Hallott valaki olyan konkrét esetről, hogy jól szituált családtól elvették a gyereket, mert nem vitték óvodába?

Azért ezek az esetek szépen mutatják hol van a szabadság határa. Elég rövid a póráz. Az állatoktól szoktuk elvenni a kicsinyeit hogy olyanná formáljuk ami nekünk hasznos. Az állam is hasonlóan teszi csak itt mi vagyunk a jószág.

Ha belegondolunk elég durva hogy egy elvileg "szabad" ember nem nevelheti a saját gyerekét úgy ahogy akarja, és nem dönthet úgy hogy nem vesz részt a civilizációban, mert mindenképpen beleerőszakolják.

Jobbágyok, alattvalók vagyunk még mindig, csak a megnevezés változott (állam)polgárrá.

12-es, te úgy élsz, ahogyan akarsz, de a gyereked nem a te tulajdonod, az ő személyiségét nincs jogod olyanná formálni, hogy utána ne tudjon emberi kapcsolatokat létrehozni, barátságot kötni, szerelmesnek lenni, felelősen párkapcsolatban élni.

Márpedig, ha gyerekkorban nem tanulja meg ezt az ovistársai között, akkor erős hátránnyal indul; ha még később sem, akkor behozhatatlan lesz a hátránya szociális kapcsolatok terén. Hiába jön rá 18-20 évesen, hogy ő nem így akar élni, hanem barátokra, párkapcsolatra vágyik, már alkalmatlan lesz arra, hogy ilyeneket létrehozzon.

Arról ne is beszéljünk, amikor az elzárkózás mögött olyan elmebajos dolgok vannak, mint pl. a fényevés, amikor halálra éhezteti a szülő a gyerekét. Nagyon is helyes, hogy az állam ilyenkor közbelép, bár lépne mindig hatékonyan közbe, mert néha látjuk, hova vezet a késlekedés, ha nem megy időben a jelzés a gyermekvédelemhez.

Anyukám annak idején nem járt óvodába. Vagyis de, járt fél évet, de annyira kikészült tőle, hogy kivették, és onnantól a nagymamája vigyázott rá. Közel 7 évesen került iskolába (őszi születésű), addig egyetlen játszótársa sem volt a bátyján kívül, a nagyi meg nem vitte túlzásba a vele való foglalkozást. Piacra jártak együtt, meg néha a szomszéd öregasszonyokhoz, egyébként meg nőtt, mint a dudva.

Az iskolában rögtön a társaság közepe lett, és ez azóta is megmaradt. Már nyugdíjas, de szeretnék olyan társasági életet élni, mint amilyen neki van. Komolyan, annyi barátnője van, hogy számon se tudom tartani, és ez ez így volt fiatalabb korában is.

Én jártam oviba, és természetesen a gyerekeim is, de anyukám példáján azt látom, hogy önmagában az, hogy valakit nem "szocializálnak" 3 évesen, nem jelenti azt, hogy feltétlenül lemarad bármiről. Sőt, lehet, hogy ő teljesen megtört volna ha abban a közegben hagyják.

#13:

hát marha jó hozzáállás. Azért mert van elvétve egy-két fényevő, ezért erőszakoljunk egy tömegnevelést a többségre is akik amúgy teljesen normálisan, sőt az ovinál ezerszer jobban lennének képesek felnevelni/oktatni a gyereket, pusztán azért mert nem 30 gyerek felé oszlik a figyelmük és mert a saját gyerekedre (általában) jobban odafigyelsz mint egy idegenre.

Engem bullyztak a suliban, a tanárok leszarták, és a statisztikák alapján minimum 30%-a a gyerekeknek vallja hogy kiközösítették és/vagy rendszeres abúzusnak voltak kitéve a többi gyerek által és a tanároktól kb semmi segítséget nem kaptak.

Arról nem beszélve hogy az oktatás rendszerint le van maradva, rég irreleváns dolgokat tanít, és nem figyelnek oda a gyerek egyéni tanulási módszerére, érdeklődésére, ritmusára. Aki nem tud rendesen érvényesülni az egyenoktatásban (több mint a fele), az alternatív iskolákban, vagy otthontanulásban szárnyalni szokott.

A feltételezésedet hogy 18-20 évesen a gyerek talán ráébred hogy nem a szülők nevelési/oktatási módszerei alapján akart volna élni ugyanúgy meg is lehet fordítani: 18-20 évesen rájöhet hogy nem az állami, megszégyenítő, saját tempót/érdeklődést semmibe vevő rendszerben akart volna részt venni - mint pl az én esetem, és a feleségemé ugyanígy. Ez akkor rendben van hogy le van kakilva, ugye?

Az ovis szuper szocializációhoz még annyit, a nagyobbik fiam a szomszéd gyerekekkel tök jól el volt mindig is, felszabadultan tudott velük mindig is játszani/barátkozni.

Se az oviban, se a suliban nem volt képes egyetlen barátot se szerezni, totál egyedül érzi magát ott és utál odajárni. Marha jó helyzet amin nem tudunk hivatalosan változtatni.