Elegem van magambol sokat kiabalok a gyerekeimmel van ebbol kiút?

Kérdező, te mentél hozzá! Mire számítottál?

Egy csomó válaszoló: ne keverjétek össze a büntetést a következménnyel! Az, hogy nem mosod ki a kávéscsészét vagy a ruhát, nem büntetés! Büntetés az, aminek a célja a bosszú, az, hogy ha te rosszat tettél nekem, miközben jól érezted magad, akkor most bűnhődj, és ne érezd jól magad. A büntetés felülről jön, megteszem,mert megtehetem. Az, hogy nem vagyok a cselédje, az pedig partneri, egyenrangú viszony.

Azt szerintem te is látod, hogy az ordítás és a sírás semmit sem ér. Ebből csak az szűrik le, hogy anya egy idegroncs, de úgyis megcsinál mindent akkor is, ha a többiek tojnak rá nagy ívben.

Ne szedj nyugtatót, de ha ennyire kiborít ez a helyzet, a magnézium és a B-vitaminok sokat segíthetnek. Ihatsz citromfű teát is.

Én is nagy kertes házban élek, 3 "rendetlen" pasival (férjem + 2 kisiskolás fiú). A férjem sokat dolgozik (otthon is), ezért őt nem nyaggatom, hogy segítsen a házimunkában, nekem sokkal több időm van ezekre. Már azt is nagyra értékelem, ha hétvégén néha ő főz ebédet, vagy pl. néha felindulásszerűen rendet rak a pincében.

A gyerekeknek nem jó minta, hogy apa alig csinál otthon valamit, de ezen nem tudok változtatni. A rendrakásban sokat segítenek a tárolódobozok, amikbe a játékokat szoktuk bedobálni. Azt már rég elengedtem, hogy nálunk mindig csilli-villi tisztaság és rend legyen, arra törekszem, hogy élhető legyen a környezetünk. Ha néha feneketlen rumli van, akkor se omlok össze. A gyerekek maguktól nem szeretnek elpakolni, de velem együtt szívesen csinálják. Próbálok nekik kisebb, nekik való feladatokat adni. Pl. takarják le az ágyukat reggel, a nagyobbat néha elküldöm a közeli kisboltba venni pár dolgot, bevásárolni együtt megyünk és ott is segítenek, ők teszik ki a tányérokat, evőeszközöket ebéd előtt. Van pár egyszerű szabály, amikhez kicsi koruk óta ragaszkodom, pl. a padlón és a kanapén nem maradhatnak a nap végére játékok, csak a konyhában eszünk, a ceruzákat össze kell szedni rajzolás után, takarítás előtt a lakásban rendet kell rakni. Este fürdés előtt a fürdőszobában vetkőznek le, a ruhákat egyből a szennyestartóba teszik, ebből sosem volt gond. A nagyobbat próbálom bevonni a zöldségpucolásba, kerti munkákba (pl. diószedés, levelek összegereblyézése, hólapátolás), a kicsi is segít néha. Ha valamit megcsinálnak, amit kérek, meg szoktam köszönni, ha valamit nagyon szépen megcsinálnak vagy valami extra dolgot tesznek, megdicsérem őket, néha egy kis jutalmat is kapnak. Azt nem tudom elképzelni, hogy én megszakadjak a sok tennivalótól, míg mindenki más a tévé előtt heverészik.

A nagyobbik fiammal előfordult, hogy valamit az istennek nem akart megcsinálni, amit kértem. Igazából nem az zavart, hogy nem csinálta meg, hanem a hozzáállása, hogy még neki állt feljebb. Na akkor mondtam neki, hogy oké, akkor én sem csinálom meg, amit te kérsz tőlem. Nem sokkal később már jött, hogy anya, segíts ezt meg azt, én meg mondtam, hogy nem, mert te sem segítettél nekem. Nem kiabáltam, teljesen higgadt, sőt kedves voltam. Ez mindig bevált.

Neked azt javaslom, hogy kezdj el a lányodnak adni tennivalókat (később a kicsinek is), vond be a takarításba, rendrakásba, ne várd meg, hogy magától eszébe jusson (még jó ideig nem fog). Ha a férjed a tévé előtt ülős fajta, hétvégén neki is adj feladatokat. Nem kell erről órákat beszélgetni, fokozatosan adj át egyre több feladatot mindenkinek, és lássák rajtad, hogy értékeled, ha normálisan megcsinálják.

Nekem is rá kell szólnom a nagyobbik fiamra, hogy fújja ki az orrát, amikor beteg, de ez engem nem igazán zavar, majd megtanulja egyszer, és amúgy nagyon ritkán beteg. A kicsivel nincs ilyen gond.

Bébi! El nem tudom képzelni, hogy mit tudhatott ez a férfi az ágyban, amiért férjül vetted.

De egy koszfészekhez szocializálódott férfi a házasságkötésetek előtt sem húzta le a szarát.

Gondoltad, hogy majd te megváltoztatod? Megneveled? Sajnos tévedtél...