Mennyit változott a világ: mennyire figyelnek oda az óvónők a gyerekekre?

Szerintem ugyanaz. Alul vannak fizetve, nem is motiváltak.

Most az a menő, hogy vidd haza a gyereket alvás előtt, mert nem akar aludni a gyerek. Hogy anyuka dolgozik, az mondjuk nem számít nekik.

Jah, óvónő barátnőm mesélte, hogy 20 főre egyedül van sokszor, abban idén 3 olyan autista is, aki csak addig nem keveri veszélybe magát vay mást, amíg az ölében ül. És kiscsoport. És ha valakinek baja esik, ő fog börtönbe menni.

Szerintem az óvónők is sokfélék, nem lehet mondani, hogy régen ilyenek voltak, most meg olyanok. Vannak elhivatottak és vannak kiégtek és eközött aztán minden. Pont mint a szülők között vagy akármelyik más szakmában. Mi a mieinkkel elégedettek voltunk - mondjuk a gyerekeim nem elveszett típusok, mindig elmesélték, mi történt velük, de ilyen kifejezett bunyókról (pedig fiúk és bandáztak eleget) vagy rendszeres bármilyen elhanyagolásról nem hallottam a 7 év óvódába járásunk alatt. Kisebb balesetek voltak, de szerintem nem több, mint ami velem is lehetett volna.

Ugyanannyira figyeltek akkor is és most is. Te azt látod, hogy nem figyel, más meg azt, hogy 20-30 gyerek van, nem látja mindet egyszerre. Átlag ember 2re se tud 100%-ban figyelni. Mindig volt balhe gyerekek között és mindig is lesz.

1!

Van 20 gyerek a csoportban, abból 19 aludna, 1 nem. Mi az alternatíva, ha az az egy gyerek nem hajlandó felfogni, hogy ha nem alszik, akkor csendben fekszik az ágyban? Az én gyerekem 2 évesen került bölcsibe, 1 éves kora után nem aludt napkozben, mégis képes volt ám nyugodtan feküdni és nem zavarni a többit

27 nagycsoportossal van, hogy egyedül vagyok. Persze kisebb balesetek előfordulnak, de amit te leírtál azért szörnyű… nálunk szerencsére ilyen esetek nem történtek.

Én abban látom a problémát, hogy mivel bruttó 260ezer a fizetésem, ekkora felelősség van, ezért nem sokan jönnek erre a pályára - tehát annak örülnek, aki még nem lett pályaelhagyó, de nagy választék nincs… ha lenne egy állásra több jelentkező, ki lehetne választani a legalkalmasabbat, lehetne válogatni, szelektálni. De sajnos már egy-egy pedagógust is úgy kell halászni, az pedig, hogy milyen szakember, majd kiderül, úgy vannak vele, hogy a semminél jobb.

32 éve voltam ovis, semmi extrára nem emlékszem. Kivételeztek ugyan az óvónők, a gazdagabb vagy ismerős gyerekeket jobban tutujgatták, de azért rám is ügyeltek. Nem esett semmi bajom, bár nem szerettem, nem volt rossz élmény az ovi.

Most második gyerekem ovis. Teljesen elégedett vagyok. Kedvesek, kedvesebbek, mint velem anno, figyelnek a gyerekek fejlődésére. Igaz, most én vagyok az "ismerős", anyósom óvónő volt.

Szerintem sokat valtozott azert a vilag, de intezmenytol is biztosan fugg.

Nekem az ovodai emlekeim kimerulnek annyiban, hogy az ovonok allandoan a padon cigiztek es beszelgettek, ha kimentunk az udvarra. Illetve sokszor emlekszem arra, hogyha sirtam reggel anya utan, akkor sarokba allitottak es/vagy megraztak, hogy ne hisztizzek.

Anyukamat kerdeztem, hogy vajon jol emlekszem-e es megerositett a cigis dologban, hogy igen, sokszor latta, amikor ertem jott.

Aztan ugy alakult, hogy en most ped.asszisztenskent oviban dolgozom. Egy csoportra 1 ovono+dadus jut, meg vagyunk mi asszisztensek, akik besegitenek, ott, ahol kell. Termeszetesen fizikai es verbalis bantalmazasrol szo nincs, illetve a gyerekeket peldaul vigasztaljuk reggel, ha sirnak.

Persze biztos vannak olyan dolgok, amiket nem veszunk eszre, mert nincs hatul szemunk, de igyekszunk :)

Es persze senki nem dohanyzik munka kozben.