Szerintetek melyik a helyes hozzáállás? Tényleg mi neveljük rosszul a gyereket?

Sziasztok! Az én álláspontom is az, hogy nem szabad erőszakra biztatni a gyerekeket, amíg szép szóval el lehet érni, hogy megoldódjanak nélküle a problémák. Mivel az oviban volt olyan pont, hogy a kicsikém csak panaszkodott, hogy bántja egy kisfiú azt mondtam, hogy ugyanazt csináld vele amit Ő veled. És ez mind szép és jó lenne, ha az én kislányom nem lenne olyan kis bocika, hogy felhatalmazás esetén sem bánt senkit. Ahogy a békéhez, úgy a harchoz is meg kell érni. Másrészt a dolog szerintem attól is függ, hogy azt kivel szemben kéne elkövetni. Nyáron egy unokatestvére megharapta - hozzáteszem, hogy nem kicsit. Pár héttel később azt veszem észre, hogy a kislánykám a papucsával üti az unokatestvérke fejét... nem durván de elég határozottan. Nem szóltam rögtön az elején, hogy hagyja abba. (Sajnos sok foganatja nem lett, mert ez az unokatestvér karácsonykor is harapott. Megint nem kicsit. Úgyhogy a következő ilyennél én fogom kezelésbe venni a dolgot.) Szóval függ a gyereked habitusától, a célszemélytől és a szitutól. Ismerve a lányomat, ésszerű keretek között biztatom, hogy védje meg magát, de a határ az, hogy csak azt tedd másokkal amit veled is tettek. Még fejlődnünk kell ehhez - most három és fél éves, okos kislány. (később meg szerintem elmondom neki, hogy a szavak is tudnak akkorát ütni mint egy tasli, csak tudni kell, hogy mikor mit lehet használni...)