Mit tegyek a beszoktatással?

Mi nem mehettünk el, a folyosón kellett várakozni, így nem volt kérdés, hogy tudta, hogy ott vagyok, ezt is kellett mondanunk nekik. Ők nem látják a szülőket.

Én úgy gondoltam, hogy a beszoktatás fokozatos: első nap bemegyünk és ismerkedünk a teremmel, játékokkal, mosdóval, annak használatával (ha ki is küldenek,de inkább ne, akkor se másfél órára). Második nap rendben, hogy rövid időre kiküldenek, de ne az egész délelőttre.

Ráadásul egy órán át hallgattam, hogy iszonyúan sír, neki (sőt nekem is) ez nagyon hosszú idő, nem értem, ennek mi értelme volt.

És tényleg azt hittem, hogy azért próbálják vigasztalgatni. De igazából csak azokkal a gyerekekkel foglalkoztak, akik jól érezték magukat. A többi pityergős, sírós, zokogós is eléggé mellőzve volt.

Nálunk kifejezetten mondták szülőin, hogy úgy készüljünk, hogy 2 hét a beszoktatás. Ezért is érzem rohamtempónak, hogy ma már egész délelőtt teljesen egyedül kellett bennmaradniuk.

Én ezt is mondtam a kislányomnak tegnap, hogy "ma együtt leszünk, megnézzük a termet, megkeressük a törülközőt, hogy hová tesszük a szandálodat..., holnap kicsit kimegy mindenkinek az anyukája" stb.

Szerintem sokként érte, hogy be sem mehettünk vele (velük), hisz nem erre készült(ünk).

Neki a tegnap sem sikerült fényesen, enni sem ült oda az asztalhoz.