Nektek is ki kellett tölteni egy kérdéssort?

Sajnos a császár nem tesz jót a gyerekek lelkének. Ilyenkor nincs aranyóra, sok helyen az is csoda, ha megmutatják még a műtőben. Ezáltal nem alakul ki bennük az az ősbizalom babakorban, jellemzően megsínylik ezt a szeparációt. Emiatt nem árt tudnunk ezt a gyerekekről, mert egészen máshogy kell megközelíteni egy születése óta ragaszkodóbb, anyásabb gyereket, mint egy olyat, akivel

minden zökkenőmentesen történt, maga választhatta meg a születésnapját, együtt küzdhetett az édesanyjával, majd kaptak aranyórát és magabiztos, erős gyermekként hisztizik valami miatt.

6-os csazsarnal is odahozzak. Persze nem fekteteik az ember mellkasara de meg lehet nezni, simogatni, puszilni stb.. sot kiseri apuka es adjak is a kezebe. Persze egyenlore nem sok helyen lehet bent csazsarnal az apuka. De a babaval mindenhol ott lehet mikor mar latjak el es adjak is oda neki mindenhol.

A pszichologia nem altudomany de nem ettol fugg hogy mennyire ragaszkodo a gyermek. Regen oda se adtak a noknek csak etetesre a babakat. Megis ragaszkodnak a szuleikhez az emberek, sot regen minden hulyeseget belejuk neveltek. Azt is ami csak a tekintelyrol szol nem a szeretetrol, es tessek. Belejuk lett kondicionalva es aszerint viselkednek meg 50-60 evesen is. Persze hogy ki legbelul a legmelyen hogy ragaszkodik nem merheto hiszen sok a latszat is. De nem hinnem hogy akiket meg nem adtak oda anno bababkent szules utan az anyjuknak azok kozul egy se lenne aki ragaszkodna igazan es ne lenne egyiknel se osbizalom.

Mindazonaltal mint ahogyan egy intezetis gyereknel lehet kompenzalni es a negativ hatasokat egy szereto csaladi kozegben es megtanulja ugymond a kotodest stb.. ugy akkor egy csaszaros gyerek is ha ez igy lenne is kesobbiekben a torodessel, szeretettel stb.. “behozhatja a lemaradasat”. Szerintem nem a szulesi mod az ami lenyegesebb ilyen szempontbol hanem hogy utana hogxan viszonyulnak hozza es hogxan viselkednek vele.

Es az a gyerek milyen lesz akit mondjuk az anyjara tettek, siman is szult de aztan az anyja elhanyagolja, erzelmileg/ es nem egy biztonsagot nyujto hiteles valaki?

Na már megint ez a császáros gyerek nem kötődik, nincs ősbizalom stb. szöveg... ez is csak arra jó, hogy belerúgjatok a császáros anyukákba. Semmi gondom nem volt anno a császárommal, örültem a kisbabámnak, tök jól összehangolódtunk már első nap. Egészen addig tök rendben voltam ezzel, amíg el nem kezdtem olvasni erről a degradálásról. Hogy a mi kapcsolatunk már nem is lehet olyan, mint a "normális" anya-gyerek pároké, akiknek sikerült a természetes szülés, a gyerek nem fog kötődni hozzám, nem fog bennem bízni és egy bizonytalan kis nyomi lesz. Borzasztóan éreztem magam ezektől. Aztán ahogy nőtt a babám, rájöttem, hogy mekkora hülyeség ez. Ő egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba volt, kisgyereknek is ilyen. Nagyon kötődik hozzám, de megvan a bizalma is, gond nélkül elenged, ha kell, tudja, hogy visszajövök. Még mások is megjegyzik, hogy mennyire cuki, mennyire kimutatja, hogy szeret, és milyen nyugodt kislány. Most fog oviba menni ő is.

Ja, amúgy volt aranyóra, már fél órával a műtét után cicin volt, órákat volt velem az őrzőben is, másnaptól meg 0-24-ben, rooming in. Pont, mint a természetesen született babák.

Érdekes, azoknál a babáknák senki nem aggódik a kötődés miatt, akik természetesen születnek ugyan, de olyan kórházban, ahol 3 óránként 20 percre viszik ki őket anyunak, aranyóra meg nuku.