Szükség lehet tényleg pszichológusra?

Nekem is 5 éves fiam van- más jellegű gondok voltak, de jelenleg is viszem szakemberhez és a legjobb, amit tanácsolni tudok neked az az, hogy te is járd ködül a témát, keress szakembert- legfeljebb megnyugszol, fény derül a dolgokra.

Inkább 5-10* elmegyek szakemberhez, mintsem azon rágom magam, hogy mi lehet, hogy lenne stb.

Első körben én időpontot kérnék az óvónőktől (nálunk pl.- igaz munkaidőben, a gyerekek alvásidejében- tudunk leülni hármasban beszélgetni- mindkét óvónővel) és elmondhatná mindenki, hogy hogy látja a gyereket, a problémát, mit tudna tenni az óvónő oviidőben, mit én otthon stb.

Ehhez mondjuk együttműködés, konstruktív, intelligens hozzáállás szükségeltetik mindkét fél részéről (tehát te is inkább problémafelvetéssel, megoldást hajlandósággal, segítségkéréssel fordulj feléjük, ne támadással, hogy pl. miért ordibál- már ha igaz...)

Ebből azért körvonalazódhat a probléma és pszichológushoz menni nem szégyen, nem betegség, nem elmebetegek járnak!

(gondolj bele: a pénzügyeidet a bankra bízod, a wc szerelést a vízszerelőre- a gyereked is van olyan fontos, hogy legalább egy kört fuss vele).

Ha anyagilag belefér, akkor kereshetsz magán úton is szakembert- nálunk 8 eFt/ óra (alkalom) a díja- ő egyébként egészségpénztárral is kapcsolatban áll, így a számláját én erre el tudom számolni.

Ha nem fér bele (ez sem szégyen)- akkor a lakóhelyed szerint illetékes, (régi nevén) nevelési tanácsadót keresd meg telefonon, nagyjából összegzed a problémát és kérsz időpontot.

Az óvónőket kérd meg, hogy erre írjanak jellemzést/javaslatot a gyerekről, az ott felmerülő problémákról- mert közösségben máshogy viselkedik tényleg egy gyerek, mint egyedül otthon.

Jelenleg én mindkét szolgáltatást igénybe veszem- magánhoz is járunk és a "nevtan"-ba is (tudom, már nem ez a nevük)- ez utóbbi térítésmentes.

És minden tévhittel ellentétben nincs a gyerek "dilisnek" címkézve- sőt nagyon jó szakemberhez kerültünk és nálunk akét út jól kiegészíti egymást.

Arra is érdemes készülnöd, hogy te magad nyitott légy a szakemberek felé- nyilván én is járok a gyreekem miatt egyénibe a pszichológusokhoz (mert érdekes lehet a családi háttér, hogy nekem milyen nevelési elveim vannak, a születésének körülményei stb.- amit nyilván egy kisgyerek nem tud elmondani). Illetve én nagyon hasznos nevelési tanácsokat kapok (nem direkteben persze), illetve haszmos visszajelzéseket a saját szülői szerepemről és a gyermekemről/problémáiról/változásairól.

Talán még annyi a fontos, hogy ha elviszed szakemberhez és te magad is aktívan részt veszel a folyamatban, akkor arra azért ésszerűen számítani kell, hogy nem 1-2-3 alkalom után szűnik meg varázsütésre a probléma- hanem ez egy hosszabb folyamat. Legalább fél évben célszerű gondolkodni (időben, anyagiakban is). Tudom, az ember várná megoldást azonnal, de maga a probléma sem egyik pillanatról a másikra alakult ki.

Még egy gondolat: a gyerek viselkedése általában egy tünet, reakció egy helyzetre- éppen ezért a problémát okozó helyzetet kell először azonosítani, ha lehet változtatni rajta (akár családi dolog, akár óvodai). Az esetek többségében azért ez korlátozottan lehetséges. De ebben az esetben is a szakember abban tud segíteni, hogy a gyerek hogyan tud helyesen reagálni a helyzetre- tehát kn. megtanítja egy új viszonyulási vagy viselkedési formára pl.

Ilyen kicsi gyerekekkel ezt ne úgy képzeld el, hogy a gyrek leül a székbe a felnőtt meg nyomatja neki a dumát- a gyerekek számára ez az egész inkább foglalkozás, játék.

Pl. építkeznek, rajzolnak, különböző szituációkat teremet a szakember stb.- a kisfiam nagyon szeret járni, mert számára ez tényleg egy kötetlen játék.

A foglalkozásokon én nem veszek részt, viszont mindkét helyen általában havonta megyek egyénibe (akkor a kisfiam nincs velem) és megbeszéljük a változásokat, történéseket, feltehetem a kérdéseimet stb.

Mindenképpen kérj segítséget- mert ha szükséges, akkor biztos, hogy egy szakembernek nagyobb tapasztzalata és rálátása van, tehát vélhetően tud segíteni- ha pedig úgy ítélik meg, hogy nem a gyerekkel van a gond, akkor az is egy hasznos visszajelzés.

(...és kérlek ne vedd bántásnak: de az, hogy a gyereknek az oviban vannak gondjai, korántsem jelenti azt, hogy nem otthoni dolgok állnak a háttérben- ez sem szégyen, ez sem baj- egy felelős szülő ha ezt felismeri, akkor az egy lehetőség a változásra)

Minden jót.