Ovonenik! Mit tennetek?

a másik, ami miatt félre érthetted még, hogy a régi kérdésben kiírásban ez volt: gyermekpszichiátriára járnak. Utána viszont konzekvensen már pszichológust írt.

A kettőnek annyi köze van egymáshoz, hogy semmi. Az egyik bölcsészkaron végzett, a másik orvosin. Most a gyerek pszichológushoz vagy pszichiáterhez jár?

Nyilván persze ennek sincs jelentősége, de mégis egyre zavarosabb ez a sztori. Pszichiáterhez járt a kisfiú-aztán pszichológushoz-mára már egy tündéri, kiegyensúlyozott, problémamentes gyerek. MI lesz belőle holnap?

Az én gyerekemnek fogalma sincs, mi az a monokli. Honnan tudja, mi az? Honnan tudja, hogyha valakit megütnek, az bekékül? Honnan tudja, hogy a monoklihoz szemen kell vágni valakit?

Feltette a fára 3 napra, vagy három nap is, vagy egyszer megfélemlítésként történhetett valójában.

Sarokba lökte és beverte a fejét(ez kis lökéstől vagy nekimenéstől is lehet.

Miért csak negatív dolgokat mesél a gyerek? Miért csak a szüleiről?

Ovis, nem hazudik direkt, hanem kiszínezi a dolgokat és már úgy emlékszik rá, mintha valóban úgy lett volna.

Az én gyerekemnek is élénk a fantáziája, de nem szokott olyan dolgokról mesélni, amiben bántanám, mivel semmi oka sincs rá.

Szerintem az óvónő sem hitte el, hogy 3 napig egy fán volt a gyerek, hanem vészhelyzetnek tartja, hogy egy ovis arról mesél többször, hogy a szülei bántják, ahelyett, hogy állatkertezést, uszodázást meg kirándulást mesélne, vagy esetleg tündérekről, pillangókról és szuperhősökről áradozna.

Nincs rendben, ha egy gyerek sok negatívat állít a szüleiről többször.

Egyébként én már löktem félre a gyerekem, mikor rossz helyen állt véletlen, beütötte a fejét, odamentem, vígasztaltam, nevettünk a dolgon, nem maradt meg negatív dologként, nem mondta el senkinek.

Még azt tudom elképzelni, hogy az óvónő valamiért rosszat gondol a szülőkről, folyton kérdezgeti az óvónő a kicsit, hogy bántják e otthon, mit csinálnak, ha nem viselkedsz szépen, ilyesmi, a gyerek ráérzett, hogy így több figyelmet kap, ezért színezi ki(nem hazudik!) a dolgokat, hogy figyeljenek rá.

Egyébként a gyerekek nem mindig érzik a dolgok súlyát, pl a bántalmazásét, ha abban nőnek fel, simán mesélheti nevetve, hogy és akkor apám lekevert két akkora pofont, hogy a fal adta a másikat, vagy és akkor elővette a szíját, a nyoma még mindig látszik rajtam, mert nem fogja fel, hogy ez komoly dolog és nincs rendben.

Csak beleolvastam az első válaszokba, ha jól emlékszem, a 10-es egészen szakszerű választ írt. Csak picit egészíteném ki, mert ő megírta a lényeget.

A nonverbális, metakommunikációs jelek a döntőek, pl hogyan mond valamit, milyen a hangsúlyozása, hanglejtése, mimikája közben.

Valamint hogy miképp reagál élethelyzetekre, pl ha traumatizált, vagy szorong valami miatt, akkor ami arra emlékezteti, asszociáció okán megijedhet az analóg, máskülönben ártalmatlan dologtól.

Példa:

a mesekönyvekben ritkán látni bajszos macit. De előfordul. Tegyük fel, Pistike megijed, amint meglátja. A legtöbb kisgyermek nyilvánvalóan pusztán egy bajszos macitól nem ijednek meg. Ez már lehet önmagában egy elgondolkodtató jel. Még egy pár ilyen, és az elgondolkodtatóból gyanú lehet, hogy valami kellemetlenre emlékezteti, amit elfojt pszichésen.

Ellenben a kisgyermek számára játék alapvető tevékenység, ennek egyik formája kognitív jellemző: a fantázia, a kreatív gondolkodás.

Gyakran hallani óvodásoktól furcsának tűnő történeteket, melyekbe saját életét, és/vagy szeretteit, rokonait beleszövi. Ez általában nem hazudozás. Hanem fantázia.

Gyakorlott óvodapedagógus a legtöbb esetben meg tudja különböztetni egymástól a kisgyermeki fantáziát és a hazudozást. Akadnak nem egyértelmű esetek is, de azokból van kevesebb.

Ha egyértelmű, hogy fantázia, akkor nincs teendő, hacsak nem annyi, hogy hagyni kell, hogy kreatív maradhasson a képzelő ereje. Ez nem azt jelenti, hogy a felnőttek számára félreérthető konkrét sztorikért tapsoljuk meg. Hanem úgy értem, hogy nem kell nagy feneket keríteni ennek általában. Ha adott esetben mégis nagyon félreérthető helyzetet okoz, akkor tömören kivágja magát a felnőtt -"Pistike drága élénk képzelőereje ismét remekel :)"- és ennyi.

Most erről minek írtál ki még egy kérdést? Nyilván te vagy az egyik szülő ha ennyire érdekel a dolog és a magad igazát véded, illetve csak az számodra a kérdés h hogyan vethetsz véget az eljárásnak.

Csak annyit tehetsz, hogy együttműködsz a különböző szakemberekkel.

Ha esetleg mégse a te gyereked akkor meg semmi közöd az ügyhöz, ezért nyilván semmi értelme erről beszélned a szülőkkel.

Off, szerintem a kérdező nem az egyik szülő, hanem rokon vagy barátnő, vagy pedig pont ezt csinálja ő is a gyerekével, csak neki nincs pénze szép ruhákra és olyan minőségű környezetre, ezért tartja ezt fontosnak.

Mázlinak érzi, hogy az ő gyereke nem mond ilyeneket, de ha mondana, felkészül, hogy mit tehetne, hogy el tudja bagatellizálni a gyerekre csapásokat és a sarokba állításokat, megszégyenítést.