Hogyan vészeltétek át ezt az időszakot? Beszoktatással kapcsolatos kérdés.

Egy cipőben járunk, úgyhogy a megoldást nem tudom, de nekem az az érzésem, hogy itt csak az idő segít. Édesanyám óvónő, ő is találkozik ezzel a problémával, csak kicsit idősebbekkel. Nekem csak annyi jó tanácsot adott, egyedül ezzel segítheted, ha megerősítést kap, hogy a bölcsi jó...de erre magadtól is rájöttél :) De nem elég mondani neki, éreztetned is kell vele, ha megérzi rajtad, hogy te bizonytalan vagy, akkor az átragad rá, tehát neked is hinned kell, hogy a bölcsi jó, jókat lehet játszani, stb!

Én is ma hagytam először magára, azzal a különbséggel, hogy mi már 2 hete járunk be játszani, heti 3 alkalommal 9- délig. Úgyhogy nekünk is ma volt az első komoly napunk, 10 perc után kezdett keresni, onnatól fél órát kiabált, hogy anya-anya, majd' beleszakadt a szívem :( De utána megnyugodott és játszott, aztán szépen meg is ebédelt, tisztába tették és mosolygósan indultunk haza....

Nekem is a legrosszabb az, ha belegondolok, hogy innentől a nap nagy részét nem velem fogja tölteni, nem azt eszi-issza, amit én adok neki. Úgyhogy én sem látom a pozitív oldalát, bár én úgy érzem, mióta elkezdődött ez a bölcsibe járás, én jobban megbecsülöm az együtt töltött időt, annak ellenére, hogy mindig is sokat foglalkoztam vele, most még inkább, többet bújunk is, stb

Egyébként nem hiszem, hogy csak mi lelkizzük túl a dolgot, azoknak mondjuk biztosan könnyebb, akik vágynak vissza dolgozni pl, de én úgy élveztem a kettesben töltött időt, hogy bár így maradhatna örökké :) 2 éves egyébként az én lányom...

1. vagyok

Hogy álltok lányok?! Mi a nagy bölcsi-helyzet?! :)

Nálunk náthás lett a lányom így kimaradt egy kis idő, múlt szerdán voltunk utoljára, akkor ugye ott maradt 2 órára, és ma mentünk újra, és már egyből hazaküldtek, úgyhogy 9-től délig ott maradt. Úgy kullogtam el, mint egy kivert kutya :(

Délben érte mentem, és kiderült, hogy az én csepp lánykám egy csepp könnyet sem hullatott értem :) Úgyhogy ő borzasztó jól érezte magát, én meg...hát, lehet hogy mégiscsak nekünk nehezebb?! :)

Persze így nyilván könnyebben hagyom ott legközelebb...