Csak én gondolom úgy, hogy az óvónőknek évvégén ajándékot adni olyan, mint orvosnak hálapénzt?

Nyalni... érdekes felfogásod van.

Te szimplán sajnálod tőlük, nem akarsz adni, nem tudom, mit pörögsz ezen a témán. Akkor nem adsz. Más meg ad. Tortát se vigyenek mások szülinapra, mert esetleg te nem tudsz, nem akarsz vinni?

Mindenki eldönti, mit miért tesz.

Én örülök neki, hogy szuper a viszony az óvónők és köztem.

Akkor ne adj, ha nem szívből adod. Én nem örülnék egy muszájból adott ajándéknak senkitől se. Amúgy sem hiszem, hogy földhoz veri az óvónőt, ha nem visz haza még egy csokor virágot. (Egyébként 200 forintért vásárolható egy szál virág, ha nincs kertetek.) Ha olyan minősíthetetlen pedagógusok vannak nálatok, hogy emiatt hátrányt szenved a gyereked, vidd el másik csoportba. A többi szülő nem fog megváltozni a kedvedért, ennyi bizonyos, úgyhogy neked kel alkalmazkodnod és kihoznod a helyzetből, amit tudsz.

Mindjuk mindjárt itt is egy megoldási javaslat: arra nem gondoltál, hogy pár színespapír-fecniből vagy egy rajzlapból pár színes ceruza segítségével magatok készítsetek egy pici apró köszönetkártyát a gyerekkel bruttó 3 forint bekerülési értéken? Ezzel megkímélnéd magad a kiadástól de megadnád az óvónőnek a köszönetet. HA és amennyiben szerinted jár köszönönet az óvónőnek. De gondolom, nem. Hisz ott a fizetése...

Egy élmény lehet veled gyereket nevelnie az óvónőnek. Amiből a te gyereked nem kap, abból más se kapjon. Szuper. Ez a felfogás asszem az, amelyik előbbre viszi a világot.

Én speciel nem úgy tekintek az óvónőkre, hogy senkijeim, hanem mint azokra a személyekre, akik vigyáznak a gyerekemre, tanítják és nevelik, sőt szeretik őt, amíg én nem vagyok vele, és akikkel együttműködve, közösen dolgozunk egy közös célért, ami nem más, mint egy kiegyensúlyozott, tetileg-lelkileg egészséges, jól nevelt és a világban a helyét megtaláló gyerek (illetve a későbbiekben felnőtt). De hát nem vagyunk egyformák, mindenki másképp fogja fel...