Szeptemberig fejlődik annyit a beszéde hogy ne legyen az oviban gond?

Most nem kötelező beíratnod.

Törvényileg csak 2019. szeptembertől kötelező oviba járnia.

De most is beírathatod, és ha van hely, felveheti idén is.

A beszéd miatt ne aggódj, bele fog jönni. Láttak már ilyet az óvónők. És egy gyerek nem feltétlenül beszéddel kommunikál. A lényeg, hogy megértesse magát. Amúgy a gyerektársaságban hamar bele fog jönni.

Egy sétánál útba ejthetnétek az ovit. Kérdezd meg. hogy a fiadnak mikor kell beiratkozni.

Biztos, hogy rosszul tájékoztattak, de járj utána, hogy megnyugodjál.

Jó babavárást Neked!

Nem kötelező.

Lehet, hogy szimplán félreértettétek egymást.

Akkor "kötelező" most beíratni, ha vinni szeretnéd annak ellenére, hogy nem köteles most kezdeni. Az óvodákban nincs folyamatos beiratkozás. Ennyi.

Lehet, hogy pont a lényeg nem ment át, amikor telefonon érdeklődtél, hogy te most még nem szeretnéd elkezdeni az ovit. Lehet, hogy kapásból fújták az infót, amire a szülők többsége ilyenkor a beiratkozás előtt kíváncsi. Biztos úgy voltak vele, hogy a törvénynek mindenki utána tud nézni, ami eléggé egyértelmű is (azaz hogy az augusztus 3-ig 3. életévüket betöltő gyerekeknek kötelező szeptembertől az ovi, őket kell most beíratni), tehát úgy vették, hogy ezen ismeretek birtokában szeretnéd oviba adni a fiadat, ezért kötelező most beíratnod. Simán félreértették vagy figyelmetlenek voltak.

Jól döntesz egyébként, hogy a kistesó születésével nem adod oviba a nagyobbat. Ez majd előnyükre fog válni. Persze, az eleje két kicsi gyermekkel nagyo nehéz lesz, de tarts ki, eljön az idő, amikor ha összeszidod a kicsit valamiért, a nagytesó fogja átölelni és vigasztalni😊két kisgyermekem van pici korkülönbséggel (még nálatok is kisebbel, a fiam még nem volt kettő, amikor megszületett a kislányom). Most imádják egymást, az 5 éves bátyus és a 3 éves hugi csak együtt egy ágyban hajlandóak aludni, imádják egymást. Alvás közben fogják egymás kezét.😊

Szerintem egy ilyen kisgyereknek még tökéletes otthon az édesanyjával, nem kell nekik még feltétlen közösség, vagy legalábbis nem heti 5 nap napi 8-9 órában távol az anyától.

Az én tapasztalatom az volt, hogy a kisfiam az utolsó pillanatig (3,5 éves elmúlt, amikor az ovit kezdte) imádta az otthon velem, majd később a hugival és velem hármasban töltött időt. Mondjuk mi nagyon tartalmasan töltöttük az időnket, én rengeteget mentem Velük kirándulni, közös élményeket szeretni. A kislányom már hetes korában a mellkasomra kötve aludt, amíg én mászókáztam a fiammal. Szval nyilván magyon élvezte, hiszen nagyjából egy percig sem unatkoztunk. Később heti két délelőtt ovikóstolóra vittem. Olyan volt, mint egy igazi ovis délelőtt, ha már elég bátor volt, én ki is mentem, Ő pedig egyedül is kipróbálhatta magát. Az otthon töltött ovi előtti utolsó éve a felkészülésről szólt, gyerekközösségben is volt, de én is és a kislányom is Vele lehettünk, amíg igényelte. Egyébként pedig otthon ebédelt, aludt, és minden délutén együtt voltunk. Sosem láttam unatkozni. Én sem unatkoztam egy pillanatig sem, imádtam az otthon, a gyerekeimmel töltött éveket.