Nektek is volt hasonló "élményének"? Vagy a gyerekeiteknek?

Nekem is sok ilyen emlékem van oviból. Főleg, hogy 3 óvónő gyereke is velem egy csoportba járt, szóval kivételezés volt bőven. Leírok párat :D

Egyszer rajzolni kellett és mindenki kapott érte egy matricát. A végén az óvónők kiválasztották a legszebbet (természetesen az aktuális óvónő lányáé volt az) és nekünk a kapott matricánkat rá kellett dicséretül ragasztani a rajz azon részére, amelyik szerintünk a legszebb lett...Mivel nekem a saját rajzom jobban tetszett (amúgy most grafikus vagyok, szóval tényleg ügyesebb voltam a kortársaimnál ilyen téren) ezért a sajátomra ragasztottam és jól le lettem szidva, hogy miért hiszem, hogy jobb vagyok XY-nál.

Másik eset ugyan ezzel a lánnyal. Farsangra krepp papírból készítettünk díszeket és mikor már készen voltak a maradékból csináltam magamnak egy kicsit is, hogy haza tudjam vinni. Annak a lánynak nem sikerült a sajátja és mérgébe széttépte az enyémet és szétdobálta. Az óvónő nem mondott semmit, csak rám szólt, hogy takarítsam fel.

Egyszer oviban esett ki a fogam és hát elkezdett vérezni a helye. Mutattam a fogam az óvónéninek, hogy kiesett erre reakció: "Mit kezdjek Én vele!? Dobd ki a kukába és tegyél a szádba valami zsepit, mert mindent összevérezel!" Én úgy tettem, mintha kidobtam volna és egész nap a zsebemben rejtegettem, mert anyum eltette a fogaimat és haza akartam neki vinni, de féltem, hogy megtalálják nálam.

Alvásidőbe egyszer nagyon kellett pisilnem, de ez a kiabálós ijesztő óvónő volt bent és nem mertem neki szólni. Már kb. remegtem az ágyon, mikor rám förmedt, hogy "Mi bajod van!? Pisilni kell? Akkor mé' nem szólsz!? Eriggy kifele!" (Szerencsére megúsztam szárazon, de mindenki felkelt a kiabálására :D)

Ez nem velem történt, hanem egy másik gyerekkel. Az egyik óvónő fia odament hozzá, elvette a játékát majd fellökte a gyereket, aki erre felkelt és visszavette a játékát. Az óvónő meglátta elvette a játékát (amit otthonról hozott) és elzavarta a sarokba a saját gyereke pedig megkapta a játékot.

Egy későbbi eset a kiabálós óvónővel. Már iskolás voltam és azt játszottuk, hogy ki tud akkorát ugrani, hogy elérje a fa ágát. (Az iskola egy az óvoda egymás mellett volt és az ovi mellett volt ez a fa.) Erre kijön a kiabálós óvónő, hogy mit képzelünk mi, hogy letépkedjük a faleveleket és szétszórjuk az udvaron...(ősz volt, magától hullott le) és ha nem szedjük fel azonnal szól az igazgatónak.

Ennyi jut most eszembe hirtelen :D (Amúgy érdekes nálunk az összes óvónénit Marikának hívták.)

Előző, szomorú volt ezt olvasni. De utólag az ember a saját egykori nyűgjein megpróbálj kacagni...

Én is éltem meg hasonlókat, amikor ovis voltam.

Bár nem Marika volt. :))

Nálatok meg: Marika, a vérfarkas! :D

#32 vagyok. Jutott még eszembe pár negatív élmény, amit felnőtt fejjel tapasztaltam meg az ovival kapcsolatban, ha nem gond leírom azokat is.

Egyszer a középiskolánk mellett lévő óvoda pedagógusai fel akarták jelenteni az osztályunkat, mert állítólag a fiúk mutogatták magukat a kislányoknak...Később kiderült, hogy a kislányok mutattak középső ujjat egy másik osztálynak, akik visszamutatták és a gyerekek azt mondták az óvónőknek, hogy kukit mutattak nekik...Kiderült, hogy egy óvónő sem volt az udvaron a gyerekekkel, mikor az eset történt, mert az épület mögött dohányoztak, szóval letettek a feljelentésről.

Másik eset családban történt. A kisfiú anyukája nem tudott elmenni a gyerekért ezért megkérte a testvérét, hogy hozza el. A nagybácsi bement az oviba, mondta hogy kiért jött, de mivel az óvónők nem ismerték megkérdezték a gyereket, hogy ismeri e ezt a bácsit. A válasz..Nem! És visszament játszani. Szegény fickóra majdnem rendőrt hívtak, úgy telefonáltak az anyukának, hogy egy férfi el akarta vinni a gyerekét és végül ott tartották az anyuka érkezéséig, hogy igazolja, hogy rokon. Szegény kisfiú, csak maradni akart játszani, helyette jó nagy kalamajkát csinált :D (Ez mondjuk nem negatív, hogy nem engedik el bárkivel a gyerekeket, de gondoltam megosztom.)

Van egy sztori, amit még apukám mesélt (Ő is abba az oviba járt, mint Én), de másoktól is hallottam már, bár nem tudom mennyi igaz belőle. :D

Volt egy csoporttársa, akit nap vége felé valamiért sarokba állítottak. A gyerek megunta az álldogálást és mikor nem látták, befeküdt a játékok közé és elaludt. Mivel senki nem jött érte (nem tudom, ez hogy lehetséges), az óvónők meg elfelejtkeztek róla, hogy ott van bezárták estére az oviba. A gyerek azt mondta, hogy nem volt rossz, mert végre minden játékkal tudott játszani. :D

Még egy Marika nénis eset, bár ez inkább a saját bambaságomnak köszönhető. :D

Első nap kellett jelet választani magunknak. A mosdónál volt a falra felakasztva valami textil, amire zsebek voltak varrva, belehímezve a jelek. (Mindenki a saját jelével ellátott zsebben tartotta a fésűt, fogkefét, stb...) Erről kellett jelet választani, de mivel Én bizonyos okok miatt, csak halkan tudok beszélni hiába mondtam, hogy melyiket szeretném mindenki túlkiabált és végül azt kaptam meg, ami senkinek sem kellett...a hímes tojást. Amellett, hogy 3 évig kakukktojásnak csúfoltak, még az is tetézte a helyzetet, hogy az a zseb volt legfelül és sose értem el a cuccaimat az óvónőknek meg láthatóan nyűg volt minden nap kivenni nekem, így mindig Én voltam az utolsó, aki fogat mosott. Volt, hogy egyedül voltam a mosdóban, mert már mindenki végzett, mire megkaptam a saját cuccom és otthagytak. (Az óvónők is.)

Megint én vagyok, az előző előtti. Az utolsó előtti eset valóban lehet "városi legenda" is, de hát... láttam én is sok furcsa dolgot, amikor ovis voltam, meg felnőttként is, óvodában. Pláne, hogy saját élményeidről is írtál, pl az utolsónak írt esetén. El tudom hinni, mert olyanabbak is megtörténnek olykor, sajnos.

Arra mindenképp reagálnék, hogy komoly szakmai hiba, sőt, felelőtlenség otthagyni gyereke oviban, megfeledkezni róla. Fel is lehet jelenteik a felelős felnőttet: pedagógust, vagy dajkát emiatt.

"Kiderült, hogy egy óvónő sem volt az udvaron a gyerekekkel, mikor az eset történt, mert az épület mögött dohányoztak, szóval letettek a feljelentésről."

Detto. Tilos az óvodapedagógus által őrizetlenül hagyni gyermeket, amíg az óvoda területén belül tartózkodik! Csak dajkára bízhatja rá bármelyiküket, és dajkára is csak indokolt esetben! Jesszus, az óvoda mögött dohányoztak... Ezek szerint esélyesen sajnos minden nap őrizetlenül hagyták a gyerekeket hosszú percekre...

Mások kisgyermekére vigyázni dupla felelősség kellene legyen!

Egy óvodában, ahol a kollégák mások gyerekeire vigyáznak, ráadásul tömegesen, amikor is a problémaforrás a nagy gyereklétszám miatt fokozottabban jelen van, egy pillanatra se szabad magára hagyni, még hét évest sem!

Borzasztó, némelyik pedagógus mennyire felelőtlen...

Otthon, akár sitter vigyáz pl 4 évesre, akár szülő, még belefér, ha főz a felnőtt, és a szomszéd szobában egyedül játszi ka gyerek, nyitott ajtónál. Fülelni kell a főzés alatt, minden oké-e, és 5 perceként, vagy sűrűbben átpislantani a gyerekhez. De én pl 3 évessel NEM engedem meg magamnak ezt se! Beviszem a konyhába, és ott játsszon, ha a konyhában van dolgom. Sőt, megbeszélem a szülővel, hogy ha wc-znem kell, a gyerekét magammal vihessem, elmagyarázom , miért felelősség, és hogy miért nem vállalom addig,. amíg a 4. életévét be nem tölti. Nincs les életkori határ persze átlagos gyerekek esetén se, de úgy 3 és fél, négy éves kortól már meg lehet annyira bízni bennük, hogy a szomszéd szobába egyedül van, és 5 percenként átnézek hozzá, ha nem tudok vele lenni átmenetileg. Mondom: ha sitterkedek. De függ a gyerekek létszámától is. Két főig mindenképp lehet a szomszéd szobában, ha minimum 4 éves(ek).

Egy óvodában azonban, ahol sok gyerek van, és pláne nem saját gyerek, egy pillanatra se szabadna magukra hagyni. Ez szakmai kötelesség. És józan ész, felelősség.

Bocsi, kimaradt egy fél mondat, meg itt-ott betűk... Mégpedig innen:

Sőt, megbeszélem a szülővel, hogy ha wc-znem kell, a gyerekét magammal vihessem, elmagyarázom, miért felelősség, és hogy miért nem vállalom A SZOMSZÉD SZOBÁBAN HAGYNI addig, amíg a 4. életévét be nem tölti. Nincs Éles életkori határ...