Magánovi vagy gyermekpszichológus?

Előre szólok, kicsit hosszú lesz!

Kisfiam 4 éves kiscsoportos. Volt bölcsis.

Ovikezdésre sajnos minden összejött neki, anyukám szeptemberben meghalt, én akkor voltam 36 hetes a tesóval. Végül októberben megszületett a Kicsi! A Nagyra több panasz is volt. Az egyik,hogy bezárkózott, nehéz volt belevonni a játékokba stb. Nyilván érthető vmilyen szinten, mert ennyi történés, még egy nagyobbat is megviselne.

Aztán jött az,hogy "nem"-et mondott az óvónéninek. Azt elismerem,hogy nem egy nyugodt gyerek, de nem is hiperaktív, itthon is próbálkozik a határokkal. Igyekszünk tenni ellene, de megmondom őszintén egy 3 hónapos mellett, nem mindig sikerül. Az is gond, hogy sokat van apukámmal, aki mindent ráhagy. Mondtuk már neki,hogy ez így nem jó, de el nem tiltom tőle, amikor imádják egymást, ráadásul apunak anyu halála után, Ő az egyik életető erő.

Viszont annyira rossz hallani,hogy "most ez, meg az van" a gyerekkel. Most volt pár nyugodt hét, mondták is ,hogy "javul" a gyerek, már nyit, már játszik stb.

Ma meg megint azzal fogadott az óvónő,hogy nem figyel rájuk sokszor, megint volt már "nem" ill. nem mondja el a téli mondókát. Mondtam,hogy itthon szokott olyan mondókát mondani, amit nem mi tanítottunk, tehát gondolom az az óvodai, de ha kérjük, nem mondja el. Szégyellős is eléggé ilyen szituációban. A karácsonyi dalokra 3 hetet vártunk,hogy elénekelje, de utána abba sem hagyta.

Hozzáteszem a bölcsit imádta. Ilyen gond, hogy zárkózott sosem volt, szót is fogadott szinte mindig, csont nélkül elmondta az anyáknapi verset már két évesen. Eléggé el vagyok keseredve, nem tudom mit tegyek. Figyelünk, játszunk vele,hogy a testvérféltékenység is minél kisebb legyen.

Már agyaltam,hogy kiveszem és elviszem magánoviba. Nem tudom,talán ha kevesebben vannak, több figyelem jut rá, akkor jobb lenne. Vagy pszichológushoz vigyem?

A férjem azt mondja,hogy Isten ments,hogy most szakítsuk ki abból, amit nagy nehezen talán már megszokott. De nekem meg olyan rossz,hogy úgy érzem, csak az én gyerekemmel van gond.