Akik óvodában dolgoznak: Szerettek ott dolgozni?

Nem szerettem. 1 évet dolgoztam ott, jövőhéten szűnik meg a munkaviszonyom.

Kicsi falusi ovi, mindenki ismer mindenkit. Ezt szerettem. Az összes gyerek ismert az utcáról/boltból/fagyistól stb.

Viszont, hogy kis ovi, az volt a hátránya, hogy amúgy pedagógushiány mégjobban érzékelhető volt. 50gyerekre 2 óvónő.

Másrészt hogy a minimum létszám meglegyen, sok problémás gyerek volt nálunk, akit a városból hoztak ide akár. Iszonyúan lehúzzák a jóképességűeket és ezt fájt nézni is.

Emellett a dokgozók közt is folyamat feszkó volt. Így inkább felnondtam

Várostól, városrésztől függ, valamint, hogy állami, egyházi vagy alapítványi/magánóvoda.

Amiket én tapasztaltam:

-magánóvoda: teljesen jó volt, a környék "krémje" hozta hozzánk a gyerekeiket, mindig rendezetten érkeztek, tudtak viselkedni is már kicsinek is, tehát nem a kanállal evést kellett tanítgatni a 4-5 évesnek... Szülők aktívan segítették az intézmény életét, jelentkeztek családi napoknál, különprogramoknál, kirándulásoknál maguktól, partnerek voltak mindenben. Az óvodát nem ingyenes gyerekmegőrzőnek tekintették.

-állami óvoda, vidéken, rosszabb környéken: maga a pokol, de tényleg. Ha nem a gyerekek balhéztak, akkor a szülők. 6:30-kor nyitottunk, volt, aki 6:15-kor már a csengőt nyomta, vagy mire beértem, a dajkával már ott volt 2-3 kisgyerek. És nyilván az ilyenekért jöttek a legkésőbb, úgy, hogy anyuka otthon ült kistesóval, vagy apuka a munkanélküli segélyen... Senki nem mondja, hogy egy 3 éves gyereknek jó 9-10 órát az óvodában lenni.

Sok volt az olyan, aki rossz körülmények közül jött, voltak, akik csak bent kaptak meleg ételt. Olyan is volt egyszer, amin megszakadt a szívem, hogy a 6 éves kislány mondta, ő elcsomagolja az uzsonnáját, mert hazaviszi inkább a húgának vacsorára, ezt beszélték meg otthon.

Gyerekek ápolatlanok, sokszor büdösek voltak, a tetűjárvány állandó probléma volt, ahogy az is, hogy mivel tanulatlan közegből érkeztek, anyukáék sunyi mentalitása megmutatkozott már elég korán. Volt gyerek, aki 5(!) évesen lopni próbált a táskámból.

-egyházi óvoda, szintén vidék: itt vegyes volt a felhozatal, mert ingyen óvodabusz szolgáltatás volt a környező falvakba, ingyen étkeztetés is volt azoknak, ahol 3 évnél fiatalabb kistestvér volt, vagy 3 gyerek stb. Tehát rengetegféle kedvezmény volt, ezzel sokan éltek. Viszont voltak jobb családok is, ahol vagy a vallás miatt íratták őket oda, vagy mert előtte lett felújítva az óvoda és minden új, modern volt, míg a város többi óvodájában nemhogy légkondi, de néha fűtés sem volt. Itt nekem inkább a közeggel volt bajom, az elején még csak havi 1 istentisztelet volt erősen ajánlott, utána már minden vasárnap üljek ott, először csak heti 2 hittanfoglalkozás, külön hittanoktatóval, utána már tartsuk reggeli áhítatot mi, délutáni alvás előtt a mesét csak a Bibliából választhatjuk. Nekem ez egy idő után már sok lett, főleg úgy, hogy aktívan nem gyakorlom a vallást, tehát én a vasárnap reggelemet, délelőttömet inkább töltöttem volna alvással január közepén, minthogy a hideg templomban ücsörögjek.

Én óvónők voltam de abbahagytam az egészet, katasztrofális amit itt megy.

Az az igazság hogy ez miatt a munka miatt lettem kB rasszista... Tudom hogy nem helyes de szőrű látni hogy egy jókis közösséget mennyire tönkretesz a "c"...

Bántják őket már ilyen fiatalon, nem tudnak se normálisan enni, se viselkedni, arról nem is beszélve, hogy folyton tetvesek, bolhásak stb és a rendezett körülményekből jövők sajnos elkapják tőlük...

Régen tökéletesen mükodott a szegregáció, sajnos ez ma nem opció pedig mindenkinek jobb lenne

Egy biztos én többet oviba nem teszem a lábam

Én mindig is óvónő akartam lenni, nagyon szerettem a gyerekeket, mindig arról álmodoztam, hogy oviban fogok dolgozni :) viszont az élet úgy hozta, hogy nem ebben az irányban mentem tovább, ezáltal nem is ebben a munkakörben keztem el dolgozni.

Folyamatosan éreztem, hogy ez nem én vagyok, valami hiányzik, ezért folyamatosan tanultam, lett képesítésem, sikerült is elhelyezkedni egy nagyon jónak mondható óvodában.

Nagyon lelkes voltam, pozitívan álltam mindenhez, és bár a bér valóban nem színvonalas ez engem akkor úgymond nem zavart, örültem, hogy végre sikerült és azt csinálhatom amit igazán szeretek.

Hát… másfél év után azt mondom, teljesen kiégtem.. s 3 év után ott is hagytam.

Tulajdonképpen a szülőktől, amit ott minden nap tűrni és viselni kell, az nagyon durva. Tönkreteszi az embert. (És bár egyáltalán nem értek egyet bizonyos viselkedéssel, amit a személyzet megenged magának, valahol megértem a sok idősebb kollégát, hogy idegbeteg lett az évek alatt.)

Rengeteg tanulatlan (igen, buta) gyerek van, nagyon sok alapismeret hiányzik, a higiéniáról ne is beszéljünk és emellé társulnak a katasztrófális anyukák-apukák, akik csak nehezítenek, mert együttműködni nem fognak, sőt.

Jelenleg magánbölcsiben dolgozom, mint nevelő, ég és föld.