Ilyen helyzetben ki vennétek a gyereket az oviból vagy a szülőkkel beszélnétek?

Előző kettő, aki rám reagált:

kettőnk közül én vagyok a szakember.

Akiket meg idéztél, bizniszelnek, kihasználják a szülői aggódást. Ennyi a lényeg, a többit korábban megírtam itt.

De egy pár szóval kihangsúlyozok néhány momentumot most, és teszek a részletek tekintetében némi további kiegészítést is most:

Sajnos vannak a szakemberek -pl korai fejlesztők- között is, akik a gyerekek kárára üzletelnek a szülőkkel...

(De mindenesetre óvatosan megkérdezném, a biztonság kedvéért: az asztalosnak se hinnél, ha fenyőfát vesz a saját kezébe ás azt mondja rá, hogy fenyőfa?

Csak kérdem, tisztelettel. Persze szakember és szakember között is lehet eltérés, ezt aláírom.)

Sajnos léteznek inkompetens szakemberek is.

Valamint kompetensek szintén.

Azonban tapasztalatból írtam korábbi válaszomat is, de hozzátettem, hogy a szakirodalmat is forgathatod, pl Óvodai Nevelés Országos Alapprogramját,

valamint dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus

írásait, youtube videóit is,

aki által elindult a 80-as évek közepéTŐL MINDMÁIG TARTÓ magyarországi óvodareform.

Már az ezredfordulóra a magyar állami ovik többsége Vekerdy hatására Freinet és Steiner (waldorf) alapú, letisztult. Természetközeli, a gyermekek valódi érdekeit szem előtt tartó nézetet valló.

Aminek csodájára járnak nyugatról.

Merthogy nyugaton sajnos még mindig dívik bizniszt csinálni óvodásokból, az óvodások felesleges és káros direkt fejlesztése által.

És sajnos emiatt a sok magyar laikus szülő is azt hiszi, mintha evvel tenne jól óvodásának, holott éppen hogy kárt okoz evvel, hosszú távon.

Az iskolás kor az, amikor már szabad direkt módon fejleszteni -oktatni- a gyermekeket. És láss csodát: iskolás korban kerülnek iskolába a gyerekek.

Attól korábban nem alkalmas a pszichéjük a direkt tanulásra -épp ezért 7 éves kor előtt óvodások, és NEM iskolások-, mert látens módon tanulnak a 7 év alattiak, tehát rejtett, ösztönös módon ("technikailag" pedig alapvetően ösztönös utánzással egyébként.)

_________________

IDÉZET, DR VEKERDY TAMÁS

gyermekpszichológustól:

[link]

VEKERDY TAMÁS

ÁLMOK ÉS LIDÉRCEK

Iskolaalapítás Magyarországon

(1993)

[...] a kisgyereket nem tanítani kell - a szó iskolás értelmében -, hanem a kellően ingerdús környezetet kell megteremteni körülötte. Játszani kell vele - a felnőtt az első igazi játszótárs -, hogy aztán majd egyedül is tudjon játszani. (A játék - a szabad játék - ebben az életkorban a legfejlesztőbb tevékenység. A gyerek a külvilágról nyert s a maga belső világából származó tagolatlan benyomásait mindig újra kivetíti játékába, lejátssza és így tagolja, így válik szemlélhetővé és feldolgozhatóvá számára.) És mesélni kell a hátrányos helyzetű gyereknek - mert a mese, a mindennapi mese a kisgyerek egyik legfontosabb nyelvi és lelki tápláléka. Magyar vizsgálatokból is tudjuk, hogy azok a gyerekek, akik mindennap hallhatnak mesét, másfél évvel előzhetik meg az anyanyelvi fejlettségben azokat, akik nem, vagy nem rendszeresen hallanak - az iskolába lépés idejére. A mese megindítja a gyerekek belsőkép-készítő tevékenységét. A belső képek készítését a pszichológia elaborációs - feldolgozó - tevékenységnek nevezi. Szorongásainkat, vágyainkat, indulatainkat, sőt ismereteinket is e belső képek készítésével tudjuk feldolgozni, s így ez a tevékenység a kisgyerek életében fontos és nélkülözhetetlen kiegészítője játékának (melyet egyébként szintén folyamatosan belső képek készítésével kísér).

A kisgyerek legfőbb tanulási formája az utánzás. A kisgyerek környezetében utánozható tevékenységeknek, utánozható magatartásformáknak kell megjelenniük, károsodás nélkül utánozható, érzelmi-indulati-gondolati állapotoknak kell jelen lenniök, melyeknek tiszta, jól utánozható beszédben kell megnyilvánulniok. Ugyancsak fontosak azok a testtartás- és mozgásformák, melyeket a kisgyerek a környezetében nap mint nap átél. Ezek is utánzásra késztetik. És fontos, hogy a kisgyerek spontán megnyilvánulásainak, legyen az beszéd (vagy akár halandzsa) vagy firkálás vagy mozgásos játék, teret engedjünk és elfogadó környezetet teremtsünk.

Az 1971-es magyar óvodai program - az Óvodai Nevelés Programja - jelentős szakértelemmel összeállított mű, annak ellenére, hogy már és még magán viseli az iskolásítás néhány jegyét. Ebben például azt olvassuk - az anyanyelvi fejlesztésről szóló fejezetben -, hogy lehetővé kell tennünk, hogy a kisgyerek oldott és derűs légkörben megnyilvánulhasson, beszélhessen - meg kell hallgatnunk őt, ez is az anyanyelvi nevelés fontos része a tiszta és jó minta, az utánozható beszéd mindennap gyakorolt óvónői praxisán kívül.

E fentiek tehát azok, amelyek valóban fejlesztik az óvodást, életkorához szabottan, míg az iskolás tanítás és kényszerítés rongálja testét-lelkét.

Nem az lesz jó és erőteljes absztrakt gondolkodó tizenhét éves korára, akit már négy-öt éves korában megtömnek absztrakt fogalmakkal - hanem az, aki négy-öt éves korában elegendő képszerű és konkrét "gondolkodnivalót" kapott környezetétől.

Gondoljuk meg: a két legfontosabb dolgot - a járást és a beszédet - a kisgyerek spontán utánzási késztetéssel sajátítja el az első egy-két, két-három évben

[...]

A fenti idézetből

sűrítve kiemelem a vonatkozóakat:

"[...]a kisgyereket nem tanítani kell - a szó iskolás értelmében -, hanem a kellően ingerdús környezetet kell megteremteni körülötte. Játszani kell vele - a felnőtt az első igazi játszótárs -, hogy aztán majd egyedül is tudjon játszani. (A játék - a szabad játék - ebben az életkorban a legfejlesztőbb tevékenység. A gyerek a külvilágról nyert s a maga belső világából származó tagolatlan benyomásait mindig újra kivetíti játékába, lejátssza és így tagolja, így válik szemlélhetővé és feldolgozhatóvá számára.

[...]

E fentiek tehát azok, amelyek valóban fejlesztik az óvodást, életkorához szabottan, míg az iskolás tanítás és kényszerítés rongálja testét-lelkét.

[...]

Gondoljuk meg: a két legfontosabb dolgot - a járást és a beszédet - a kisgyerek spontán utánzási késztetéssel sajátítja el az első egy-két, két-három évben

[...]"

___________________

TOVÁBBI cikk, Vekerdyre hivatkozással:

[link]

"Vekerdy Tamás pszichológus a gyermeki színterek kapcsolatáról beszélt.

Szerinte nem az óvoda dolga az iskolára való felkészítés! Az iskolába még óvodás gyermek megy. A gyermek tragédiája az, hogy még nem tart ott, ahol a felnőttek szeretnék, ha lenne. A felülről szabályozottság a diktatúrák jellemzője, a siettetéssel a felső fokozatnak akarnak az alsóbbak mindig megfelelni."

___________________

TOVÁBBI idézet, szintén szakembertől:

[link]

Dr. Vajda Zsuzsanna ezt írja Siettetett gyerekek című tanulmányában: „Mivel a fejlődést az első hónapokban-években alapvetően belső érési folyamatok vezérlik, amelyek az éppen aktuális tapasztalat spontán megszerzésére késztetik a gyereket, kifejezetten kártékony a korai fejlődésbe való beavatkozás. A kisgyermek életének túlszervezése, a külső sémák és normák erőltetése hátráltatja a fejlődést. A korai fejlesztés azoknak a gyerekeknek az esetében indokolt, ahol valamilyen súlyosabb idegrendszeri sérülés, komoly, éves lemaradás tapasztalható. […] 6-7 év között jön létre az a fordulat a gyerekek értelmi képességeiben, amely alkalmassá teszi őket a szándékos és szervezett tanulásra.”

- TOVÁBBI szakirodalom a témában, ugyanezen szerzőtől:

Kósa, É., Vajda, Zs. (2005) Neveléslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.

- HIVATKOZIK AZ ALÁBBI SZAKIRODALOM IS e két szakemberre:

Örzők - Egészségügyi alapellátók gyakorlatközpontú kézikönyve

(Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Budapest, 2014.) :

[link]

-> PDF letöltés: [link] 15817.pdf

"TÚL KORAI FEJLESZTÉS" c. fejezet, 407.oldaltól.

Idézek

az ONAP-ból most.

(Óvodai Nevelés országos AlapProgramja, 1996.)

(Nem azonos az 1988-as ONP-vel,

hanem annak némileg módosított,

és jelentősen rövidített kivonata!)

LETÖLTHETŐ TELJES EGÉSZÉBEN az ONAP innen:

data.hu/get/10597183/onap.pdf

"V.

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI

FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS

FELADATAI

Játék

1. A játék a kisgyermekkor

legfontosabb és legfejlesztőbb

tevékenysége, s így az óvodai nevelés

leghatékonyabb eszköze. A játék –

szabad-képzettársításokat követő

szabad játékfolyamat – a kisgyermek

elemi pszichikus szükséglete, melynek

mindennap visszatérő módon,

hosszantartóan és lehetőleg

zavartalanul ki kell elégülnie. A

kisgyermek a külvilágból és saját belső

világából származó tagolatlan

benyomásait játékában tagolja. Így válik

a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a

pszichikumot, a mozgást, az egész

személyiséget fejlesztő, élményt adó

tevékenységgé."

[...]

"Az óvodai nevelés az alapelvek

megvalósítása érdekében gondoskodik:

a gyermeki szükségletek kielégítéséről,

az érzelmi biztonságot nyújtó derűs,

szeretetteljes óvodai légkör

megteremtéséről; a testi, a szociális és

az értelmi képességek egyéni és

életkor-specifikus alakításáról; a

gyermeki közösségben végezhető

sokszínű – az életkornak és

fejlettségnek megfelelő –

tevékenységekről, különös tekintettel a

mással nem helyettesíthető játékról;

[...]"

TELJES EGSZÉBEN idézem az óvoda felatatai fejezetet:

"III.

AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI

Az óvodai nevelés általános

feladatai

Az óvodai nevelés feladata az

óvodáskorú gyermek testi és lelki

szükségleteinek kielégítése. Ezen belül:

– az egészséges életmód alakítása,

– az érzelmi, az erkölcsi és a közösség

nevelés,

– az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és

nevelés megvalósítása.

Az egészséges életmód alakítása

Az egészséges életmódra nevelés, az

egészséges életvitel igényének

alakítása, a gyermek testi fejlődésének

elősegítése ebben az életkorban kiemelt

jelentőségű. Ezen belül az óvodai

nevelés feladata:

– a gyermek gondozása, testi

szükségleteinek, mozgásigényének

kielégítése;

– a harmonikus, összerendezett

mozgás fejlődésének elősegítése;

– a gyermeki testi képességek

fejlődésének segítése;

– a gyermek egészségének védelme,

edzése, óvása, megőrzése;

– az egészséges életmód, a

testápolás, az étkezés, az öltözködés, a

pihenés, a betegségmegelőzés és az

egészségmegőrzés szokásainak

alakítása;

– a gyermek fejlődéséhez és

fejlesztéséhez szükséges egészséges

és biztonságos környezet biztosítása;

– a környezet védelméhez és

megóvásához kapcsolódó szokások

alakítása, a környezettudatos

magatartás megalapozása;

– megfelelő szakemberek

bevonásával – a szülővel, az

óvodapedagógussal együttműködve –

speciális gondozó, prevenciós és

korrekciós testi, lelki nevelési feladatok

ellátása."

Semmiféle iskola előkészítés

nem dolga az óvodának.

Hanem a kisgyermek ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGAIT figyelembe vevő nevelés és gondozás!

"VI.

A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ

ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

1. A gyermek belső érése, valamint a

családi nevelés és az óvodai nevelési

folyamat eredményeként a

kisgyermekek többsége az óvodáskor

végére eléri az iskolai élet

megkezdéséhez szükséges fejlettséget.

A gyermek az óvodáskor végén belép a

LASSÚ ÁTMENETNEK abba az állapotába,

amelyben majd az ISKOLÁBAN, az

ÓVODÁSBÓL iskolássá szocializálódik. A

rugalmas beiskolázás az életkor

figyelembevétele mellett lehetőséget ad

a fejlettség szerinti iskolakezdésre."

_________________

Ezen kívül jelzem a hazai, utóbbi több évtizedes -többek között állami- óvodai reform kulcsembere, dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus megérdemelt díjait, elismeréseit:

[link]

Kiváló Munkáért díj (1985)

Oktatásügy kiváló dolgozója (1987)

Nemzetközi Lego-díj (1993)

Kiss Árpád-díj (1996)

Budapestért díj (2000)

Pro Scholis Urbis díj (2006)

Hazám-díj (2014)

Még én vagyok, 21-25. A jelen gondolatkörhöz

nem szaporítanám tovább a szót.

Azonban pár fontos további gondolatommal ki kell egészítsem írásaimat, idézeteimet:

iskolai kötelezettség se létezik. Tankötelezettség van, tehát ha nincs akadálya, a helyi iskolaigazgató köteles aláírni a magántanulóvá válási szándékot, amelyet bármely szülő igényelhet, akár a gyermek 6 éves korától (ettől függetlenül az óvoda tehet javaslatot az óvodába való visszatartásról).

*

Az MSZOE .hu honlapjáról származik az ONAP, a data -ról -tudtommal- három hónapig letölthető (regisztráció nélkül), de az mszoe-n elvileg még fent van, feltételezem, hogy frissített változatban.

(Az MSZOE honalapján értesülhetünk arról is, hogy közérdekű infó az ONAP, semmi akadálya közkinccsé tenni, bár ők legalábbis a forrásmegejelölést elvárják, tehát:

mszoe pont hu a forrás.)

Kéretik elnézni bármely honalap esetén az esetleges jogi vonatkozások frissülésének elmaradását!

Főként érvényes az esetben, ha archív dokumentumról van szó, mint pl a data-ról letölthető verzióban, mely 2012-es, vagy kevésbé régi változat.

Azonban a nevelési elvek tekintetében semmilyen lényegi változás nem született azóta, mert szükségtelen, 1996 óta.

*

Jogilag viszont azóta már 3 éves kortól kötelező az óvodába járás, ami szakmailag egyébként nonszensz, mert a legtöbb 3 éves gyermek NEM óvodaérett, csupán részben. A kisgyermekek kisebb hányadának ajánlott 3 évesen az óvoda, nagyobb részének inkább csak 4 éves kortól - a szakmai elvek szerint.

(A bölcsőde mint olyan SEM ajánlott nevelési intézmény, hanem a szükségállapotok -pl szülő munkába járása- okán indokolt szakmailag.)

Ellenben a vonatkozó törvénycikkely -a 3 éves kortól való kötelező óvodába járatás-

nem kizárólag szakemberek jóváhagyásával lett elfogadva, sajnos, hiszen szakmailag kifogásolható törvénycikkely.

*

Még egyszer szeretném a kedves szülőket óva inteni a szakemberek közül a lelkiismeretlenektől, akik a szakmai elvek ellen ,tehát az óvodáskori életkori sajátosságokat semmibe véve direkt módon történő fejlesztést kiviteleznek, óvodás korú gyermek vonatkozásában.

Utóbbiak szándéka egyértelműen üzleti jellegű, az óvodás korú érintett gyermekek kárára.

Ezért a rájuk való hivatkozásnak mint "nevelési elvnek" semmiféle reális gyermeknevelési alapja nincsen.

"Még én vagyok, 21-25." Értem ez alatt, hogy

a 21. hozzászólástól, a 25-hozzászólásig

mind az enyémek. Hogy egyértelmű legyek.

Tehát

2017.június 23., 23:22-tól

2017.június 24., 13:07-ig.

EZEN FELÜL én szóltam hozzá itt, az alábbi időpontokban is:

2017.június 22., 23:31

2017.június 22., 23:37

2017.június 22., 23:46

Köszönöm a kedves szülők figyelmét, és várhatólag megértését, és remélhető szándékukat a nevelési elveik felülvizsgálása, gyermekeik érdekében.

ÉS EGY SÚLYOS

konkrét TÉVEDÉSÉT

a hozzászóló szülőtől idézem:

"Külön iskola előkészítő foglalkozás is van minden oviban azoknak akik iskolába mennek"

Tévedés.

Szerencsére csupán az óvodás kisebb részében követték el -és sajnos manapság is ITT-OTT elkövetik- ezt a SÚLYOS szakmai hibát -a kisgyermekek neurózisát, és HOSSZÚ TÁVÚ kárát esélyesen okozva, feleslegesen-, bár ez esetben

nem mindig és nem feltétlenül (áttételesen, pl szakkörös stb) üzletelés okán, hanem szakmai elvekkel ellentétesen, egyes iskolai intézmények káros nyomására.

Elnézést az elírásomért az iméntiekben:

óvodás helyett óvodák.