Szégyenkeznem kellene a lányom miatt? Vagy mit mondjak ilyenkor?

Biztos van olyan szülő, aki nem is foglalkozik ezzel, de nem szabad alapjáraton olyan szigorúan venni ezt a dolgot.

Nem is érdemes általánosítani, hogy aki nem köszön vissza abból aztán milyen gyerek lesz meg hova halad a világ. Természetesen te most büszke vagy, hiszen a lányod tud és köszön is. De hidd el, van ám másik véglet is.

Én pl elfogadom, hogy a fiam érzékenyebb, visszafogottabb. Ő pl nyílt utcán nem köszön vissza, ha köszönnek én köszönök a szülőnek is és a gyerekének is vagy csak egyszerűen "sziasztok" és megyünk tovább. Semmi értelme letorkollnom ott az utcán a gyerekem, hogy már megint nem köszöntél.. ellenben az oviban köszön, integet, vannak kis barátai. Kialakul ez még, hiszen mint írod ezek a gyerekek most kezdték az ovit. Lehet van olyan gyerek, akinek trauma volt akár az ovikezdés is.. Mutatni kell a példát, dicsérni, ösztönözni, aztán meglesz az eredménye, valóban mint ahogy az egyik hozzászóló írta, a bilizésnél is.

(kicsit más, de ha belegondolunk, minden ember más és más, különböző személyiségek, ezt mi, a felnőttek tudhatnánk igazán)

Nem divat ma köszönni. Olvasd el a kommenteket, te neveled rosszul a gyerekedet, mert megtanítottad köszönni(:. Sajnos sok gyerek még iskolás korára sem tanul meg köszönni, mert otthon nem tanítják meg!!

Szégyenlős, vagy nem szégyenlős egy gyerek, egész pici korától tanítani kellene a köszönést, egy idő után rögzül, és a jól szoktatott gyerek számára természetes lesz, hogy ismerősnek köszönni illik. Természetesen, ha a szülők ezzel nem foglalkoznak, ha nem nevelik a gyereküket, magától szegény nem fogja tudni,hogy hogyan illik viselkedni.