Hétfőn kezdte a lányom az ovit, tegnap is és ma is szemrehányóan mondta az óvó néni, hogy nem fogad szót. A ti 3 éves gyereketek parancsszóra mindent megcsinál?

Kérdező, itt mindig a kérdezi a rossz, erre számíts, ha felteszel egy kérdést.

Ha az óvónő nevében tetted volna fel, akkor azért lennél szemét.

Itt az emberek nem a valós véleményüket írják le, hanem kényszeres ellentmondásban szenvednek.

Megszólalt megint az akkori nek van egy gyereke és más típust nem ismer 😉

Ezért írtam már hogy az első nekem is ilyen volt. Ha azt mondtam öltözünk, öltözött.

Hát a tesója már nem ilyen. Pedig őt sem nevelem másképp. De sokkal jobban érezheted ilyenkor magad, mert azt hiszed h Te nagyon jól csinálod. Pedig ez nem csak a te érdemed.

Nagyban függ a gyerektől is

Nem a gyerektől függ, hiszen barmilyen az a gyerek, rá igazítva neked kell megtalalni a megfelelő módszert, ami hatékony a nevelesevel kapcsolatban.

A masodik gyereket hogy lehetne már ugyanúgy nevelni mint az elsőt, mikor eleve annyi figyelem, idő sem jut rá, mint egy gyereknél.

Óvodás korban azt már illik tudni szerintem, hogy nem könyörgünk, nem 20x jartatjuk a szánkat egy kérésnél. Óvoda előtt beszélsz a gyerekkel, hogy bármi gond van az ovoneninek kell szólni, vizet kerni, pisilni menni stb és ha ő azt mondja le kell ülni az asztalhoz akkor le kell, ha el kell pakolni el kell stb.. 20 gyereknek hagy ne könyörögjön már, csak mert otthon anyuka ráért erre.

Igazából ez pont az, hogy kicsit mindkét félnél van igazság.

Igaz az, hogy a gyerek nevelése otthon kezdődik. Ők ott 30 gyereket nem tudnak nevelni. Inkább csak gyerekmegőrző emiatt a legtöbb ovi. A gyerekek idegen helyen és csapatban könnyebben alkalmazkodnak, hamarabb szót fogadnak. Igazából lehet az is, hoy otthon nem kapta meg azt a picit több szigort, de az is lehet, hogy balf*asz az ovónő vagy a gyerkőc hülyének nézi. Ezt így nem lehet látatlanban eldönteni.

Ha otthon problémák vannak ezzel, akkor ott kell ezt elkezdeni kezelni inkább. Ha csak néha nem fogad szót, az nem baj, de törekedni kéne a minél kevesebb ilyenre. Úgy bent is könnyebb lesz az ovónőknek.

Ne ostorozd magad, ha nem megy minden elsőre. A mai társadalom elvárja, hogy kb ne szólj rá soha a gyerekre, de mégis nevelt legyen. Így nehéz megtalálni az a középutat. Kitartást ❤️

"Itt a többség tényleg úgy véli, hogy a 3 éves gyerekének annyira szófogadónak kell(ene) lennie, mint egy beidomított vadászkutyának?"

Nem, nem mint egy beidomított vadászkutyának. De egy 3 évesnek már kell tudnia disztingválni annyira, hogy nem provokálja a "vadidegen néniket".

Dolgoztam oviban, és akár hiszed akár nem, egy-két igazán problémás gyereket leszámítva mindegyik első naptól szót fogadott! Meg is bolondultunk volna, ha nem így lett volna, mert úgy nem lehet egy csoportot működtetni, ha a 20 gyerek 20 felé szalad. Sőt, az óvónők elmondása alapján az én gyerekeim is mindig szót fogadtak az oviban, pedig itthon azért tudtak alakítani.

Úgyhogy most te vagy az, aki fordítva ül a lovon, bocsi.

Nagyon sok ovónő és dadus ismerősöm van. Mind Magyarországon, mind nyugati országokban. A közös mindenkinél, hogy a gyerekek ilyenkor már önállósodnak és nem kell nekik könyörögniük. Most gondoljatok bele, hogy van otthon 1-3 gyereketek és nem fogad csak az egyik szót, már azonnal megy a kiakadás. Ezt 20-30 gyereknél már nem lehet eljátszani. A gyerekeknek közösségben alkalmazkodniuk kell mindig. Ez pedig csak úgy megy, ha otthon a nevelésre fordítanak időt.

Például a svájci ovónő ismerőseim mesélték, hogy náluk nincsen kerítés az ovi udvarán, ami a falu játszótere is egyben. A gyerekeknek első nap elmondják, hogy eddig tart az ovi területe, el nem lehet hagyni. Mellette pedig mennek az autók (lassan), így ki sem lehet futni. Egyetlen egy gyerek akart folyamatosan meglépni. Ott elbeszélgettek a szülőkkel és hamar kiderült, hogy otthon mindent szabad neki. Amint otthon is bevezették a korlátokat, már az oviban is javult a helyzet. Bár az első 2 hónapban lázadt a gyerek, mert 5 évig nem volt semmi korlát az életében.

Múltkor egy nagyon érdekes beszélgetésem volt az unokahúgommal. Tesómék, a szülei annak a hívei, hogy a gyerekre nem szabad rászólni, mert sérül a lelke, de a kislány amúgy tök okos.

Szóval a beszélgetésünk:

- Képzeld, Anya szerint vacsora közben nem szabad szaladgálni. De én szoktam.

- És az oviban is szoktál?

- Ott nem. Ott TÉNYLEG nem szabad.

Na ugye. Képes viselkedni, ha elvárják.

19-es, te miről beszélsz?

Az egész eddigi vita arról zajlott, hogy a gyerek nem fogad szót. Szót fogadásról vagy nem szót fogadásról eleve csak akkor lehet beszélni, ha valamire felszólították a gyereket. Ha a tesódék nem szólnak rá, amikor szaladgál evés közben, akkor értelmezhetetlen az a kérdés, hogy a gyerekük (ebben a helyzetben) szót fogadott-e nekik.