Nem akar a kislányom oviba menni, mi lehet a gond?

Nálunk egy másik gyerek mintáját követte.... Ő is pityergett napközben, a lányom is.... mondta is sokszor, hogy anya hiányzol.

Szerencsére gyorsan lecsengett nála.

Lehet, hogy tényleg ez a gondja, hogy hiányzol neki. Nálunk is most a tavaszi szünet után kicsit döcögősen indulnak a reggelek, megszokta, hogy sokat voltunk együtt. Amikor otthon vagyunk, akkor sok-sok közös játék és program van, együtt alszunk, reggel ébredésnél még bújunk egy csomót mielőtt elkezdünk öltözködni és indulni, és ezek nálunk láthatóan segítenek. Meg az ilyen apró trükkök, hogy rajzolsz egy szívet a kezére neki is és magadnak is, és akkor ha arra ránéz, akkor tudja, hogy titeket mindig összeköt a szeretet, meg egy speciális kavics a zsebébe, hogy legyen, ami emlékeztesse rá, hogy te mindig vele vagy meg ilyesmi trükköket olvastam (nálunk a kézre rajzolósdinál megállt a tudomány, azt imádja nagyon a lányom). Plusz mesék arról, hogy akkor is szeretjük, ha nem vagyunk együtt meg sokszor gondolunk rá meg ilyenek.

Szerintem a gyerekek életében mindig vannak ilyen hullámok, amikor hirtelen ragaszkodóbbak lesznek, aztán eltávolodnak, megint ragaszkodnak, aztán megint kicsit messzebb mennek, és így a kettő között egyre nő a távolság időben is, majd fizikailag is, de ezzel jár a felnövés. Kicsi még egy óvodás gyerek, érthető, ha hiányzik neki az anyukája. Szerintem ha ezt megértéssel, támogatással próbálod kezelni, akkor hamarabb elmúlik. Kb mint egy szeparációs szorongás a babáknál, ha nem erőlteted a különválást, hanem csak hagyod, hogy pisilni is utánad menjen, akkor hamarabb lecseng.