2 hetes kistesó mellett elkezdjen e járni a 3 éves oviba?

Szerintem is várjatok szeptemberig...

Okok:

1. betegségek, igen...

2. nehezen összehozható napok, oviba jövés-menés... még ha véletlenül közel laktok és mehetnétek gyalog, sokszor fog rosszul kijönni a dolog... szoptatsz vagy pont elalszik a baba, mikor menni kéne... sajnos elvárják sok helyen, hogy a babások hazahozzák az ovist ebéd után, akármi is van otthon, pedig az épp elalvó csecsemőt épeszű anya nem fogja felkelteni, segítsége meg nincs mindenkinek...

3. Nagytesónak így is nehéz, hogy megszületett a baba, most legyen szegénynek még egy komoly változás, beszokás az oviba... ez számukra sokszor úgy jön ki, hogy el vannak küldve, miközben anya otthon a van a kistesóval...

De másoknál biztos máshogy van, és mások az érvei, én ezeket tudom mondani.

2 hetes kistesó mellett ovikezdés? Isten ments.

A nagy minden betegséget hazahozna a kicsinak, ráadásul meg is viselné, úgy érezné hogy lepasszolod, és már csak a kicsire van szükséged. Plusz a napirendeteket is befolyásolná hogy hozni-vinni kell a nagyot, később meg orvoshoz is rohangálni vele, oda is vinnéd a kicsit is?

Jövő szeptemberben vinném, ez egyértelmű.

Én se adnám be.

Első sorban az érzelmi oldala miatt.

Bár tapasztalatom szerint kb. fél éves korig nem nagyon kapnak el betegséget, viszont az ovisod igen. És újszülött mellett beteg kisgyereket ápolni, na az nem annyira klassz... (Főleg ha te is elkapod...)

A szobatisztaságban is visszaesnek ilyenkor néha.

És nem jó hurcolni a babát az oviba.

Nekem a harmadik gyerekem 4,5 volt, amikor született a negyedik. Ő akkor már ovis volt, nem lehetett "nem járatni" (előtte bölcsis is volt).

Utáltam hóba-fagyba a kicsivel hozni-vinni, hiába autóval mentünk, pont ilyenkor született, nyálas idő volt.

Bent túlfűtve az ovi. Ha babakocsiba vittem, MINDENKI behajolt a kocsiba, voltak kisgyerekek akik összetaperolták.

A hordozókendőbe felvenni télikabát alá az alvó gyereket, na az is kiszúrás...

Én szinte örültem ha nem kellett vinni.

Meg kilencig be kellett érni, mindig egy stressz volt, a baba tutira indulás előtt rottyantott...

Én ettől nagyon kimerültem.

Meg ki szoktatná be? Apuka? Vagy nagyi? Aki beszoktat, annak 100%-ban a gyerekre kell tudni koncentrálni. Ha nálad van egy szopis baba, az úgy nem megy...

Egyszerűbb otthon két egészségessel mint két beteggel, főleg, ha a kicsi még ennyire kicsi. Nálunk októberi a kicsi, én kivittem egész télen mínusz 5 fokig, semmi baja nem lett. Káosz volt egyébként kettővel itthon, de nálunk 21 hónap a korkülönbség, egy 3 évessel azért már elég jól meg lehet beszélni a dolgokat. Hogy mivel tudod a nagyot lekötni, az nyilván gyerekfüggő, nálunk rkét éves kortól a play-doh gyurma és a duplo vált be, most meg már a színezés és a festés is.

Hogy igényli a gyerektársaságot, az oké, de azzal is tisztában van, hogy nem lesz ott anya, és minden hétköznap menni fog? Az enyém szereti az ovit, de azért itthon lenni velünk sokkal jobban szeret. Azt sem érzem, hogy az ovi sok terhet levenne a vállunkról. Egyrészt havonta pár napot megy csak a betegségek miatt, másrészt amikor megy, akkor folyton figyelni kell valamire, ma ezt vinni, holnap azt vinni, udvari ruha, benti ruha, pizsama, tornaruha, anyuka ma vigye haza ebéd után mert ez meg az, most csak ügyelet lesz, inkább be se hozza... Rendezvényre vigyünk sütit, tombolatárgyat, süssünk palacsintát, söprögessük a leveleket az udvaron stb.

Összességében én nem bántam meg, hogy 3 év 8 hósan ment oviba szeptemberben.

Amikor szoptatsz (ha nem tápszeres a pici) közben is tudsz játszani a naggyal, illetve ilyenkor még elég sokat alszanak, akkor is tudtok együtt játszani. A házimunkát most tedd háttérbe, ne az legyen a fontos, hanem a két gyerek.

Szerintem tök jól ki lehet alakítani a napjaitokat.

Az meg egy 3 évesnél nem mérvadó, hogy várja az ovit. Az enyém is nagyon várta (3 évesen kezdett amikor a kicsi 7 hónapos volt), de aztán két hét után minden reggel sírni kezdett, elég sokat sírt, plusz rengeteget volt beteg, 1 hét ovi, 2 hét otthon - a kicsi is mindig mindent elkapott tőle, és nála mindig tovább tartott minden betegség mint a nagynál, tehát mire ő is meggyógyult, már kezdte is a következőt. Nem volt valami leányálom a kicsibe kanalazni a rossz ízű orvosságot mikor a hozzátáplálással is kellett volna haladnunk...

A nagymamát én a helyedben inkább abba vonnám be h picit foglalja le az egyik gyereket amíg a másikkal foglalkozol. A nagynak nálatok egyértelműen jobb lenne ha csak szeptemberben kezdené az ovit.