Minél később, annál jobb? Kinek mi erről a véleménye?

Utolsó, a gyerek életkori sajátossága, hogy 2-3 évesen még nem alakul ki igénye a közös játékra. Ilyenkor inkább az "egymás mellett tevékenykedés", azaz közös eszközökkel, helyszínen, de nem együttjátszás ami történik. Ez utóbbi olyan 4-5 éves korban alakul ki, először egyszerűbb játékok során, majd 5-6-7 éves korra, akár összetett szerepjátékok formájában. Ezt a folyamatot nem kell siettetni. A kommunikációs helyzetek segítése, példaadás nagyon fontos és szuper, hogy te erre késztetést érzel. Viszont azért "jó", hogy a szülők nem vehetnek ilyen formán részt az óvodai életben, mert egy gyereknek sem tesz jót, ha nem hagyjuk őket kicsit magukra ezekben a szituációkban. Ha történik egy konfrontáció, mi sem rohanunk egyből oda, hanem megvárjuk, mire jutnak maguktól, és csak akkor segítünk ha az egyezkedés elakad. Viszont tapasztalat alapján, sajnos nem minden szülő lenne ilyen türelmes,ráadásul mindenki elfogult a saját gyerekével kapcsolatban és elég furán nézne ki az udvar, a játszó gyerekek felett egymással vitatkozó szülőkkel. :) Persze én könnyen beszélek, alacsony létszámú oviban dolgozom, így van időm minden egyes gyerek szociális helyzeteit végig követni. Biztos van olyan ovi, ahol kifejezetten örülnének ha besegítene a szülő.

Egy óvónéni:)

Az enyémnek biztos, hogy jobb lenne itthon. Nem vittem csak 3,5 évesen, jót tett az a fél év is mèg. Nehezen is vittem, rossz érzés volt ott hagyni.Nem szereti az ovit, nem is figyelnek rá egyáltalán - el van csendben és ezt így rá is hagyják. Játszani mondjuk szeretne, de erre nincs lehetősége, délelőtt a foglalkozások vannak és udvari levegőzés. Délután is csak irányítottan játszhatnak, asztalon játékokkal, logikait, társast vagy rajzolhatnak. Nekem ez nagyon furcsa, azt hittem az oviban majd kijátsza magát, erre agyba főbe fejlesztik őket. Szabad játék kb reggel 8ig van, max fél kilencig. Így alig várja, hogy menjek érte és nem győz itthon velem mindenfélét játszani.

Ez máshol is így van? Vegyes csoport.

Szóval szerintem ha foglalkoznak a gyerekkel mindenképpen jobb neki otthon, ahol szeretik, figyelnek rá. Az első két évben kb arról szólt a dolog, hogy durvultak a gyerekek, kitéptek egymás kezèböl a játékot, ellökték egymast, csíptek, martak. Én nem így képzeltem a szocializációt sem. :-(

Sok mindenben egyetértek a kollégával. Volt egyébként egy kérdés az egyik kommentben, a válaszom, hogy nem minden óvodás csoportban fejlesztik a gyerekeket agyba-főbe, szerencsére. Az ideális, ha a délelőtt 10-12 óra közti időszakban történik ez, 90%-ban indirekt módon amúgy.

Viszont a többi időszakban fontos a spontán szabad játék, ám ilyenkor is hasznos, ha a pedagógus folyamatosan -lehetőség szerint egyénileg, differenciáltan is- megfigyel(het)i a gyermekeket, és a köztük zajló szociális aktusokat, és alkalmasint beavatkozik (hangsúlyozom, most már a szabad játék óráiról írok).

Hasznos továbbá beavatkozni a szabad játékfolyamba is, egyfelől ha elakadt benne a gyermek (ötletadás), másfelől élményfeldolgozás terelése érdekében (vágyak, érdeklődési kör, szorongások), a harmadik jellemző eset, amikor szintén érdemes beavatkozni és terelni az óvodások spontán, szabad játékát: az egyéni kibontakoztatás. Mindehhez rendszeres megfigyelés szükséges a gyerekekről egyénileg is.

A lényeg, hogy valóban a szabad játéknak kellene túlsúlyban lenni, de nagyon fontos a napi 2 (2 és fél) órányi indirekt fejlesztés, valamint a szabad játékuk megfigyelése és időnkénti (kompetens) beavatkozás tehát.

A legtöbb kisgyermeknek valóban 4 éves kortól ideális az ovikezdés, eleve bárminemű közösségi élet elkezdése, addig a szülők közelsége a legfontosabb nekik, de utána is a szülő az első számukra! (És utána a közösség.)

Viszont -pl temperamentumtól függően- a kisgyerekek kisebb hányada már kb másfél-két évesen is igényli a gyerektársaságot. Bár egymással valóban nem játszanak még ők se egyébként (hanem csak kb 4 éves kortól).

A délelőtt-délután kérdésre annyit, hogy ezt kevésbé fajsúlyos, bár soktényezős kérdésnek tartom. Leginkább a szülő munkába járásától függ, mikor jön / jöjjön a gyerekéért, és főleg 3 (3-4) éves korúak esetén többnyire javaslom, hogy ha tud, jöjjön a gyermekéért már ebédtájt a kedves szülő. Viszont 4-5 éves kortól a délutáni időszak egyfelől a szabad játék jelentős időaránya miatt hasznos az oviban, másfelől meg hogy mindez összetettebb szociális térben zajlik (magyarul relatíve sok, hasonló korú gyermek között), ami szociálisan (spontán módon) fejlesztő, nem beszélve, hogy az udvari játék általában délután zajlik, és ott is érdemes közösségi életet élniük. Mondom, a többségük esetén kb 4 éves kortól ideális, ahogy az egész óvodai élet is. (Tehát a bölcsit a gyerekeknek csak elég kis hányadának ajánlom, a többinek semmiképp ha megoldhatja a szülő, hogy mellőzi a bölcsődébe járatását.)