Máshol sem csinálnak semmit a kis csoportban?

Akkor most válaszol egy kiscsoportos óvónéni is...

Kedves Anyukák!

A beszoktatási idő 2-3 hónap. A gyermekek többsége novemberre éri el azt a szintet, hogy sírás nélkül, nevükre-jelükre hallgatva tevékenykedjenek a csoportban. Ilyenkor kezdjük el a valódi "foglalkozásokat" is.

Ennek ellenére vannak olyan gyerekek, akik nehezebben (vagy egyáltalán nem) válnak le szüleikről, problémásak, külön felnőttet igényelnének, folyamatosan zavarják a csoport rendjét. (SNI, BTMN)

Ha már csak 1 gyermek is differenciált nevelést igényel egy csoportban, bomolhat minden, amit egy óvónő felépített. Hogy merjünk beszoktatósokkal elmenni bárhová is? Akad, aki ÉLETÉBEN nem sétált még utcán (ez tudom, elég hihetetlennek tűnik, de így van), mert édesanya-édesapa SZÓ SZERINT cipelte, vagy furikáztatta azt a gyereket ide-oda. Az ilyen gyermeknek még az is újdonság, hogy fogjuk egymás kezét, nem hogy "Ne szaladj el! Álljunk meg a járda végénél! Nézzünk szét! .. és társai"

Sokan szabályok és korlátok nélkül éltek otthon, a mi feladatunk mindent lealapozni.

Értsék meg, hogy kiscsoportban rengeteg minden függ az érkező gyermekanyagtól, az otthoni szokásoktól! Mi is "ismerkedünk" még a gyerekekkel, fejtegetjük :) őket, újabb és újabb módszereket fejlesztünk ki, hogy egytől-egyig minden kis manóhoz eljussunk. Hiszen nincs két egyforma gyermek! Mással fogjuk meg Katika figyelmét, és mással Pistikéét.

Igyekszünk minden napot színessé tenni, az óvodai falain belül! S ha már úgy látjuk, hogy a csoport kellően megszokott minket (felnőtteket), és egymást, s már biztonsággal el merünk menni majd sétálni/kirándulni/bábszínházi előadást nézni, tűzoltóságra látogatni, stb... akkor biztosíthatom Önt, hogy érdekesebbnél érdekesebb helyekre visszük majd a gyermekeiket, hogy tapasztalatot gyűjthessenek!

Másik dolog: Ön hiányolja az ilyesmit, más szülők pedig harcolnak ez ellen... "Minek ilyen hülyeségre vinni? Biztos megint fizetni kell érte! Az én gyerekem maradjon csak otthon! Nem engedem! stb.."

Nehéz megfelelni a szülők elvárásainak is :(

Ha viszont felajánlanák a szülők, hogy ilyen esetekben számíthatunk rájuk, és elkísérnek minket egy állatkertbe, vagy egy kisebb kirándulásra, akkor a mi munkánkat is megkönnyebbítenék :) Ugyanis ilyenre is van lehetőség! (persze találkoztam már olyan szülővel is, aki magasról tojt a dologra, mondván mit képzelünk mi, minek hordja ide a gyereket.. mert nem ér rá otthon foglalkozni vele, nem hogy még kirándulásokra járjon...) ...