Túlreagaltam szerintetek? Ti mit tennétek a helyemben?

Pénteken reggel elvittem kislányomat az oviba. 12.30-ra mentem érte, pont az ebéd végén tartottak. Amikor a dadus kinyitotta a csoport ajtaját, láttam, hogy a kislányom nagyon sír, a dadus meg épp mondja neki, hogy anyukád nem fog érted jönni, ha nem fejezi be a sírást. Majd a dadus oda jött hozzám és mondta hogy a kislányom egész nap sírt és fájt a hasa. Enni sem evett egész nap semmit. Még itthon is alig tudtam megnyugtatni annyira sírt hogy fáj a hasa. Elmondta, hogy többször szólt a dadusnak és az óvónőnek is, hogy fáj a hasa, de nem tettek semmit. Kérdem én, hogy nem kellett volna telefonon értesíteni engem, hogy egész nap sír a kislányom és fáj a hasa?!! És ha teszem fel vakbelgyulladasa lett volna? Ők nem orvosok. Bevittuk Pestre az ügyeletes kórházba és az oda utat végig hányta. Szerencsére nem vakbél. Hívtam az óvoda igazgatót és beszámoltam neki a történetekrol. Kérdeztem hogy nincs benne a szabályzatban hogy ilyen esetben kötelesek a szülőt értesíteni. Az volt a válasz, hogy az óvónő és a dadus van annyira szakképzett, hogy tudja mikor van baj és mikor kell a szülőt értesíteni. Én azt nem kérdőjelezem meg, hogy szakképzett emberek, de ők nem orvosok!!!