Szerintetek autista a fiam?

Nem auti.

Szenzorosság + adhd lesz szerintem.

Szerintem nagyon rossz irányba ment el ez a beszélgetés.

Egy dolgot kell megérteni. Az autizmus egy spektrumzavar. És minden erre szakosodott orvos máshová teszi a határt. Az egyik azt mondja, hogy a 3 területből, amit vizsgálnak, van 10 tünete a gyereknek, akkor tuti autista, a másik doki meg még a 10 tünetre is megvonja a vállát.

Én el tudom képzelni, hogy mindketten, amit leírtatok az igaz. Miért estek egymásnak? Ez nem segít a kérdezőn.

Viszont azt is mondta nekem az egyik gyermekpszichiáter, hogy beszédértési zavar önmagában nincs. Az mindig vagy az adhd-nak vagy az autizmusnak a jele. A másik doki meg azt mondta, hogy nem auti a gyerekem, csak beszédértési zavara van. Most akkor mi van?! Én azt látom, hogy fogalmuk sincs.

A rugalmatlanság pl. tipikus autista tünet. De mit is jelent ez? Az én fiam pl. simán vált egyik tevékenységről a másikra, váratlan helyzeteken nem akad ki. Főleg ha neki az kellemes. Viszont ha valami nem úgy történik, a hogy ő szeretné, akkor kiborul. Erre a doki azt mondta, hogy rugalmatlan. Most tényleg az?

Szenzoros is lehet adhd-s, és autista is.

Én évekig futottam ugyanazokat a köröket, autista a fiam vagy nem autista, autista vagy nem autista. A pedagógusok nem voltak hajlandók tudomásul venni, amikor vittem a papírt, hogy nem az.

Aztán rájöttem, hogy semmi jelentősége, hogy most minek nevezzük. A tények a következők:

-Normális fejlesztés sem autizmusra, sem adhd-ra ebben az országban nincs.

-Akárhogy nevezem a probléma fennáll, vannak gondok, amelyeket nekem itthon kezelni kell. A közoktatás oltári szívás lesz, ezen nincs mit szépíteni.

-Ha viszont leírják, hogy autista, nem fogod tudni integráltatni, lehúztad a gyerek jövőjét a wc-n.

Mindenki erőltette nekem is, hogy legyen róla papírja. De mégis miért? Megmondom miért, mert akkor ezzel az ürüggyel ki tudják rakni a csoportból, ahogy itt valaki már írta a "saját érdekében."

Vannak ilyen ismerőseim, akik nagy naivan kikérték a diagnózist, mind megszívták. Ezek után 2 dolgot tehetsz:

-Beíratod a speciális iskolába, ahol 6 év után 9 elemiről kap bizonyítványt, énekelnek, rajzolgatnak, aztán egész életében tarthatod el te, mert nem lesz semmi szakmája, csak 6 osztálya.

-Kiveszed magántanulónak a normál suliból, és fizetsz tanárt vagy meggebedsz te az otthon tanítással.

Ellenben ha nem kapsz auti diagnózist van esélyed beíratni egy integrált iskolába, ha gond van, tudsz váltani, aztán majd kijárja 10 különböző iskolában a 8 osztályt.

Nyilván ha súlyosan érintett a gyermek, akkor nincs miről beszélni, de szerintem a ti esetetekben nem súlyos. Egyébként én is inkább az adhd-ra szavaznék, de ennyiből nem lehet megmondani, pláne, hogy én sem vagyok orvos.

A 12-es látja a dolgokat, hogy a megfigyelés "SZUBJEKTÍV". Mindenki más jelet lát, de amiket én írtam, össze fogják írni, mivel a gyerek viselkedése súlyos. Nem akartam reagálni, mert nevetséges, hogy mi vagyok és mi nem, csak hajtogattad a tiédet..

A rendszer úgy működik, hogy amelyik gyerek magatartása kirívó, több kódot fog kapni, az elmúlt 5 évben hatalmasra nőtt az adhd-auti diagnózist kapó gyerekek száma, pont ilyen viselkedésre, mint amit a kérdező leírt. (idegrendszeri éretlenség nem létezik egyébként, eltérő idegrendszeri működés van, azt jelenti, hogy a gyereknél máshogy működnek a dolgok, amiről nem tehet, pl adhds vagy autista, értelmi sérült, vagy más területen nem tud megfelelően, átlagosan működni az agya és ez látszik kívülről, ezt a szöveget fejlesztők találták ki és jól beégett a köztudatba, de ez nem maga a "diagnózis", hanem az oka bármelyik diagnózisnak, de ebbe sem akarok belemenni, különben a sok reménykedő tsmtző ki fog nyírni)

13as is leírta, én is azt mondtam. Nem tudják mi baja van, nem adhatnak más kódot, mert nincs náluk pszichiáter(ez esetben elküldenek egyhez)(vagy ha látják, hogy a gyereket nem kell szegregálni, hisznek benne, akkor csak ennyit adnak, mert ezzel a kóddal minden intézménynek fel kell vennie, amíg akik megkapják az adhd-auti kombót, szinte biztosan kiesnek a közoktatásból).

A kissrác komoly problémát jelent a pedagógusok, társai, és társai szülei számára, borítékolhatja magának az adhd-auti kombót, a bizottságtól meg a kevertet és onnan átküldik pszichiáterhez.

Egyébként még annyit tennék hozzá, hogy szenzorosság sem szokott lenni magában, az valamelyik idegrendszeri másság egyik tünete, szinte mindig. Tehát nem fog ilyen orvosi diagnózist kapni, de még a bizottságnál sem, hogy "szenzoros", mert ilyen nincs(még nálunk biztosan, ha jól tudom külföldön is most kezd bejönni talán kanadában, de hát ez is..namindegy meg a túlhallás, diéta..mindegy).

Olyan, mintha azt mondanád, hogy a hiperaktív. Szinte minden túlmozgásos gyerek adhds, nem emelheted ki önmagában, csak mert a többi tünet nem olyan markáns, nem szokot az agy egyetlen területe önmagában "rosszul/máshogy működni". Mint a beszédzavarnál is, amit írtak.

Az enyém kapott kevertet, mikor kis gond volt, majd levették, majd vissza, adhd/autizmust mikor "nagyobb"(de még így sem akkor, mint a kérdezőnél), majd most levették az adhdt, mert mégse, 3 év után. Úgy alakítják a dolgokat, ahogy tetszik nekik, amilyen visszajelzést kapnak, mekkora gondot okoz a gyerek. Ha nagyot, elkaszálják a dupla diagnózissal és a kérdező gyereke nagy gondot okoz, a közepesen nagyra csak a kevert jár.. A kevertet is súlyosabb gyerekek kapják, aki nem, az el sem jut a szakértőiig, csak btmn státuszban marad a korábbi nevtannál..

Tényleg eléggé képben vagyok, gyerekem is járt alapítványiba is, két sima suliban is, rengeteg nyílt és próbanapon voltunk, több szervezettel kapcsolatban állok/álltam, illetve minden parasztvakító fejlesztést végigcsináltunk, amiknek egy részén bent lehettem.

A vizsgáló emberke jóindulatán és az anyuka tálalásán fog múlni csak, hogy mit kap a gyereke, de kevertnél kevesebbel nem fogja megúszni, legjobb esetben azt kap, legrosszabban meg auti-adhdt, mert minden tünete megvan hozzá.

Teljesen kiábrándító egyébként szerintem is az egész megfigyelésen alapuló diagnosztizálás. Pl a gyerekem tök átlagos, de ráhúzták, hogy echolál. Ez volt az eset: "kérsz almalevet? -Almalevet? Igen kérek!". Megismételte a kérdés végét, és vitatkozni sem tudtam a doktornővel, mert a visszakérdezés is ismétlés. Ugyanez volt tornafelmérésen, egyensúlynál az egyiken ódákat zengtek róla, 3 napra rá mentünk a másikra lehúzták a sárga földig. De megjártuk klinikai szakpszichilógusnál is, aki közölte, hogy nem lehet együttműködésre bírni annyira "autista-adhds" a gyerek, 10 alkalommal voltunk nála és kétszer megsíratta(sírva rohant ki hozzám a gyerek tőle), párhuzamosan jártunk magánfejlesztésre, ott közölték, hogy nem tudják mit keres itt, mindent megcsinál, okos, ügyes, közvetlen, együttműködő, kimagasló a tudása, hogy kaphatott diagnózist. Mikor elmondtam mi van a párhuzamos szakembernél, a klinikai szakpszichilógus kifejezetten ilyen gyerekekre szakosodott, azt mondta biztos pecs meg ilyesmit, auti eszközöket használ a gyp és nem tudja elképzelni, hogy így legyen, a másik meg halál büszke volt magára, hogy ő "nyugodt személyiség", szeretnek a gyerekek vele lenni. Semmit sem használt, semmi különöset nem csinált, főleg mivel hallgattam ajtón kívülről mindkettőt.

Szóval annyira egyet értek azzal, hogy a megfigyelések szubjektívek, és az egész egy találgatás személyes benyomások(azalatt az egy két óra alatt, elmondások alapján nagyon sok esetben. A gyerek ugyanaz marad.. "Aztán rájöttem, hogy semmi jelentősége, hogy most minek nevezzük." De van, integrálásnál és pont itt kell valaki, aki segíti a gyereket, hogy ne rakják be szegregáltba, ahol a még súlyosabb esetekkel, nem normális tanmenettel elkaszálják a jövőjüket. Innen jött a gyp. asszisztens, ami 4 hónap, minimális anyaggal, semmi extra. Különösebb tudás nem kell a feladat ellátásához, csak extra türelem és idegszálak.

(Meg ugye gyógyszer, eszméletlen sokat változtat a gyerekeken, ha az egyébként máshogy működő agyuk kap valamilyen segítséget, de az is egy undorító folyamat, amíg kikísérletezik, melyik jó neki, meg ugye a mellékhatások, ha nem sikerül megúsznia, de ha összejön, akkor minden, amit a gyereknek akartak megtanítani varázsütésre be tud épülni a gyerekbe a gyógyszermentes időszak is jobb lesz tőle, olyan, mint egy járássegítő, amitől majd jobban tud járni nélküle is, már egy hónap alatt érezhető hatalmas változás a gyógyszermentes részeken is, gyógyszerrel meg egyből látszik a hatás.)

Többet nem tudok elmondani a témával kapcsolatban, nem is szeretnék. Talán csak annyit, hogy az enyhébben érintett gyerekes szülőknek vannak hasonló tapasztalataik, mint a 12esnek meg nekem(meg még pár ismerősömnek, a komolyabb gondokkal küzdő gyerekek szülei nem szoktak változó visszajelzéseket kapni, az ő gyerekükre minden foglalkozáson, intézményben ugyanaz a panasz van és bizonyos szempontból ők a szerencsések.

Igazatok van, tényleg rossz irányba ment el a beszelgetés.

Elnézést kérek 15#

Megmondom min húztam fel magam, és miért reagáltam így. Mert egyből azonnal határozottan kijelented, hogy auti a kérdező gyereke, nem lehet más, mert a tiéd is az. 🤷‍♀️ Manapság épp elég hülye, túl aggódó szülő képzelni be az autizmust az amúgy teljesen átlagos gyerekébe. Mintha nem is létezne más az autizmuson kívűl.

Szerintem nem szabad senki alá adni a lovat.

Ami igazán csípi a szemem, az az, hogy 3 évesen a gyerekek nem együtt és nem egymással játszanak, de még 4 évesen sem sokszor, hanem egymás mellett. Tehát ez önmagában nem gond, ahogy az sem, hogy egyenlőre nem igazán vonható be a feladatokba vagy foglalkozásba.

Igen, az autizmus széles spektrumon mozog, az enyhétől a súlyosig, ahogy sok mindennel lehet keverni, mert nagy az átfedés is.

Ahogy az is tény, hogy kb majdnem minden auti szenzoros, de nem minden szenzoros auti ahogy a szenzorosok 50-70%-a nem is rendelkezik más neurológiai diagnózissal sem (adhd)

Szerintem nagyon megnehezíti a helyzetet, hogy sok szociális tűnet, mint a szociális túlérzékenység, a nehezebb szemkontaktus, az esetleges szocializációs nehézségek, szintén megjelenhetnek a szenzorosknál is. A szemkontaktus hiányát/nehézségét okozhatja szociális szorongás, vagy szenzorosság is (túl sok inger) . Ugyanígy a szenzorosak szociálisan is nagyon érzékenyek.

Vékony a vonal, főleg lányok esetében.

De mégis van pár dolog ami alapján a külső tüneti diagnosztizálás is különbséget tud tenni. A lent felsorolt mindhárom nehézségnek egyidejűleg, hosszan jelen kell lennie és már kicsi kortól. Ebben az esetben beszélhetünk autizmus gyanúról. A szenzorosoknál jellemzően hiányzik a tipikus repetitív viselkedés (szorongásból adódóan, időszakosan lehetnek és rugalmatlanság is jellemző), és nem alakul ki szokatlanul mély érdeklődés sem.

Folyamatosan jelenlévő szociális, emócionális nehézsége abnormális, furcsa szociális viselkedés (túl barátságos, vagy nem szociális, nem érdeklik a kortársak)

a kétirányú beszélgetés nehézsége (mintha kiselőadást tartana, kérdésekre nem válaszol) a nem verbális kommunikáció hiánya, nehézsége az emóciókat nehezen érti (de pl a lányoknál jellemző a túlzott empátia!)

Egyszerre legalább két ismétlődő (repetitív) viselkedés a játékok felsorakoztatása (szorongás is okozhatja, önmagában nem tűnet!) repdesés, echolalia, idioszinkrázia , rugalmatlanság, nehézség a változások elfogadásában (önmagában szenzoros tünet is) rituálék (önmagában okozhatja szorongás is) a paternek keresése (pl megjegyzi a rendszámokat, imádja a számsorokat stb.)

Szokatlanul mély és esetleg szokatlan érdeklődési terület

Nagyon elmélyed az általa érdekesnek talált területben, vagy egy ilyen mániája van, vagy ezek változnak, de mindig van valami: először a vonatok, aztán a dínók

Mély érdeklődés szokatlan dolgok iránt: pl. a bizonyos gépek részei iránt.

Abban is igazat adok, hogy valami szinten a kevert specifikusság amolyan "nesze semmi, fogd meg jól" kód.

Amit az én 2 lányomról eltudok mondani akik ugyan azt a 2 kódot kapták (f83 és f80.9) Ég és föld mindkettő viselkedésben, de még is nagyon sok mindenben hasonlítanak a képessegeiket illetően. Tehát észrevehető,hogy mindeketten ugyan azon tanulási nehézségekkel rendelkeznek.

Mindkettőnek nehezen megy át az információ, a nagynak pl a kognitív képességei rosszabbak egy fokkal mint a középsőnek, de az elmúlt 1.5 évben rengeteget fejlődött.

Míg a 8 évesem pici kora óta fejletlen idegrendszerű, szorong nehezen lendül ki a komfort zónájából, csendes visszahúzodó, megválogatja az embereket egész icipici kortól, de barátságos, addig az 5 évesem meg túlságosan is barátságos és bárkivel elmenne 2 kedves szó után. Míg a nagy csak a családtagokat ölelgeti, meg akit még nagyon kedvel, addig a középső bárkit, de föleg férfi párti.

Mindketten extrém hisztisek, a nagy még mindig. Ő sokkal érzékenyebb mint a középső.

Míg a nagy a hajmosást fésülködést utálja, addig a középső az ágyneműre érzékeny, folyton levetkőzik itthon.

De pl a foltok mindkettőt zavarja.

Míg a nagy hamar begurul és tombol. De csak itthoni környezetben, addig a középső soha.

A nagynál már most látszik a diszlexia.

Mindkettő 2.kezes.

Amúgy azt meg kell mondanom, hogy a gyerekeim mellett jöttem rá, hogy nekem is vannak szenzoros problémáim. Illetve mindig is tudtam, csak azt nem mi ez. Én is túlérzékeny gyerek voltam.

Amit még lehagytam.

Nálunk pl senki meg nem mondja elsőre, hogy gond van a naggyal. Sőt azt sem nézi ki belőle senki, mennyire hatalmas erő van benne annak ellenéri, hogy milyen vékony törékeny alkat, és milyen durván ki tud borulni.

Az oviban nem tudott beilleszkedni. De a sok hiányzás is rátett mert nagyon beteges.

de mikor ovit váltottunk nem volt gond. Imádta, imádták.

12-es vagyok. Azért mondtam, hogy nincs jelentősége, hogy minek nevezzük, kevert, adhd, autista, mert nem tudnak segíteni. Legalábbis nálunk nem. Székesfehérvár mellett lakunk, és végigjártam az összes iskolát, fel is vették az egyikbe nagy reményekkel, fél év múlva botrányosan távoztunk, és átmentünk a körzetesbe. Most 6. osztályos, és napi szinten kiborít mindenkit a gyerek, de még egyelőre bírják a tanárok. Sok helyen voltam kivizsgáltatni, és elvetették az autizmust, de én még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem az, mert vannak tünetei bőven. De tény, hogy az adhd-val vannak átfedések a tünetekben.

Heti 4 óra fejlesztést írtak ki neki. Többek között azért is írták a kevert tanulási zavart, mert azt mondták a Bizottságban, hogy erre lehet kiírni a legtöbb fejlesztést. Ja, meg az autizmusra, arra heti 6-ot. Adhd-ra pl. heti 2-öt.

Ezek után elmondom, hogy mennyi fejlesztést kapott.

Óvodában heti kettőt.

Az első suliban, ahol van saját gyógypedagógus, logopédus, iskolapszichológus, heti 2-öt.

A mostani falusi iskolában heti 20 perc idő jutott rá. A heti 4 óra helyett.

A lányom most 9.-es, ő adhd-s kóddal van, neki a heti kettő egyébként mindig megvolt, de minek? Most 9.-ben is van neki, és megkérdeztem, hogy miket csinálnak. Nem fogjátok elhinni, de ugyanazt, amit az óvodában. Labirintus, keresd a különbséget meg ilyenek. Néha szövegértés, meg a szorzótábla! 9.-ben? Minek? Inkább írná meg a leckét, vagy lenne plusz egy órája valami értelmes tantárgyból.

A fiamnak leginkább a szociális interakciókkal van gondja, semmit a világon nem tudnak vele kezdeni. Az óvodában autista szakos gyógypedagógus foglalkozott vele, azt mondta, hogy kétszemélyes helyzetben ezt nem lehet neki megtanítani, csak a csoportban. Tehát a napi szinten vele lévő pedagógusnak kell ezt a helyzetet kezelni. Ők meg nem értenek hozzá.

Igen, valóban jó ötletnek tűnik az, hogy akkor speciális iskola, hozzáértő tanárokkal. De ez meg nem működik. Hiába van kisebb létszám, a nem neurotipikus gyerekek még jobban kiborítják egymást. Nehezebben visel el egy autista 7 másik autistát, mint mondjuk 25 egyébként normális gyereket.

Ráadásul velük nagyon nehéz haladni, hiába 8 fős osztály, leginkább nem tanulnak velük semmit, akkor sem, ha képesek lennének rá. 6. osztály felett meg a gyógypedagógus már nem taníthat fizikát, kémiát egyéb tárgyakat, tehát a tantervben maximálisan a 6. osztályban megállnak, ahova általában 9. végéig jutnak el, már ha egyáltalán. Szóval ez nem működik.

Az marad, hogy diagnózis nélkül küzdötök az integrációval.