A gyerek azt mesélte, hogy megszorította a karját az óvónő. Mit lehet tenni ilyenkor?

Jelen esetben két ember szava állna egymással szemben, a gyereké és az óvónőé. Azt nem tartom túl életszerűnek, hogy ha rákérdezünk, hogy megtörtént-e, és igen, akkor ő egyenesen azt válaszolná, hogy igen, ezt tettem.

Ami gyanússá teszi a dolgot:

- többször is emlegette, hogy megszorították a karját, de az "elkövető" nevét nagyon nem akarta elmondani

- akárhányszor mesélt róla, konzekvensen a bal felkarjára mutatott.

- a kiváltó eseményt eljátszottuk úgy, hogy az én kezemben levő baba ő volt, az övében levő az óvónő. A "óvónő báb" is a másik báb bal karjához nyúlt.

- többször rákérdeztem úgy, hogy ne irányított kérdés legyen (tehát nem "Gizi néni megszorította a karodat?", hanem "Mit csinál Gizi néni, ha valaki nem fogad szót?")

Emellett az is felmerült bennem, hogy esetleg csak a karjánál fogva húzta arrébb, de agresszió volt a hangjában az óvónőnek és így interpretálta magában a gyerek. De korábban nm fordult elő, hogy annyira itthon akarjon maradni, mint most. Azt hittük, beteg, ezért belementünk. Amint észlelte, hogy tényleg nem kell oviba mennie, az addig kornyadozó, bágyadt gyerek hirtelen kivirágzott és egész nap a hátán pörög.

Ha esetleg óvónő is olvassa, megköszönöm, ha a másik fél szemszögéből adna tanácsot. Hogyan lehet ezt anélkül tisztázni, hogy utána a gyereken csattanjon?