, rengeteg kütyüzés viszont igen...én meg mindenről gondoskodom, minden döntés, felelősség az enyém. Itthon vannak a "kell" dolgok, nekem jut szinte minden "nem". Feszült vagyok, ideges vagyok. Apának könnyű a 2 heti 2 napban alig elvárásokkal.

Igyekszem tudatosítani, hogy hétköznap apánál sem az menne, amit hétvégén tapasztal. Mást nem nagyon tehetek. Örülök, hogy jó kapcsolatban van apával, aztán később remélhetőleg rájön, hogy nem az a való élet.

Valahol érthető, hogy a könnyebb, szórakoztatóbb felé húz. Sajnos ez ilyen.