A 3 kislányom túl "laza" az oviban. Nem érdeklem őt. Ez mit jelenthet? Kötődési zavart?
3 éves, tesója még csak pocakban, bölcsis nem volt.
Az oviban most megy a beszoktatás.
Amint beléptünk a csoportszoba melletti öltözőbe ott hagyott engem és vissza sem nézve ment játszani. Ő egyébkent is nagyon extrovertált, erős személyiség, de most megdöbbentem, hogy ennyire nem érdeklem őt. A gyerekekhez is lazán odamegy, játékot kezdeményez velük, de amit a felnőttekkel csinál az nem esik jól. Ott állok mellette és egy másik anyukához viszi a játékot, majd próbál az ölébe ülni. Az udvaron is szívesebben játszik a pedagógusokkal, nem velem.
Más gyerek meg nyakig az anyjába/apjába bújva...
Itthon egyébként amikor kisebb volt nagyon sokat foglalkoztam vele, de mióta mindent szétrámol és azt eszik amit mi azóta a napom java részét a rohadt háztartás veszi el... Nagyon sokszor megpuszilom, mondom neki, hogy szeretem, én fürdetem, velem alszik. Alig játszok vele mióta egyedül szépen elvan, csak kirakózunk. Úgy gondoltam lehet emiatt bennem nem lát játszótársat és mivel kb csak velem van állandóan (bár a volt bölcsisek is a szüleiken csüngtek, velük sem játszott szerintem az elmúlt x időben állandóan a szülő), csak fodrászhoz menet bízom másra természetes neki a jelenlétem.
Ha a mamák vigyáznak rá, akkor sem nagyon keres, mert közli velük "Anya mindjárt jön.". Ha a férjemmel van nem is keres. Az oviban is ott hagytam kicsit, fel sem tűnt neki, hogy nem vagyok ott.
Szerintetek ez nagyon kóros, ugye?
Köszönöm szépen a válaszokat!
Nesze neked hormonok... El is érzékenyültem.😅
Egyébként bennem volt az is, hogy lehet ez pont a bizalom jele, mert bízik abban, hogy mindig visszatérhet hozzám vagy tudja, hogy ha azt mondom jövök érte jövök is, így önfeledten tud játszani anélkül, hogy feszengene. Nem érzem azt, hogy attól ne szeretne, itthon valamikor mondja, ha éppen nem kötik le a játékok akkor meg is ölel meg keres, ha nem vagyok ott. Egy kicsit apás, de ez lányoknál gyakori.
Csak azért gondoltam, hogy ez lehet nem oké, mert egyrészt a csoportból csak ő viselkedik így, másrészt egyszer egy anyuka ide kiírta, hogy a gyereke más felnőtteket ölelget és sokan írták, hogy ott nagy a gond meg talán még a védőnő szerint sem volt ez oké.
Utolsó: Sok sikert a fejlesztő tornához!😊 Jókat hallottam róla. A kislányom egyébként nagyon együttérző, régen ha sírtam sírt velem, most ha elsírom magam odajön, azt mondja semmi baj, szétölelget és hoz nekem zsepit. A zsepit ilyenkor nagyon fontosnak tartja😁, azonnal azzal közelít felém.
A pszichológiából elterjedt “kötődés” fogalom mást jelent, nem az anyához való kötődést, hanem azt, hogy az ember a kisgyerekkori hatások eredményeképpen felnőttként(!) hogyan alakít kapcsolatot emberekkel. (!!!)
Képes-e bízni bennük, és önmagában. Ezt most nem tudod megítélni.
Az anyához való kötődést sem.
Pont azok, akiket érzelmileg elhanyagolnak csecsemőként, ill. kisgyerekkorban, általában később a szülői figyelemre fokozottan kiéhezettekké válnak, őket “nem lehet levakarni” az anyjukról, illetve ez a figyeleméhség az egész felnőttkorban is fennállhat, lásd társfüggés vagy azok az incelek, akik állandóan a (hülye) szüleikkel vannak elfoglalva még 40-50 évesen is.
Azt veszem észre, hogy sokszor a szülőt nehezebb beszoktatni, mint a gyermeket. :D
Volt olyan, hogy sírt a kislány, és a szülő azon a héten minden mondva csinált indokkal nem hozta.
Szerintem örülj neki, hogy jól érzi magát az óvodában. :)
Most újdonság neki minden. A sok játék, a mosolygós óvónénik, szülök, a játszópajtások. Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeret téged. Egyszerűen csak jól érzi magát az új, érdekes közegben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!