Utálja a gyerek az óvónőt. Mit tegyek?
Kislányom 2,5 éves.Szeptemberben kezdte az óvodát.A vele egy csoportban lévő gyerekek is ennyi idősek.Van 2 óvónénijük és egy dajka néni.Az egyik óvónő állandóan ott van a másik csak néha, vagy ebéd után, mert ő a vezető óvónő és neki van más elfoglaltsága is.
Az első perctől kezdve a lányom imád oviba járni sőt még hétvégén is menni akart, egyszer sem sírt, sem hiszti nem volt.A dajka nénit imádja, őt nagyon elfogadta.Ha itthon kérdeztem az óvónéniről(aki mindig ott van)lehajtotta a fejét és nem szólt semmit.Mintha nem akarna róla beszélni.Úgy vettem észre, hogy nem igazán kedveli, de ebből semmi probléma nem volt.Majd 1.5 hónap múlva átestünk az első betegségen ami miatt 2.5 hetet otthon kellett töltenünk.Mikor elősször vittem a szünet után, kicsit alább fagyott az óvoda iránti lelkesedése, nem igazán akart bemenni a csoportba.De akkor jött a kedvenc dajka néni és onnantól kezdve nem volt semmi baj.Majd másnap reggel ismét vittem a gyereket, megint nem akart bemenni a csoportba, a baj csak az volt, hogy a dajka néni az nap később kezdte a műszakját és nem volt ott.A gyereket bevittem az ajtóig, sírt, próbáltam nyugtatni, de nem ment, ekkor az óvónéni behúzta a csoportba és mondta hogy menjek el.Az ablakon keresztül láttam, hogy ordít és hisztizik a gyerek, de gondoltam majd megnyugszik, így hát hazajöttem.Mikor mentem érte, azzal fogadott, hogy a gyerekkel nem tudott mit kezdeni, nem birta megnyugtatni, ha hozzá szólt, vagy közeledett a gyerek még jobban ordított, mérgében a lányom még az asztal sarkához is odament és direkt bevágta a fejét a sarkába, csak hogy hagyja békén az óvónő.Állítólag a konyhás néni vigasztalta a gyereket, tőle megnyugodott.Az nap nem is aludt az oviba el.Másnap reggel mikor felébredtünk kérdeztem tőle hogy miért sírt az oviba, nem mondott semmit.Én mondtam neki hogy szeretni kell az óvónénit.Ezután elmentünk az oviba, a dajka néni megint nem volt reggel mert egész héten később kezd, volt bennt 2 gyerek a csoportban meg az állandó óvónő, meg a vezető óvónő is.Bekellett vele mennem elkezdett bábozni neki meg egy másik kislánynak a vezető óvónő és úgy láttam nem lesz baj igy el is jöttem.Nem volt sírás.Dálután mikor mentem érte, azt mondták, hogy nem aludt,talán csak 5 percet.Aztán ma reggel már egyáltalán nem akart menni oviba, sírt....de mégis elvittem, ahogy beért beértünk az öltözőbe azt mondta vegyem fel,mert fél.És csak ezt hajtotta hogy fél.Bevittem a csopoba, megint csak az állandó óvónő volt, de a gyerek nem engedte hogy letegyem, kapaszkodott belém, még felnézni sem mert.Aztán jött a konyhás néni aki fevidította és kivitte a konyhára szétnézni :) Igy én eljöttem,de előtte mondtam a lányomnak hogy megyek orvoshoz majd nem sokára jövök.Azért orvoshoz, mert ő oda nem szeret jönni és akkor nem mondja hogy én is akarok menni.
Ennyi lenne a történetem, nem tudom mi lett a gyerekkel,talán a 2.5 hét szünet otthon ennyire megváltoztatta?vagy az óvónőt nem szereti?Mit csináljak?Sajnálom, úgy elvinni és ott hagyni hogy ordít, pláne hogy tudom azt hogy imádja a gyerekeket meg szerette az ovit.
Így első olvasásra nekem úgy tűnik, hogy a betegség miatt otthon töltött hosszú idő ráébresztette a lányod, hogy de jó is otthon lenni.
Sok gyerek amúgy az első hetekben imádja a közösséget, aztán rájön, hogy elszakadt anyától, és ilyenkor kijön belőle a hiszti.
Én nem aggódnék (persze egy kicsit aggódnék...), mert ez a korszak is el fog múlni, meg fogja tanulni, hogy "ez az élet rendje".
Kislányommal az első hónap szuperül ment (ő két évesen kezdte a bölcsit), aztán jött 2 hónap reggeli sírás, és esténként hiszti-roham, majd minden helyreállt. Most már 4 éves ügyes, ovis nagylány.
Szerintem egyszerűen csak most esik át a beszoktatással járó sírós részen. Vagy van valami gyanúd, hogy miért utálhatná az óvónőt? Szerintem az én lányom még senkit nem utált soha életében, pedig aztán nálunk nem valami fényes óvónők voltak (eddig, de idéntől kaptunk egy tündért).
Amúgy olyan jót mosolyogtam, mikor írtad, hogy szeretni kell az óvónénit. Lehet valakit muszájból szeretni? Inkább úgy próbáld megszerettetni vele, hogy mondod, nahát ez a Manci néni ma is bábozott/rajzolt/stb nektek, milyen aranyos! Biztos nagyon szeret titeket!
amúgy dolgozol vagy otthon vagy?
most ugye őszi szünet van, kevesen vannak, te is írod, hogy 2 gyerek volt csak a csoportban, simán ez is lehet. gyerekeket megviseli az ügyelet, ha teheted, ne vidd!
enyém már 5 éves, a héten kellett mennie ügyeletben, összesen 8an voltak és hát nincs a toppon tőle, minden délután volt sírás, pedig ő ilyen kis állandó ügyeletes gyerek, minden óvónő ismeri már, hisz 2 éve ott van télen nyáron :( és mégis megviseli :(
na meg a kezdeti lelkesedés után eleve jön a megtorpanás, hisz rájön, hogy ez nem egy jó móka pár napig, hanem ez már mindig így lesz. és ha otthon vagy akkor még nehezebb, hisz nem érti még, miért kell mennie akarat ellenére, ha otthon is lehetne veled :)
Szerintem simán csak "beszokós" a gyereked, nincs vele semmi baj, tök normális. Még lehet, hogy ez lesz karácsonyig, vagy még tovább is nehéz lehet az elválás.
A nem-alvás is egy fajta tiltakozás az ovi ellen, majd ez is elmúlik, előbb-utóbb aludni fog.
Valószínű most esett le a gyerkőcnek, hogy az ovi egy állandó állapot, menni kell, menni kell...
Addig is mesélj neki jó sztorikat az oviról, de ne állandóan, csak néha, szóval ne traktáld őt ezzel mindig.
Igen, de azért egy 2 és fél éves gyermeknél sokszor kijön, hogy óvoda éretlen. Mert lehet, hogy a játszótéren maximálisan elvan a többi gyermekkel, csak amikor rájön, hogy az óvoda mégsem az a szuper hely, úgy értve, hogy anya nincs ott vele egész végig, akkor sokuknál kijön, hogy korai volt beadni.
Nálatok megvolt a beszoktatás, ami úgy tűnt, zökkenőmentes, de egy hosszabb kiesés (betegség) ezt előhozta, hogy anyával otthon lenni mégis jobb.
Ne keresd az óvónőben a hibát, sajnos hiába kötődik a dajka nénihez, a dajkák nincsenek velük annyit, mint az óvónők (ételt ki-be viszik, felmosnak, söpörnek, teregetnek, stb.), szóval az óvónőket is meg kell szoknia előbb-utóbb.
Ha nem dolgoznál, azt mondanám, vedd ki és majd megpróbáljátok később (pl.tavasszal), de ha dolgozol, akkor mindegy. Próbálj neki szeretettel, pozitívan mesélni az óvodáról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!