Megviselt mást is érzelmileg az óvodáról iskolára váltás?
Tudtam már tavaly nyáron, hogy ősszel az utolsó óvodai évünk indul. Minden gondolatomban ott volt az elmúlás, az elbúcsúzás.
Tudniillik nagyon szerettük az egész beszoktatós időszakot én is, és kisfiam is. Egy takaros óvoda a miénk, nagyon kedves óvónénikkel.
A szívükbe fogadták a kisfiamat, aki bonyolult lélek, aktív...és hát nem volt egyszerű vele mindig emiatt.
Múlt héten eljött a ballagás ideje. Azóta egyszerűen nem bírom feldolgozni, hogy nem lesz óvodás többé. Nézem a képeket és sírok. A picike kis gyermek első heteiről az óvodában (szülői csoportba kaptuk mindig a képeket hetente többször, így rengeteg kép van).
Kellemes emlékek nagyon.
Kisfiam is siratja. Érzékeny lekű kisgyermek.
Mivel nyáron tölti a 7. évét, nem volt opció, hogy maradjon még egy évet. Túlzásnak is gondoltam volna, ügyességében is abszolút egy kisikolás gyermekké érett.
Iskolába nem a helyi iskolába megy, mert sajnos nagyon rossz színvonalú az iskola. Innen a szülők inkább a közeli városba viszik a gyerekeiket.
Sajnos senki nem abba az iskolába megy, ahová ő. De nem is ez aggaszt, mert ezt nehéz lett volna jól kivitelezni. Nyilván sokan vannak, akik mégis a helyi iskolába íratták a gyerekeiket, mert nincs lehetőségük a napi autózásra.
Kedves barátok egy évet maradnak is még óvodában. Nehéz volt ezt jól kitalálni, de mindent megtettünk.
Kérdésem felétek az lenne, hogy aki érzelmileg ilyen nehezen szakad el (mind az anyuka, mind a gyermek), mégis mit tehet?
Nem tudok nem elérzékenyülni. A tudat, hogy ez a kis közösség már csak emlék lesz. A napi óvodába járás is :(
Ami talán segít, az az, hogy kislányom kezdi a kiscsoportot. Maradnak még az óvodás évek,csak máshogy. Egyrészt nem tudom ő milyen lesz, hogy fogja szeretni. Nekem a fiammal ez egy kivételesen szép elmény volt. A reggeli nyugodt bicajozások, motorozások. Nem siettünk sosem, csupa jóérzésel mentünk.
Tudom, az élet rendje ez. Nem lehet örökké óvodás egy gyermek.
De mégis hogyan tudom ezt jól kezelni? Félek attól, hogy annyira más lesz az iskolai közeg, hogy megriad, vágyódni fog vissza.
Akiknél ez így volt, meséken és sok beszélgetésen, megnyugtatason kívül hogyan tette könnyebbé a váltást?
Nekem most az is segít, ha csak megírjátok, hogy nem vagyok megbolondulva, más is érezte ilyen nehéznek lelkileg az óvoda elhagyást és ezzel együtt a kisgyermekkor ezen szakaszának az elhagyását is.
válasza:Köszönöm a válaszodat.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy fontos, hogy a szülő mit érez, mert a gyerek rácsatlakozik.
Az óvodai beszoktatás ezért is volt jó. Mert könnyebbé tette az, hogy abszolút kellemes volt a légkör, szívesen vittem oda a fiamat.
Most is próbálok lazán hozzáállni.
De mivel kisfiam is kiteljesedhetett ebben az óvodában, így neki is nehéz elszakadnia.
Igyekszünk segíteni neki.
válasza:"A reggeli nyugodt bicajozások, motorozások. Nem siettünk sosem, csupa jóérzésel mentünk."
Más az óvodába se így megy, hiszen dolgozni jàr mellette.
Ha maradsz is otthon, fogd fel így: ez nem iskola műve, hogy sietni kell. Ez az élet rendje, hogy az embernek feladatai, céljai vannak.
válasza:De most komolyan? milyen életet szánsz ennek a szegény gyereknek?
Aki mindenen is pityereg?
Hidd el, azért teszi, mert ezt látja/érzi tőled.
Az én fiam is ballagott. Én büszke vagyok rá, hogy ekkora nagyfiú már. Mi várjuk a sulit.
Holott Ő is egyedül lesz az oviból ott.
Tudja, szerezhet új barátokat, okosodhat, stb...
Te nőlj fel és akkor nem lesz sírás. Ez az élet rendje. Nem megrekedni kell, hanem továbbmenni.
válasza: válasza:Akiknél ez így volt, meséken és sok beszélgetésen, megnyugtatason kívül hogyan tette könnyebbé a váltást?
Öööööö, és ki meséljen neked, hogy könnyebb legyen? MErt ugye a gyereknek semmi gondja az egésszel, te hisztizel.
válasza: válasza: válasza:Menj pszichologushoz.
En is nagyon nehezen tudom feldolgozni az ido mulasat, pedig meg csak 1 eves a kisfiam, de valamiert teljesen berantott ez a gondolat, hogy alig van mar idonk egyutt es hogy milyen gyorsan fel fog noni. 2 evesen bolcsibe megy, en dolgozni, aztan nincs megallas.
En is most keszulok terapiara, mert azt erzem, hogy nem tudom megelni a mostani napokat, csak a multon meg a jovon szorongok. Es nem tudom miert, mert amugy en soha nem voltam ilyen tipus.
Milyen jó, hogy mindenki ismeretlenül leszűrte, hogy nem dolgozom, késhettünk óvodából és velem van a baj.
Nem ilyen válaszokra számítottam. Sok a feszültség a társadalomban és az anyákban,ezt viszont bizonyították a hozzászólások.
Hosszan írtam ugyan a kérdést, de nem volt benne minden kis részlet az életünkből.
Saját vállalkozásom van és ingatlanjaink, amit saját magunk teremtettünk meg céltudatosan, hitelmentesen. Ezáltal igen, nekem van időm reggel 8ig beérni. Utána viszont indul a teendők sora számomra is.
Amire kíváncsi voltam, az az, hogy ki hogy lendült túl a váltáson.
Úgy látom, hogy praktikusan és racionálisan és mindenféle érzelmek nélkül, mert vannak valós problémáik, dolgoznak, összeszedték magukat és különben is ez az élet rendje.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!