Külföldön bébiszitterrel, vagy Mo-n ovival lenne a jobb a gyerek szempontjából?

Neked kell a lelkiismereted szerint döntened, hogy 50 év múlva lesz-e lelkiismeretfurdalásod, ahogy magad ismered.

De. Szerintem minden gyereknek alapvető emberi joga kell, hogy legyen, hogy az anyanyelvén tanuljon, nőjön fel. A szülő elveheti tőle, de vállalnia kell a felelősséget érte. Ha képes rá.

A bébicsősz lehet, hogy magyar, nem tudom, de szerintem 2 felnőtt túl sok 2 gyerekre. A gyerekeket nem kell fejleszteni, élni kell velük, együtt, időt szánni rájuk.

Kevés a heti egy nap közösségben levés. Nem az "óvodapedagógus" hiánya miatt, egy normális, érdeklődő gyerek magától is "iskolaérett" lesz, sőt 4-5 éves korára olvasni is megtanul, ha nem hátráltatják mindenféle értelmetlen foglalkoztatással.

Meg aztán gyereke is válogatja. Mikszáthnak kellettek a külön mesélők éjszakára, neki szenvedés lett volna óvoda. Figyelni kell a gyereket, hogy milyen, hogyan lenne jobb neki.

Egy nap hetente közösségben levés mellett talán többet lesz beteg is, mintha minden nap járna.

Ha most így fogalmazol, hogy " esetleg elgondolkodnánk Mo-ra költözésen", az nagy baj.

Itthon is mehet fel napot az oviba, csak délelőtt kötelező.

Szerintem kint jobb lenne neki, De heti több nap maganbolcsiben. Ott pedagógusok vannak, nem? Igy fejlesztik is, az anyával es babysitterrel is sokat van.

Itthon csak maganoviva iratnam be. Mert ott 15-20 gyerekre van harom pedagógus, mig az államiban 30-ra kettő.

"Miért nagy baj?"

Már nem baj, már megmagyaráztad. Neked Mo. egy ország, ahonnan kapni akarsz, adni nem. Nem a hazád; semmi baj. ez van.

A külföld elég tág fogalom :) De ha egyébként nem jönnétek haza, a nyelv miatt jobb döntés kint maradni, hogy ne legyen hátránya majd az ottani iskolában. Ha hazajöttök, szerintem jobb ennél a csiki-csuki napirendnél a fix ovi.

Tudtommal a magyar ovik nagyon jók nemzetközi összehasonlításban, viszont az iskola már sajnos nem (épp tervezik átvariálni, hogy zökkenőmentesebb legyen a váltás, persze majd meglátjuk...). Az általam hallott elég meggyőző pszichológiai előadások szerint (Vekerdy, Ranschburg - youtube-n is megtalálod) legfontosabb ekkora korban az érzelmi stabilitás és legfejlesztőbb a szabad játék, ha nem tévézik/számítózik, hanem sokat rohangálhat friss levegőn, és ha a felnőtt, főleg az anyja/apja tud vele minőségi időt tölteni (nem direkt fejleszteni füzetekkel vagy formabedobóval, hanem együtt játszani sokfélét, énekelni, fejből mesélni, válaszolni a kérdéseire.. stb.). Személyiségtől függően 4 évesen azért már tuti igényli a gyerektársaságot, lassan kialakulnak a baráti kapcsolatok, a fiúk bandáznak, a lányok "örök" barátságokat kötnek, egyre jobban kell a családon kívüli szocializáció is. És szerintem ez lesz annyira érdekes, hogy ellensúlyozza a természetes féltékenységet, ami ha otthon marad, akkor is - temperamentumtól függő látványossággal - jó eséllyel hullámokban majd jön. (Pláne ha az anyja, mint írtad, elég elfoglalt, mert nehezebb elfogadni, ha ott van, látja, de az mégsem rá figyel, mint ha oviban vagy játszótéren rohangászik.)

Itthon nem egy "nagy" felvételi van az általános iskolába (max. beszélgetés a szülővel vagy ha valami speciális a suli vagy azon belül a kiszemelt osztály, mondjuk zenei vagy sport, akkor kicsit letesztelik a képességeit), hanem az iskolaérettséget vizsgálják többször az oviban év közben és ha úgy találják, hogy még nem az igazi vagy a szülő vétózza meg, akkor még marad egy évet ovis. (Ha fejlesztik az iskola előtti évben, a legtöbbször logopédiai vagy finommotorikai gyakorlásokat jelent, a többit szerintem nem éri meg siettetni). A körzeti iskolákba meg mindenkit kötelesek felvenni, aki oda tartozik és iskolaköteles: azaz 6 éves elmúlt szeptember 1-ig és iskolaérettnek találták.

A magyar iskola meg: még tán a mai szülők idején is kiváló volt, de azóta egyrészt elég hirtelen változott a világ, (a fiatalok félig vagy már nagyrészt online élik életüket) és a lexikális tudás a kreativitáshoz és önbizalomhoz képest (amit a mi poroszos iskoláinkkal ellentétben az eddig lenézett angolszász iskolarendszerben előbbre helyeztek) kevésbé lett értékes; másrészt a tanárok csökkent társadalmi pozíciója miatt a tekintélyük és emiatt olykor sajnos elhivatottságuk is kevesebb lett. Persze ezzel nem azt akarom írni, hogy az egész kuka, csak épp változik és azt is érdemes mérlegelni, ha majd iskolát kerestek, hogy a ti világképeteknek, értékrendeteknek mi felel meg, mert érdemes akkor előre utánajárni :)

Az én gyermekeim kis korkülönbséggel születtek, a fiam 21 hónapos volt, amikor megszületett a lányom. Nem volt babysitterünk, mert úgy gondoltam, nekem (magamnak) kell első körben megküzdenem a napi rutin kialakításával, aztán amikor már nem volt küzdelem, mert összeszoktunk, annyira simán, gördülékenyen ment minden, hogy nem is éreztem szükségét az állandó segítségnek.

Nem találom jónak azt a felfogást, hogy azért kell a segítség, mert anya a pici babával bajlódik, a nagyobb gyermek pedig egész nap a tévé előtt ülne. Fontos, hogy az anya a nagyobb gyermek életében is ugyanúgy jelen legyen, sőt, szerintem a kisbaba megszületése után a nagyobb gyermeknek kell nagyon hangsúlyosan éreznie az anya figyelmét. Lehet, hogy rosszul gondolom, de talán egy kicsit eltolódtak nálatok a súlyok abba az irányba, hogy a feleséged babázil, a sitter pedig foglalkozik a naggyal.

A feleséged helyében én első körben lemondanám a babysittert, és egyedül próbálnék minőségi időt tölteni a gyerekeimmel. Nekem anno ment, alig nézett tévét a fiam, ellenben napi több órás minőségi időnk volt egymásra. Ő sem volt bölcsis, szval otthon volt egész nap velem, bár az is igaz, hogy nagyon keveset voltunk otthon, kevés volt az otthon punnyadás (a két kicsivel is nagyon sokat mentünk).

Ha nincs fizetett segítség, a feleséged tud minőségi időt tölteni a gyermekeitekkel. És ha ez adott, nyugodtan mehet többet közösségbe. A fiam pont 3,5 évesen kezdte az ovit, egyszerűen ovi- és társaságfüggő a szó jó értelmében. Falja az ovis elfoglaltságokat, napi szinten kiselőadást tart arról, hogy mit csinált aznap, hihetetlenül élvezi. Tele van barátokkal. Egy ekkora gyermek már igényli a gyerektársaságot.

Szval én hagynám a fizetett segítséget, menne az oviérett gyermekem minden nap minimum délig oviba, később pedig, ha igényelné az ottalvást, délutáni közös játékot a többiekkel, maradhatna 4-ig. És onnantól kezdve este 8-9-ig a lefekvésig csak vele foglalkoznék (persze ha több gyermek van, akkor velük).

Miért kell a feleségednek a babysitter? Nem kötözködöm, érdeklődöm.