Kinek hogy viseli a gyerek a beszoktatást?

A legelső naptól imádja a lányom az óvodát.

Én se voltam soha olyan anyuka aki könnyesre sírja a szemét, vagy titokban leskelődik a gyerek után az óvoda ablakából.

Ha te ennyire görcsös, stresszes vagy és tudattalanul is magadhoz láncolod a gyereked, ne csodálkozz, ha nem fog könnyedén beszokni.

Én soha nem "rettegtem" ettől, még rágondolni is megmosolyogtat.

Az elválás, leválás természetes folyamat, az egyik ilyen mérföldkő az óvoda. Vedd lazábban a dolgot, tudatosítsd, hogy ez a normális és így ha neked könnyebb, a gyereked is önállóbbá, magabiztosabbá válik.

Háromból kettő gyerekem négy évesen kezdte az ovit. Az egyik egy hétig sírt minden nap, a másik egy óra múlva közölte, menjek haza, ő marad.

Az első három évesen kezdte, nem volt gond vele sem. Szerintem fontos, hogy pozitívan állj hozzá. Csak azt lássa rajtad, hogy örülsz, bíztatod, stb.

Kérdező, ezzel mindenki így van, aki otthon van a gyerekkel sokáig, 3 éves koráig, hogy nagyon nehéz az elején elképzelni, hogy nem lesz otthon a gyerek.

Az első nap én is sírtam hazafelé jövet az óvodából :-), meg egész végig rá gondoltam, hogy mi lehet vele, olyan furcsa volt hogy másokkal van, nem velem, pedig a lányom nem sírt, nagyon várta már az ovit. Nálunk kb a 3. héttől volt visszaesés, gondolom rájött hogy most már "muszáj" oviba menni, ezért a 3. héttől kezdve kb 1-2 hétig volt sírás, de aztán megszokta az ovit és azóta nagyon szeret menni.

Jajjj. Ez ismerős :)

Előbb magadat nyugtasd meg, hogy a gyerek ne érezze a félelmed.

Mielőtt elkezdte volna az ovit többet sétáltunk arra, láttuk a gyerekeket, beszélgettünk róla. Nálunk volt lehetőség arra is, hogy délutánonként kicsit bemenjünk az ovi udvarára játszani.

Nálunk is u.ez volt a helyzet. Nagyon anyás, nem tudtam sehol ott hagyni ... az első hónapok borzalmasak voltak.. hányás, hasmenés, rengeteg sírás ... Eleinte elhoztam ebéd után, de úgy sem volt jobb. Egyrészt nem pihent, másrészt megszokta és nehezebb volt ott hagyni délutánig.. Próbáltam anyukákat keresni és aki szimpatikus volt megkértem, hogy menjünk el közösen játszótérre vagy bárhova, hogy kicsit könnyebb legyen.. Az első időkben nem hoztam neki otthon elő az ovi témát (pl.: mi volt az oviban, mit ettél ...) most már magától mondja. Kb 3 hónap volt nálunk :( Most már mosolyogva megy. Szereti az óvónőket, dadust ..

Nyugi, meg fogja szokni. ;) Kitartást!

Én is annyira félek...Van még 1 évünk, de már most rettegek:( El nem tudom képzelni, hogy másra bízzam. Főleg, hogy nagyon rossz tapasztalataim vannak. Egyrészt látom a baba-mama klubban, hogy a gyerekek milyen durvák tudnak lenni egymással. Másrészt ismerősi körben egy olyan embert nem tudnék mondani, akire nyugodt szívvel rá lehetne bízni a gyerekemet. Több jelentkező is van, de egyszerűen nem úgy vigyáznak rá, ahogy nekem az megfelelő lenne. És nem hiszem, hogy bennem van a hiba! Anyósoméknál pl. semelyik konnektorban nincs vakdugó, pedig velük él a kislányommal egyidős unokatestvér és tőlünk kaptak annyi vakdugót, hogy mindenhova jutna. Nem érdekli őket. Múltkor az uncsitesó beleivott a 20%-os ecetbe, mert betették az ablakba kupak nélkül és felmászott érte. Anyósom ha nálunk van, csak ledobja a táskáját a székre, tele gyógyszerrel, dohánnyal, nekem kell figyelmeztetni, hogy tegye elérhetetlen helyre a gyógyszereit. Múltkor is ledobta valahova a táskát és a kicsi kiszedett belőle egy cigarettás dobozt, aminek az alján kiszóródott dohány volt, amikor kikaptam a kezéből, már a száján volt egy pici dohány! Állandóan olyanokat mond, hogy tegyek sálat a nyaka köré, ha fáj a torka és nekem kell elmagyarázni, hogy nem, mert félek, hogy nagyon a nyaka köré tekeri, ha nem figyelek pár percig. Nagyon pici volt még és akkor is szalagot akart a fejére kötni, egyszer én is próbáltam, de pillanatok alatt leszedte és a nyaka köré tekerte! Képes volt a gyereknek olyan cumit venni, aminek a cumi része cukorból van és csodálkozott, mikor nem engedtem odaadni, mert nem szándékoztam már az első fogait ezzel tönkretenni. Amikor még iszonyat pici volt, úgy vette ki a kádból, hogy eltartotta magától, nehogy összevizezze és úgy egyensúlyozta a tenyerén a pelenkázóig, hogy megfagyott a vér az ereimben. Meg olyanokat mond, hogy majd nemsokára annyira nagy lesz a most 2 éves gyerekem, hogy feltesszük a gyereket Bp-en a buszra és ő meg majd leveszi róla vidéken. (Normális????) És ez a nő felnevelt 3 gyereket. Más önkéntes bébiszotterjelöltek is vannak. Egyik a gyerekem arcába fújta a füstöt már néhány hónapos korában is. Plusz alkoholos szaloncukrot adott neki játszani és nem vette észre, hogy a gyerek már az alkoholt szopogatja. Volt, hogy ölbe vette és letépett neki valami virágot, és nem vette észre, hogy a gyerek már veszi is a szájába a ki tudja mennyire mérgező növényt, én téptem ki a kezéből. Plusz állandóan a kutyájával akarta szoktatni a kisbabámat, amitől én frászt kaptam, bár nagy kutyás vagyok, pont azért felismerem, ha egy kutya ideges a gyerektől, ő meg ott nyomatta a gyerekemet a kutyához...Múltkor is egy másik kutyájuk megmorogta a gyerekemet és felvilágosított, hogy nem fogja megharapni. A kedvesebb kutyájukkal barátkozni próbált a kislányom és felügyeltem a barátkozást, ezért is le lettem cseszve, hogy ne menjek utánuk folyamatosan. Ugyanez másik családi napközit vezető ismerősnél! Kislányom felfedező útra indult a lakásban és amikor megközelítette a kutya fekhelyét, az kilőtt mellőlem a kanapéról, egyenesen a gyerekhez, nem tudom hogy értem utol. És még én lettem lecseszve, hogy hiszen a kutya csak féltékeny...Másik ismerősöm, aki igazi pótmama, nagyon szeretem, de mégis...5 cm-es tűt tárol a dohányzóasztal aljában, azzal jelöli, hol tart a kötésben. Gyerekem minden alkalommal megtalálja. Ilyenkor a pótmama reakciója: Jaj, most nem tudom, hol tartok a kötésben!!! Én meg örülök, hogy még időben észrevettem és van még szeme a gyerekemnek. Ugyanő szokott vigyázni két nagyobb gyerekre, simán és lazán rábízza őket a tinédzser unokáira! A kisbabámat is volt, hogy elvitte sétálni, és amíg beszaladt a házba, addig simán rábízta a 14 éves unokájára a gyerekemet, amit én csak azért tudtam meg, mert az unoka eldicsekedett vele.

Nem találtam még senkit a férjemen kívül, akire rá tudnám bízni nyugodt szívvel:( Nem tudom, az oviban jobb lesz-e a helyzet. De kétlem.