Minél később, annál jobb? Kinek mi erről a véleménye?

A hátrányos helyzetűeknek minél előbb, tehát 3 évesen.

Másoknak bőven ráérne később. Én háromból kettő gyerekemet 4 évesen vittem.

Ha nincs más nagyobb közösség, ahova rendszeresen jár, akkor nagyon fontos az ovi.

Ismeretségi körben, akik későn vitték oviba és keveset volt ott, utána voltak problémák a suliban, mivel ők a közösségben való létet, együttműködést nem tudták még rendesen megtanulni, így magára a tanulásra eleve nem tudtak figyelni.

A közösség miatt fontos. Ha jártok játszóházba, napközibe, akárhová egyéb helyre, ahol folyamatosan van gyerektársaság, és tud szocializálódni a gyerek, akkor nem számít, ha később megy oviba.

Aztán persze gyerekfüggő is. Van, aki három évesen még nem érett az ovira, de van olyan gyerek is, aki meg baromira igényelné, hogy kiszakadjon a kis világából (láttam ilyet, bár ott pont nem tudott oviba menni, vidéki gyerek, túlterheltség).

Óvónő vagyok, de én sem fogom a decemberi lányomat év közben elkezdeni oviba járatni, szóval ő is majdnem 4 lesz, amikor kezdi. Úgy gondolom, hogy ha a szülő neveli és tanítgatja, fejleszti is a gyereket, nem csak körültajongja, illetve járunk közösségbe heti 2x legalább, akkor nem kell elsietni az ovit. És nem a közösség vagy a foglalkozások miatt, hanem mert ebben az életkorban még a szülővel való kapcsolat a legfontosabb.

Reményeim szerint, mire ovis lesz, itt lesz a tesó is, így én elhozom majd ebéd után. A délutáni lötyögést óvodapedagógusként sem szeretem, az már csak gyerekmegőrző...

Én pont azért a "lötyögésért" adtam közösségbe.

Szerintem az sokkal fontosabb, minthogy délelőtt körtáncoljanak vagy galacsinokat ragasszanak a papírra, esetleg színezzenek.

Az ilyen lötyögés az, amikor a gyereknek fel kell találnia magát közösségben, kiválaszthatja, kivel, mit, mikor és hogyan játszik, nem mondja meg neki senki a feladatát és a "helyét, szerepét" a csoportban.

Szerintem a délelőtti foglalkozások nagycsoportos "fejlesztések", tök haszontalanok, helyette egyéni vagy kiscsoportos fejlesztésre vinném a gyereket, hasznosabb lenne.

Ha lenne ilyen hely 3 éves kortól, vagy akár alatt, amikor a gyerekekben benn vannak egy nagy teremben egy nagy kupac játékkal, a szülők meg a terem szélén figyelhetnék a sajátjukat(mint az óvónők délután) akkor vittem volna.

A játszótér hatalmas hely, sok különböző korú gyerekkel, simán kikerülhetik a kapcsolatteremtést. Az enyém csak várni tanult meg a játszótéren a sorára és oddébbmenni, ha elküldik.

A játszóházban szintén nagy a tér, és csak bizonyos részekre mehet be a szülő is, így ritkán jártunk, kb havonta egyszer, a mázlin múlt, hogy volt e ott hasonló korú gyerek.

Bölcsibe ment a gyerekem, megtanult kicsit uralkodni magán, nagylelkűbb lett, és gondoskodóbb, sok kicsit vígasztalt.

De a sok nem beszélő gyerek közt nem megy annyira a barátkozás és a játék.

Nagy elvárásaim vannak az ovival kapcsolatban, remélem sikerül barátot szereznie, és jól fog neki menni a dolog. Feladatokban ügyes, de a közös játék nem az asztala.

Szerintem egy áldás az ovi, csak akkor lenne jobb, ha mi is bemehetnénk akár csak délutánra figyelni a távolból, akár könnyíteni az óvónők munkáját.

Úgy megnézném és segíteném a gyereket a kapcsolatteremtésben, mert lehetőségem nem volt rá. Se rokon gyerek hasonló korral, se barátok gyerekei, és a bölcsis gyerekek nagyrésze pedig eléggé passzív még.. aki úgy van, mint én, hogy nem tud nagyobb társaságot keríteni a gyerekének, az rendkívül örül az ovinak, csak azt sajnálja, hogy nem lehet ott akkor sem, ha megengedhetné magának, mert belefér az idejébe.

Nem volt sírós beszoktatásunk.