Ti hogyan reagáltok az óvónői nyomásra?
Gyermekem 5 éves, csak délelőttönként jár oviba, délben érte szoktam menni.
Most jön a nyár, a nyári szünet egy hónapja alatt természetesen nem viszem, de meggyőzött az óvónő, hogy 2 hónapig ne vigyem be, mert akkor őket nem rendelik be, meg amúgyis nyaralni mennek, meg hogy összevont ovis csoportok lesznek, váltott nevelőkkel, ki tudja, hogy reagálna a gyerekem(aki amúgy barátkozós, de nem szabálykövető csendes típus.
Abszolút megértettem, mivel nem kell dolgoznom jelenleg, csak tanfolyamra járok, ami nem létszükséglet, tudják, hogy nem dolgozom, így természetesen van időm.
Viszont most utólag fel vagyok háborodva, egyedül nevelem, soha senki sem vigyáz rá, összvissz annyi időm van magamra, amikor az oviban van 9-12ig, és ugyan imádom nagyon, de belebolondulnék 60 napba éjjel nappal úgy, hogy amúgyis csak 3-4 órát tölt nélkülem naponta, azt is ritkán, mert minden második héten beteg. Szóval nincs bepótolnivaló idő, amit nélkülem tölt, mint a többségnek, nem érzem, hogy most kell pótolnom az eddigi elhanyagolást.
Úgy érzem nekem jár ez a délelőtt, másrészt meg rossz anyának érzem magam, hogy meg kell indokolnom, miért akarok a gyerekem nélkül tölteni napi 3 órát.
Minden hétvégén is velem van, sosincs rokonnál, se nagyinál, se apukánál, se bébiszitternél, csak én vagyok.
Másikoldalról meg le akarják passzolni az oviból, mert nagy türelmet igénylő gyerek, bár szerintem csak velük nem jön ki, korábban nagyon imádta az előző nőt. Szóval nem is vinném szívesen, arra a délelőttre is csak azért hordom, mert muszáj és mert a gyerekem igényli a többi gyerek társaságát..
Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nálatok hogy zajlik ez az egész?
válasza:"Nincs segítségem az apján kívül" = akkor van segítséged, a ygerek apja!
A minek kellett szülnöd, ha másra is van igénye,d minthogy 24 órában vele legyél-típusú kérdések a világ legaljasabb, leghazugabb kérdései. Három anyatípus szokta feltenni őket: akinek nem lehet gyereke, ezért azt hiszi, hogy ha lenne, akkor másra sem vágyna, mint vele lenni. Őket sajnálom, nem tehetnek róla, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent anyának lenni, mit jelent szeretni a gyereket.
A másik típust elhagyta a férje, a nagyszülőkre nem lehet számítani, ezért nem jókedvében ugyan, de egész nap a gyerekével van, és az az egyetlen vigasza, hogy másnak se legyen könnyebb.
A harmadik típus soha nem vallaná be, hogy neki is jólesik néha elmenni fodrászhoz, egyedül bevásárolni, vagy akár csak úgy porszívózni, hogy nem tekeri közben egy-két vagy három gyerek magára a porszívózsinórt. Nekik nem kell magyarázkodniuk, mert rendszeresen van segítségük, nekik a fenti egyedül töltött órák magától értetődően megadatnak, a gyerek néha még a nagyszülőknél is alszik. Mivel az ilyen anyáknak halvány fogalmuk sincs arról, hogy milyen lenne, ha tényleg mindig a gyerekükkel lennének, ezért fennhangon hirdetik, hogy ők nagyon szívesen lennének vele állandóan, és másnak is így kell éreznie.
Jól teszed, ha senki mással nem törődsz, csak elsősorban a gyerekeddel, másodsorban pedig magaddal, hiszen csak te vagy neki, ha te kidőlsz vagy kiégsz, senki nem marad, akire számíthat. Csináld úgy, hogy érzed, hogy nektek jó.
Én is ismerek olyan családot, ahol az anyuka jobban kifárad abban, hogy minden reggel időre viszi a különböző intézményekbe a gyerekeit, mint abban, ha egész nap otthon vannak, és alig várja a szüneteket. Igaz, a gyerekek egész nap egymással játszanak otthon, csak enni és fürdeni kell hívnia őket, meg persze van esti mese is. Ez tényleg könnyebb, mint egész nap lekötni egyetlen gyerekt, pláne ha nem is átlagosan fejlődöóik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!