Gyerkőcöm az ovis műsoruk alatt csak áll, nem csinálja azt, amit a többiek. Másnál is előfordult ilyen?

A lányom kiscsoportos (vegyes csoportban) és direkt nincsenek szereplős ünnepségek az egész óvodában.

Az egyetlen nyilvános esemény a karácsonyi ünnepségük, de ott is csak játszani mennek be a szülők 1-2 órára. Tanulnak dalokat, verseket az alkalmakhoz és azt otthon előadhatják. Bár az én gyerkőcöm valószínűleg élvezné a szereplést, én nem bánom, hogy nincs pl. együtt hüppögős anyák napja.

Kedves "máj. 26. 14:52"-es hozzászóló, bár megértelek, de kérlek,

ne általánosíts.

Írod, hogy Németországban éltek, és tudtommal is jellemző sajnos az ottani módszertanra, amit írsz. Ellenben Magyarországon az állami óvodáknak is a többségében már rugalmasabb szellemben zajlik a nevelés, legalább 20 éve többségében az állami magyarországi óvodáknak.

Ha érdekel, linkelhetek szakmai előadásokat.

(A saját bőrömön is tapasztalom a magyarországi szerencsésebb állapotot az óvodai nevelésben.)

Az is igaz tehát, hogy még Magyarországon is akadnak olyan állami ovik, ahol sajnos az ősi, merev, poroszos-germán módszertan szerint nevelnek óvodákban, de szerencsére ők már kb tehát legalább 20 éve a kisebbséget teszik ki.

(Szerencsére akad a világon olyan vonatkozás, amely esetben a többségi hozzáállás a működő. Bárcsak jellemző volna más terén is az életnek... Na meg más országokban is kultiválnám!)

Kedves kérdező!

Nem a gyermeked tehet erről, hanem valszeg a ti óvodátokat még nem érte el a reformpedagógia... Sajnos.

Az óvodáskorúak nevelése -jó esetben- indirekt alapú, és túlnyomórészt mellőzi a tevékenységek erőltetését -kevés értelmes és egyben indokolt kivétel mellett-, építve a gyermekek agykérgi gátlásainak alacsony fokára, amely elősegíti a kéreg alatti területek spontán ingerlését.

Ellenben a direkt módszerű hatások magát az agykérget stimulálják, amely az önkontrollért felel,

de óvodás korban nem annak a hangsúlynak van helye, mivel a kéreg alatti, spontán hatásokra nyitott állományt kell elsősorban ingerelni, azt pedig kizárólag indirekt fejlesztési-nevelési módszerekkel lehetséges.

Ha ez kimarad, akkor a személyiség nem alapozódik meg teljességgel. A lényeget eképpen foglalnám össze így hirtelenjében.

A lényeg, hogy nem tanácsos óvodás korúakat szerepeltetni, sem betanítani, még akkor se, ha az adott gyermek lelki alkata rímel rá. Kivételt képez az a helyzet, amikor egy gyermek spontán, aktuális indíttatásból érdeklődik az adott dolog iránt -ás ekkor is csak minimálisan, és amikor spontán érdekli-, de ebben az életkorban a

nem-szándékos figyelem az, mely által elsősorban tanul.

Emellett az óvodáskori tanulás elsődleges módja a spontán utánzás, a legfejlesztőbb tevékenysége pedig a spontán, szabad játék!

A magyarországi Óvodai Nevelés országos AlapProgramja (ONAP), amely nagyon vékony füzet -jelentős módszertani szabadságot adva a magyaro-i óvodapedagógusoknak- csak az alapvető tudnivalókat, feltételeket emeli ki az óvodások nevelése, fejlesztése kapcsán, de az tehát minden magyaro-i óvodában kötelezően figyelembe veendő, és egybecseng a fenti soraimmal, idézek belőle:

" V. (Tehát ötödik fejezet)

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS

AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

Játék

1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés

leghatékonyabb eszköze.

A játék - szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat -

a kisgyerek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatér módon,

hosszan tartóan

és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyerek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőség tájékozódó tevékenységgé."

Még egyszer tehát a kiemelendő:

"A játék a kisgyermekkor

legfontosabb

és legfejlesztőbb

tevékenysége, s így az óvodai nevelés

leghatékonyabb eszköze. A játék -

szabad

képzettársításokat követő

szabad

játékfolyamat[...]

hosszan tartóan[...]"