Kislányom nuniját rendszeresen nézegetik az ovis fiúk. Beszélni akarok az óvónővel erről. Te is szólnál a helyemben?

Én is kiakadnék és szólnék, de az a helyzet, hogy - igaz, hogy én már 40 éves vagyok -, de ez anno a mi ovinkban is divat volt, és senki nem foglalkozott vele (persze ez még az őskorban volt). Bár azt nem tudom, hogy a szülők vagy az óvónők tudták-e, bár gondolom láthatták (az óvónők), mert az udvaron mentek ezek a dolgok.

Én itthon nem mondtam ezeket a dolgokat, gondolom azért, mert nem tartottam olyan fontosnak, a játék része volt (legalábbis most így visszagondolva így emlékszem).

Nem mondom, hogy ez minden oviban normális, csak azt, hogy szerintem ez "csak" amolyan gyermeki kíváncsiság, a fejlődés része, és, hogy bennem ez nem okozott semmilyen törést vagy bármi mást.

Persze szólni kell, ez nem is kétséges!

Szólni kell, de nem nagy tragédia önmagában.

Arra koncentrálj, hogy a lányod mit érez.

És dícsérd meg nagyon, hogy ilyen jó a kapcsolatotok, hogy veled beszéli meg az ilyesmit és tudjon róla, hogy az óvodások kíváncsiak, lám mennyit kérdeznek, de ez nem jelenti azt, hogy olyasmire válaszoljon vagy olyat megmutasson, amit nem akar. De lám így tanul az ember, most már ezt is tudja.