Nem fogadják el a gyerekemet az óvónők. Ti mit tennétek?

Szerintem nincs semmi baj a gyermekeddel, hanem veled van unkább gond.

Eleve úgy kezded a kérdést, hogy az ovonök a gyerekedet. Miért nem úgy gtetted fel a kérdést, hogy a kislányom nem akar részt venni az óvodai feladatokban, mit tudnék ezellen tenni, az óvonök nem annyira együtt müködöek, szeretném ha a gyerekem jól érezné az óviban magát, és segítenék neki a beilleszkedésben. Ehelyett te kerestél bünbakot az ovonöket, de arra nem gondoltál, hogy a gyermekkel van a gond, és nem az óvonökkel.

Nekem nagylányom szeptemberben kezdte az ovit, nem volt túl könnyü, és márciustól-májusig sírt egyfolytában, amire sem én sem az óvonök nem tudtuk a választ, mert elötte elövolt, habár soha nem volt igazán belilleszkedve. Soha nem gondoltam, hogy az óvonök érte a hibásak mert 24 gyerek jól érzi magát, és csak az enyém nem, így megbeszéltem az ovonökkel. Minden nap beszéltem velük, sokszor félórákat tanakodtunk miért lehet a sok sírás. Az óvonök arra kértek, hogy semmi esetre se tartsam otthon, most legyünk erösek és megoldjuk a problémát. Ez a hét egy természet hét volt, ami minden nap kirándulást jelentett, amitöl rettegett a lányom, de már elöre szólt az óvonö, hogy ne hadja ki a lányom(nyaralást halasztottuk el ez miatt egy héttel), és ma mesélte el az óvonö, hogy szuperül sikerült.

Ahhoz, hogy ideáig elérjünk és már ne sírjon, az kellett, hogy nem hagytam annyiba és folyamatos megoldás után néztem és kértem az óvnöket hogy segítsenek ebben.

"Okos és tisztelettudó, de ha valamihez nincs kedve, akkor azt az Istennek sem teszi meg. (Bár én is megtehetném!)"

Nem, nem okos es nem is tisztelet tudó, ha a feladatokat nem csinálja es hisztizik. Egyik sem az okosság es tisztelet tudás ismerve. Az meg, hogy "bárcsak en is megtehetném" ritka nagy marhaság. Nem teheted meg. De i se. Nem az óvónővel van itt a hiba, hanem a gyerekkel meg veled. Szenvedés lesz igy majd az iskola mindenkinek.