Többgyerekes anyucik?

21 hónap a korkülönbség a 2 gyerek között, a kicsi júliusban született, szóval azóta hármasban vagyunk itthon, a nagy mondjuk szeptemberben oviba fog menni. Ha a kicsi alszik, én szigorúan a nagyobb gyereké vagyok. Fordítva is. Eleinte féltékeny volt, próbáltam a lehető legmegértőbb, legtürelmesebb lenni, eleinte a férjem is itthon volt 3 hetet, valaki mindig volt a nagyobbal is. A kicsit hordoztam itthon. Sajnos sokat sírt, nagyon rosszul aludt, szinte csak mellkason, babakocsiban tologatás közben és hordozókendőben. Tápszeres volt, mert vele se volt tejem rendesen, így a szoptatás részéről nem tudok nyilatkozni. Persze az első hónap nem volt könnyű, 5 hónapos korig hasfájós is volt (tejallergiás mindkettő és sajnos a gyerekorvos által felírható tápszerek nem váltak be nála) szóval ez az időszak nehéz volt, sok éjszakai ébredéssel, állandóan kézben volt a kicsi. Szóval kemény volt. De mióta elmúlt a hasfájása és elkezdett mozgolódni, most igazából könnyebb, mint egy gyerekkel. :D Most lesz 10 hónapos (4-én) és imádja a nagytesót, fordítva is, nagyon sokat játszanak egymás mellett, így nem éreznek állandó késztetést arra se, hogy engem kövessenek (mint annó a nagyobb ennyi idős korban) és sokszor szórakoztatja is a nagy a kicsit, csak nyilván figyelni kell rájuk. Az étkezéseket próbálom hangolni egymáshoz hozzátáplálás óta de valamiért a kicsi amúgy is ráállt a tesó időpontjaira, együtt tízóraiznak, már együtt vacsoráznak is. Az alvás is vicces, mert ugye nagyon rossz alvó volt a kicsi, akkor értem rá tényleg csendben altatgatni, amíg a nagy aludt. Babakocsiban tologattam akár 2 órát is, mert akkor mosolygósan kelt, ellenkező esetben meg csak sírt, hogy aludna tovább. És ő úgy ráállt arra a hosszú alvásra, hogy már magától is megy neki. (Jó dolgom van, vagy másfél óra csend mindennap...) szóval ne félj, nem mindig olyan borzasztó. :D És ha elképzelem, hogy egy kisbabát hurcolni kéne napi 2x a nagytesóval oviba, meg orvoshoz, mert az ovis tesó állandóan betegséget hozna haza, úgy gondolom, hogy sokkal nehezebb lehet, mint ez így.

Na remélem nem lett túl hosszú és lesz türelmed végig olvasni...

21 hónap van a két kicsi között nálunk. Életem leghosszabb éve volt, mire a nagyobbik elkezdte az óvodát. 3:)

De amúgy nem gáz, sok séta, játszótér, foglalkozások a közházban, amibe a kicsi is lassacskán belenőtt, aztán nyár végén drukkolás, hogy aludjon már végre 2 helyett csak 1x ez az átok törpe, mert így hogy érünk oda a nagyokért 4re? :)))

Nalunk 16 honap van tehat nem volt 1,5 eves a nagy mikor szuletett a kicsi.

Az elso 2 honap szornyu volt osszeszokas, kisebb logisztika de aztan lassan kezdett beallni a kicsi alvasa is. A nagyobbik egyebkent egy alom baba volt, nagyon nem tudtam milyen az ejszakai keles.

Feltekenyseg nem volt es most sincs, a kicsi mar 1 mult. Puszilgatjak egymast neha a nagy megoleli a kicsit.

Nekem annyi hogy a lany (a kicsi) hisztisebb sokkal mint a nagy. Nekem ez a nehezseg. Egyebkent a 2 honap utan mar volt nagyjabol logisztika. A hiszti meg mostansag kezdodott.

Nálunk nagyok között 17 hónap van.

Egyszerre pelenkáztam őket,de kisebb nehézségek ellenére csodás volt!

Tesókocsijuk volt,hamar össze nőttek.

Nagy 3,középső 2 éves volt mikor szültem a kicsit.

Szóval 3mal voltam otthon.

De arra már tudatosan készültem. :)

Az sem volt nehezebb!

Jó lesz hidd el!

Szerintem azt csináld, amit én is, higy ne legyen féltékeny

Ne így kezeld hogy ő a nagyobb, már igazán tudhatná

Ha rászólsz pl hogy tegye a kezét a szája elé, akkor a babára is szólj rá, hiába nem fogja érteni. Érezze higy a babával is ugyan úgy bánsz mint vele.

Mellette ha hívsz vendégeket akkor ne a kisbabához hívd őket, hanem a nagyobbhoz, és akkor majd meg lehst őt kérdezni higy hol a tesója

Így nekem minden jól ment, neked is szurkolok