11-től tartsam otthon a gyereket, mert megtehetem?

Szerintem senki se próbálja beosztani a másik idejét, mindenki magának tudja a legjobban, mi neki a legjobb, és minden átlagos anya azt, hogy mi a gyerekének.

Szerencsére a törvény is beleszól, felülbírálja a szülőket, így pl lehetőséget ad nyári ovilátogatásra, mert helyesli.

Kötelező oviztatás 3 éves kortól, mert törvényileg így helyes, akkor is, ha mi nem értünk egyet(én egyet értek).

Ha lehetőséget adnak valamire, az helyes. Nyári ovira van lehetőség, tehát szerintem helyes vinni. Lehetőség van kihagyni is, tehát az is helyes. Az is jó, ha szabadon dönthetsz, hisz ez rólad, a családodról, 2 helyes döntés közül választasz egyet.

Én viszem 13 hét szünetből 3 héten a gyerekem(délelőtt), mert nekem így felel meg, pedig akkor csak olyan dolgokat intézek, amit más munka után vagy hétvégén intéz(miközben másra bízza a gyerekét, amit én nem tehetek meg) és semmi kedvem stresszelni magam és a gyereket, hogy vele intézzem ezeket)

Erről is le akartak beszélni, engem is váratlanul ért, magamra vettem. Zavart, hogy lelkiismeretfurdalást akarnak bennem kelteni, arra céloznak, szerintük milyen anya vagyok, hogy nekik kényelmesebb legyen. Ez visszataszító..

Én nem azért szültem, hogy mindig velem legyen a gyerekem.

Azért szültem, hogy ő boldog legyen,

Az oviban vannak barátai, csak ott tud társasági életet élni, követni azt a rendszert, amibe beleszokott, neki erre szüksége van, szereti. Arra is, hogy én kiegyensúlyozott legyek, tehát az én boldogságom az övé is, és fordítva.

Az egyetlen önző az óvónő, aki szabadulna a munkája alól érzelmi befolyást gyakorolva a gyengékre, ráadásul szabályszegéssel(mivel hivatalosan ez tilos)hogy neki kedvező időben legyen szabadnapja.

FUJJ.

Kevés az óvónő, de mindenhol máshol munkaerőhiány van.

A vicc az egészben, hogy nagyon rossz véleményem volt már az elején erről a nőről, a gyerekem is utálja, csúnyán viselkedik velük, abszolút pályát tévesztett, de ki kell húznia még a nyugdíjig vagy 10 évet.

És nem, egy átlag óvónő negyedannyit sem foglalkozik a gyerekekkel, mint egy anya..

Betartatják a gyerekekkel a rendszert(ami jó), lenyomják a kötelező előadásokat, de itt ki is fulladt a dolog.

Nem hallgatják meg őket, mert sokan vannak, nem érzik át a személyes konfliktusaikat, nem tudják megnyugtatni őket, mert nincs idő. Nem beszélgetnek velük rendesen, nem tanítgatják őket konfliktuskezelésre..

Lenyomják, amit kell, majd ülnek a padon, dumálnak, és levezetik a rossznapjukat a tömegnyi gyereken.

10 perc ovi(várok ebédkor a gyerekemre) alatt, én egy hétre elég kritizálást hallok minden egyes nap..nem csoda, hogy annyi a depressziós/ viselkedésproblémás, folyamatosan megy a szidás, kicsinálják a kicsiket.

Mind szórakozunk szabadság alatt/ munkaidőn kívül.

Mióta jár a felnőttség szórakozásmentes élettel??

Ki határozza meg, kinek mi lehet szórakoztató? Ki mondja meg, mikor illik szórakozni?

Annak az óvónőanyukás válaszolónak valami elvadult tiniképe van a világról, mert az anyja rémes anya volt.

Jó 10 év, mire gyereke lesz és belátja, hogy a szülők nem szünnek meg embernek lenni és nem kell gyereknevelő beszűkült robottá alakulniuk, sőt, ha látna gyereket közelről tudná, hogy az átlag ovis ugyanolyan lelkesen rohan a barátaihoz, mint az anyjához..

Sajnálom, hogy a gyerekkorod anyukád munkájának kisegítésével kellett töltened, de ha felnősz és el mered fogadni, belátod, hogy ez anyukád hibája, nem tökéletes anya, sőt.

Az én apám egyetemen tanít, én dolgozatokat javítottam(kihúztam az üres helyeket és 0pkat írtam)nekem is megpróbálta beadni, hogy a hallgatókmegkeserítik az életét azzal, hogy 0 tudással Zhznak, ő meg javíthatja a sok üres lapot, vagy a hülyeségeket olvassa, amivel próbálkoznak. Én sem értettem, minek üresen beadni egy lapot, és igazat adtam apámnak, az ő idejét pazarolják. Aztán felnőttem és rájöttem, hogy a diáknak nem feladata beosztani a tanár idejét, azért van ott, hogy próbálkozzon, h jónak látja beülhet zhzni, hátha átmegy, nem az ő felelőssége, hogy a tanára mennyi időt tölt a javításokkal.

Ahogy a szülőknek sem feladata az óvónő idejével foglalkozni, az a munkája, hogy szó nélkül alkalmazkodjon az igényekhez, ezért neki fizetnek.

Ha baja van, az nem a szülők baja, ahogy a tanár munkaidejéhez sincs köze a diákoknak.

Forduljon a feletteséhez, ha gondja van a munkájával és érje el törvényes úton, hogy ez változzon, ha nem megy, váltson helyet/ szakmát, de ameddig dolgozik, a munkáját végezze törvényes keretek közt, rendesen, úgy, hogy ne legyen rá panasz.

Én meg azt nem értem, minek vinné, ha otthon van még egy gyerekkel??

Az övé mindkettő, nem?? Autista ide vagy oda, őt is nevelni kell a másikat sem kell mindig lepasszolni!

Igen, oldja meg a kérdező, hisz a saját gyerekekről van szó. Aki meg dolgozik, az meg sohogy nem tudja megoldani!

Én is Gyeden lévő anyuka vagyok, soha senki nem mondta, hogy hozzam már el, mert otthon vagyok, de eleve ha elköhinti magát az ovis, be sem viszem. Sokat volt itthon az évben, nyáron is itthon lesz.

Én gyerekeim, a felügyeletük az én gondom, ha beteg, ha nem!

Az autista gyereket miért nem lehet valami spec.napközibe vinni?? Neki nem tenne jót?

Tehát teher az autista, ezért az egészséges van egész nap eltávolítva?

Látom, nem sikerült megérteni, amit írtam Pirike! Nem baj, fuss neki még párszor.

Ha elküldenéd az autistát, na ő szívna, amíg az átlagos gyereknek megváltás a barátaival lenni, a legjobb, amit tehetsz vele!

Az én gyerekem, az én felelősségem, hogy a legjobb legyen neki, pont ezért kell biztosítanom napi pár órára a barátait.

Mert egy ovisnak ez a legnagyobb ajándék, hiszen ebben az életszakaszban van. Egy csecsemőnek szivatás a kortársai közt lenni az anyja nélkül, de egy ovissal ilyenkor madarat lehet fogatni, mert ebben az életszakaszban van.

Fel kéne fogni, hogy a gyerekek nőnek, változnak, és már nem akarnak napi 25 órát veled lenni, hanem 4-8 órát kimozdulnának a barátaikkal egy olyan helyre, ahol van játszótér meg medence, párakapu (a mi ovink udvarán van), sőt idegen gyerekekkel is találkozhatnak, hiszen más oviscsoportokkal szokták összevonni őket.

Az ovisoknak szükségük van gyerektársaságra IS, legalább annyira, mint az anyjukra.

Kíváncsiságból kérdezem, a te gyereked hányszor fut össze egy héten a barátaival, akivel korábban minden egyes nap együtt játszott?

Vagy galád módon elszakítod tőlük hónapokra? Nem engeded, hogy szoros kapcsolatai legyenek? Gondolod nem hiányolja őket?

Mert szerintem nem legalább heti 3 nap biztosítasz neki megszokott baráti tàrsaságot, hanem veletek van csak, meg pár idegen gyerekkel a programokon, amit szerveztek.