Miért nem figyel az iskolában?

A Játékháznál jobb olvasókönyv és módszer nincs, de úgy látszik egyes tanítók még eből is képesek horrort csinálni.

A "hat betűnként értékelés" nem azt kéne jelentse, hogy stresszeljük a gyereket meg a szülőt, hanem hogy a tanítónak képben kell lennie, ki hol tart, melyik gyerekkel kell differnciáltan foglalozni, mert már a könyökén jön, amit éppen tanulnak, és ki halad lassabban, kinek kell külön gyakorlás, esetleg más megközelítésből egy -egy betű megfelelő rögzítéséhez.

Lehet, hogy simán nem iskolaérett. A fiúk később érnek, elég kevés fiúgyerek érett 6 évesen.

Nekem egyébként mindkét gyerekem figyelemzavaros. Én kértem kódot, nagy naivan azt hittem, akkor majd jobban figyelnek rájuk, segítenek. De a nagy fenét. Semmi nem történik, ha meg felhívom erre a tanárok figyelmét, akkor az a válasz, hogy vigyem már el a fogyatékosok közé. Erősen megvan a véleményem a tanárokról, tisztelet a kivételnek. De mind olyan gyerekeket akarnak, akik ülnek csendben, figyelnek, és egyszer elmondanak nekik valamit, és már tudják is. Egyértelműen az a megoldás, hogy majd én megtanítom neki a tananyagot, mert hát nekik az iskolában erre nincs idejük. Szánalom.

Én váltottam iskolát mind a két gyerekemmel, de csak átmenetileg lett jobb a lányomnak. Alsóban másodjára kifogtunk 2 nagyon aranyos tanítónőt, de az egyik elment a suliból, mert szétszivatta a diri, a másik meg elment szülni. Felsőben meg nagyon szemetek a tanárok, van vagy 10 tanára, abból legalább egy mindenhol állat. Most is gondolkodom iskolaváltáson, de igazából szerintem mindenhol ez megy. Mindenhol van rosszindulatú tanár, aki egyest ad, mert nem írta rá a nevét a dogára, vagy mert szerinte olvashatatlan az írása, vagy simán csak olyanokat kérdez, amit le sem adott. Ezt nem nagyon lehet elkerülni.

Hát, ez van, ne hagyd bekódolni, max. nem lesz orvos belőle. A legtöbb, amit tehetsz, hogy biztosítod róla, hogy nem vele van a gond, és attól még értékes ember. Nem nagyon fog hinni neked, ha a suliban egész nap azt hallja, hogy ő hülye, dehát nem tudunk nagyon mást tenni. Ja, és én korrepetálom. Vekerdy szerint nem kéne, de mi mást tudsz tenni? Azt nem tartom jó ötletnek, hogy hagyom megbukni, idegennek meg még annyira sem tanulna, nem is találtam senkit.

Mert túl gyorsan tanul:) Én is ilyen voltam:

Az iskolába kerülés után sok szabályt kellet elfogadni, de jó párat kiköveteltem magamnak is. Szerencsére tanáraink bár kemények voltak, de szeretettel törődtek velünk.

Mivel szénfűtés volt az osztályban, hogy legyen elfoglaltságon, én fűtöttem a kályhában. Ha fárasztott a padban ülés, kiülhettem a szenesládára. A kb 200 karakteres olvasmányokat fejből tudtam, így a sorban olvasásnál egyszerűen mondtam tovább. Néha le is buktam, mert beépült egy-két plusz szó is. A számtanfüzet hátulján volt egy szorzó-osztó táblázat, de egy pár művelet is volt még rajta. Ezt kollektív mantrában skandálva betanultuk, így az akkori számtan nem okozott problémát. Általában az órák végén megcsináltam a másnapi házi feladatott is, így otthon alig kellet tanulnom. stb....