Nem köszön egy csomó szülő az oviban?

19 Azért, mert nem tudod, hogy a másiknak van-e baja és ki tudja-e várni a sort. Az időseknél ugyanez. Neked kevésbé fáj a két perc, mint neki.

Érdekes, hogy amúgy a 6 percre lévő másik városban (a bolt 12 perc), majdnem mindenkit előreengednek, ha kevés terméke van (LIDL-ben) és ott terhesen is egész nagy arányban előreengedtek, Óbudán meg ha 1-1 alkalommal nem tették, még a kasszás szólt, hogy engedjenek előre (az mondjuk elég kellemetlen volt szerintem). Ott valószínűleg nagylelkűbbek az emberek a mindennapi apró gesztusok kapcsán, pedig a mi városunk pár éve falu volt, ráadásul szegényebbek laknak itt, mint bármelyik irányba, azt gondolnád empatikusabbak is.

21! Ez mindenkire vonatkozik.

Én pl most kénytelen vagyok buszozni, mert szalaghúzódással nem tudom nyomni a kocsiban a pedálokat. És leülök, mert ha sokat állok vagy sétálok akkor be.szrok a fájdalomtól. Nem látszik rajtam, de szó szerint fáj 2 perc. És ne kelljen már megindokolnom, hogy miért nem engedek előre senkit a kasszánál vagy miért nem állok fel a buszon. Oké, értem én, hogy figyelmesség, de nem kötelező. Nem lesznek senkinek előjogai mert idős vagy mert terhes.

"ha megkérdezi a gyerek, akkor válaszolnék neki, hogy "mert a nénit nem tanították meg köszönni"... "

Elég idióta egy valasz lenne. Egy szülő jó esetben minimum 18 éves, ergo felnőtt ember, aki látja, mi történik a világban. Mindegy, hogy 3 évesen tanította e az anyja köszönni, mert egyreszt az óvoda, iskola egészen biztosan mentette, másrészt meg már fel éri ésszel, hogy mit illik és mit nem. Nem a szülei felelosek érte. A helyes válasz ilyenkor a nincs kedve, így szokta meg, náluk nem szokás, stb

A "bunkópestizés" sem éppen az értelem jele. Ezt a videki-fővárosi ellentétet én a "pestiek" megvetése formájában ismertem meg, ugyanakkor nyilván léteznie kell az ellenkezője irányú előítéletnek is.

Tény, itt naponta tömegeket làt az ember, ismeretlen, gyorsan változó emberekből, összezsúfoltsagban. Mindenki inkább védi a morzsányi személyes terét, mintsem ahol napi 3 ismerőst lát összesen az ember.

Mi amúgy "pesten" (Budán) egy kertvárosi, régies környékén lakunk jelenleg, itt az utcán köszönnek egymásnak a szomszédok, ismerősök.

A bölcsiben és az óviban is, de azt nem mondanám, hogy mélyen ismerik egymást. A bölcsiben 7en vannak gyerekek a csoportban, egy szobában kell őket átvenni. Az óviba én már a bölcsisemmel együtt jutok el, aki nem mehet

- az udvarra

- a szobákba

- nem lehet egyedül a lépcsőn.

Az udvaron ár kell ugyanakkor bemenni az előtérbe ahol a cipők vannak. Onnan szük csigalépcső a fenti előtérbe ahol a ruhák. Nyilván le kell venni a cipőt magamról, a gyerekekről, rohanni h ne melegedjen rá a kicsire az anorák. Egy káosz és nekem abszolút a mélypontom, és nem is vagyok egy social typ. Ráadásul egész nap emberekkel dolgozom.

Amikor reggel megyek, nincs még más, du, ha én megyek, gyakran szintén max 1-2 gyerek, szóval a szülők közt van, akit életemben nem láttam.

Ha véletlenül csúcsidőben futok be, iszonyúan igyekszem összekaparni q két gyereket, átnézni a ruhákat, aláírni, beszélni, tájékozódni, mielőtt a kicsi galibát csinál (pl odamegy a játékokhoz, amit nem szabad).

Nyilván visszaköszönök. Ha bemegyek köszönök stb, de hogy változott-e az ide-oda futkározó szülők összetétele, jöttek-e újak, azt én nem tudom.

Emellett szociális fóbiásként valóban preferálom mások látóterébe, tekintetében, velük verbális kontaktust kerülés lehetőségét, igyekszem nem bunkó lenni, de az első szempont hogy túlèljem a helyzetet.

Én a 22.kerületben lakom kertes házas övezetben, itt szokás köszönni az utcán. De ha beljebb megyek pl a 11.kerületbe, ott már nem. Egyébként én is mindig tartózkodó vagyok ha valaki rámköszön valahol, mert az esetek 90%-ában vagy aprót akar vagy cigit vagy ismerkedni vagy valami hittérítő. :D

Nyilván útbaigazítást szívesen adok (ha tudok), de alapvetően "tartok az emberektől", mert nincs túl sok pozitív tapasztalatom.

Vidéken ha megállít valaki, azzal akár fél órát is elbeszélgetek szívesen, de ott teljesen mások az emberek.