Milyen hatása lesz a gyerekekre ha ennyi idő kimarad a nagycsoportos foglalkozásokból, amíg zárva az ovi? Óvónők válaszolnátok?

Nekünk elmondták szülőin, hogy miket illene tudnia a gyereknek és, hogy otthon tanítsuk meg nekik, ők gyakorolni fogják velük.

Popsi törlés, cipő bekötés, öltözködés, évszakok jellemzői, több -kevesebb gyakorlás stb...

Írj a saját óvónőnek, hogy miket kell gyakorolni.

Szakmabeli vagyok. Összetett a kérdés, ezért viszonylag hosszú választ kapsz tőlem.

A hatásokról a hozzászólásom alsó (kb) felében / kétharmadában olvashatsz majd.

NEM tanítjuk a kisgyermekeket direktben, hanem az INDIREKT módszerrel kombináljuk a játékos nevelést. Legyen az akár cipőfűzés, vagy szerepjáték. (Van pár ritka kivétel egyébként a módszertanban. Nem sok kivétel.)

A lényege az indirekt nevelésnek / fejlesztésnek az, hogy sose kérdezzük ki és sose javítgatjuk a kisgyermekeket, az agyi érésük még teljesen más, mint a kisiskolásoknak, és ha pl játékosan tanítanád (ami kisiskolás korban már nagyjából oké, de ovis korban KÁROS), akkor néhány éven belül neurózis és megfelelési kényszer a következmény.

Ellenben az indirekt módszer során lényegileg "beúsztatjuk" észrevétlenül az ismeret anyagokat úgy, hogy NE vegye észre az ovis (vagy a még kisebb gyermek). Pl kirakózunk és ÉLVEZZÜK A KÖTETLEN, SPONTÁN JÁTÉKot; azonban én mint felnőtt (vagy te mint felnőtt) tudatosan "ősztatom be" az ÖNFELEDT játékba pl a színeket, méretét, arányviszonyokat stb ("hm, én meg ide rakom a pirosas darabot, várj csak a kéked mellé pont jó, bár az túl nagy ide, te melyiket szeretnéd?" stb).

Először is, az ONAP-ból idézek (Óvodai Nevelés országos AlapProgramja):

[link]

"V. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

Játék

1. A JÁTÉK A KISGYERMEKKOR LEGFONTOSABB ÉS LEGFEJLESZTŐBB tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat - a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé.

2. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt - a szülő és az óvodapedagógus. Az óvodapedagógus utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. Az óvodapedagógus jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is."

Most pedig a káros, elidegenítő, szociális hatásoktól, amit az orvosilag is igazolt felesleges korona-félelemkeltés okoz pl játszóterek, ovik, sulik lezárása:

Hospitalizmus KONTRA albán csecsemők (1980 körüli) pszichológiai megfigyelése:

[link]

KONTRA

"albán csecsemők" kísérleti megfigyelés:

[link]

"Lekötözött babák

Sokszor halljuk azt, hogy az anyai szeretet, és az anyával való stabil érzelmi kapcsolat megóvja a gyerekeket a rendellenes fejlődés következményeitől, még akkor is, ha a körülmények ez utóbbit sejtetik. Az, hogy ez mennyire így van az alábbi megfigyelés is bebizonyította úgy 30-40 évvel ezelőtt.

Egy albán kisfalu, és a lekötözött csecsemők

Egy albániai kisfaluba utazott 2 bécsi pszichológusnő (L. Danzinger és L. Frankl). Ott az volt a jellemző, hogy a lakóházak ablak nélkül épültek, egy világos és több kisebb teljesen sötét helyiségből álltak. A csecsemők életük első évét túlnyomórészt egy ilyen sötét szobában töltötték, méghozzá teljesen lekötözve! Egy-egy baba egy-egy fabölcsőben feküdt, kis lábait keresztbe rakták és összekötözték. Kezeit ugyanígy keresztberakva egymáshoz kötözték. Csak a fürdés alkalmával oldozták el, de azt sem mindennap. Édesanyja úgy szoptatta meg, hogy a bölcsőt oldalra fordította vele együtt és mellbimbóját a szájába helyezte. Ha ki is vitték a napfényre, fejét letakarták egy kendővel. Mindez a tartásmód régi vallási előírások, és ősi hiedelmek sokaságán alapult.

Ezenkívül az albán csecsemőnek nem voltak játékai, és ilyen módon tárgyi ingerek egyáltalán nem érték. Nem ismerte a csörgőt és a labdát sem. Ilyeneket nem tettek mellé a bölcsőbe. Sőt, a gyerekek később sem kaptak ilyen játékokat. Viszont az anya ebben az időszakban végig szoptatta a babát, ha sírt-rögtön odament hozzá, amikor nem volt más dolga, kivitte magával a világos helyiségbe, ott ringatta a bölcsőt, és énekelt neki, beszélt hozzá. Ahogy fogalmazott a két pszichológusnő, az anya “csak önmagát adta.” Ezenfelül egész nap szüntelen jövés-menés volt a jellemző ezekben a házakban, hiszen nagy családok laktak együtt.

Amint látjuk ezeknek a babáknak az életét kettősség jellemzi. Egyrészt a mozgás, és a tárgyi ingerek hiánya, másrészt az óriási mértékű szociális inger az anya állandó jelenlétével.

Amikor a vizsgálat során kioldozták a csecsemőket, és tárgyakat adtak a kezükbe, a kezdeti nehézségeket hamar áthidalták, gyorsan behozták mozgásbeli lemaradásukat.

Mi a magyarázata ennek?

Ezek a csecsemők érzelmileg gazdagok és a kontaktuskészség területén nagyon fejlettek voltak. Egyáltalán nem jellemezte őket a sivárság, mert bár nem kerültek korábban tárgyakkal kapcsolatba, de édesanyjuk állandó jelenléte sokkal meghatározóbb volt számukra, mint bármilyen csörgő. Mindez megmutatkozott abban is, hogy a kioldozásukat követően – az anyjukkal való szoros érzelmi kapcsolat hatására – érzelmileg motiváltak maradtak a környezetük dolgai iránt, és képesek voltak könnyen behozni mozgásbeli lemaradásukat. Tehát elmondható, hogy a tárgyi ingerek hiánya nem vezet olyan fejlődési zavarokhoz, mint a szociális ingerek hiánya. Ez olyannyira így van, hogy az anya nélkül nevelkedett gyerekeknek pedig hiába vannak játékaik, mégis fejlődési zavar jellemzi őket…

Összességében levonható az a következtetés, hogy “az anya jelenlétével létrejött emocionális légkörben még a kedvezőtlen hatásokkal szemben is védettebbek a gyerekek”

REFERENCIÁK (csak néhányat ragadok ki) :

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szakkönyvei, youtube előadásai:

https://www.youtube.com/watch?v=1-8q4Y4sk7c

Youtube-on megtalálni mind az öt részt, ez épp a második rész (kb 45 perc az egész előadás).

És hogy még átfogóbb képed lehessen,

idézek innen is, de hozzáteszem, hogy a szülői érintés a prototípus, alapvetően általánosan az érintéshiány, öleléshiány okozza a legnagyobb bajt az emberek között, az egészségükre (akár a fizikai egészségükre) nézve, beleértve a felnőtteket is, és a pszichológusok ezt is bebizonyították már egyébként.

Hiszen a csecsemők még BELE IS HALNAK (!) a hospitalizmusba (ld előző hozzászólásomban a linket), tehát lényegében

amikor nem törődnek / nem tudnak törődni érzelmeikkel, nem beszélnek hozzájuk, nem érintik meg őket, noha kapnak megfelelő táplálékot - belehalnak heteken belül a kisbabák!! (a tini és a felnőtt már edzettebb lelkileg, de legalábbis depresszióra lesz hajlamos és motiváció-vesztett lehet a gyengéd testi érintések HIÁNYÁTÓL) :

[link]

"Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy egy kisbaba emocionális fejlődésére óriási (ha nem a legnagyobb) hatással van a szülei érintése, azonban friss kutatások szerint, az agyunkban lezajló érési folyamatokat is erőteljesen befolyásolja az anyával/apával való fizikai kontaktus gyakorisága.

Nem csak az emberek között, de bizony az állatvilágban is kiemelkedő jelentősége van a szülő-gyermek kapcsolatban, illetve az érzelmek kifejezésében az érintésnek; a kommunikáció egyik legkifejezőbb formája ez. A kisbabáknak legalább olyan fontos a szülői szeretet fizikai megnyilvánulása, a fizikai kontaktus, mint maga a táplálkozás"

[link]

"[...]kevés volt a csecsemő otthonokban a szakképzett ápolók száma, ezért a babákat csak etetések, fürdetés alkalmával tudták kézbe venni.

A csecsemőhalandóság órási mértékben megnőtt. Ennek pedig semmiféle logikus magyarázata nem volt, hiszen a higiénés körülmények, az ellátás megfelelőek voltak, betegségekre utaló jel nem volt.

Amint sikerült az ápoló személyzet számát növelni, és így az apróságok több gondoskodást kaphattak, a csecsemőhalandóság ismét az elfogadható mértékűre csökkent.

A megmagyarázhatatlan tényekre csak a későbbi kutatások derítettek fényt. Az érintés, az anyai szeretet hiányától szenvedő csecsemők egy bizonyos marasmus (csecsemősorvadás) nevű betegség áldozatai lettek.[...]"

Szerintem az önellátásra tanítsd meg, tehát öltözés, popsi törlés, orrfújás, ilyesmik.

A többit inkább játékkal: társas, kártya, labdázás, ugróiskola, rajzolás, gyurmázás. Ha gondolod, vegyél néhány foglalkoztatót, akkor a játékos feladathelyzetet is szokja.

"csak annyit tennék hozzá, hogy az óvoda kiegészítő szerepet kellene , hogy betöltsön-az alapokat otthon teszed le."

Ez bár nem áll messze a valóságtól, azonban félreérthető, ebben a formában.

Engedd meg, kedves hozzászóló, hogy csak egy picit pontosítsam.

Valóban szükséges volna, hogy a szülő letegye az alapokat a gyermeknevelésben (és főleg mert a gyermek elsősorban a szüleihez kötődik érzelmileg, tőlük függ leginkább) - de a legtöbb szülő NEM teszi meg sajnos! Legalábbis hiányosan teszi.

Azért nem teszik -és NEM TUDHATJÁK tenni megfelelően (szakirodalmi magyar terminussal: elég jó szülőként)-, mert sajnos olyan alapvető motivációja hiányzik sajnos a legtöbb szülőnek, hogy kézbe venne -lehetőleg még fogamzás előtt, de legalább amikor már megszületett a gyermekük- néhány szakkönyvet, közérthető, mégis szakmai, pszichológiai kutatáskora épülő szakkönyet.

Az óvoda, jó esetben, olyan óvodapedagógusokat alkalmaz, akik magas minőségre emelik a kisgyermeknevelést, tehát a "kiegészítő szerep" kifejezés olyan, mintha "mellékest" jelentene, ami tévedés... SŐT, PONT A SZÜLŐI HIÁNYOSSÁGOKAT KOMPENZÁLJA az óvoda! Ha viszont egy óvodás szülei elég jól nevelik, akkor is jelentős többletet ad egy jó (állami, vagy privát) óvoda MAGYARORSZÁGON (Nyugaton viszont profit okokból számos hibája van, tehát csak félig.meddig minőségi, Nyugaton, kivéve az alter ovikat, mert azok elérik a magyarországi jobb ovik, tehát a hazai ovik kb háromnegyedének színvonalát), szakmai hozzáértés okán, na meg mert csoport lévén, csoportszinten is szocializálódik a gyermek, ami hatalmas többlet szintén, figyelembe véve, hogy alig vannak ma már nagycsaládok.

A szülők kisebb része meg többnyire inkább csak valami bulvár sikerkönyvet vesz kézbe, sajnos, melyek csúsztatva tartalmazzák az igazságot, tisztelet a kivételnek.

Holott az gyermeklélektani szakkönyvek alapfokú ismerete épp olyan alapvető kellene legyen gyermekvállaláskor, mint pl a háztartásvezetés alapfokú ismerete. Utóbbinak az igen hiányos ismerete még csak-csak érthető, mivel sokkal gyakorlatiasabb, és nem igazán vannak tutorial-ok, szakkönyvek erről, hacsak nem kisiskolások számára összeállított anyagok, de akkor még mindig ott a nehézség, hogy a gyakorlatban nehéz átvinni.

Ellenben a gyermeklélektani szakkönyvek alapfokú ismerete előtt nincs akadály.

Mérei-Binét - Gyermeklélektan

Pedagógus szakokon kötelező alapmű, első kiadásai 1970 körül jelentek meg, tehát NEM reklám, hanem klasszikus szakirodalom és máig megállja a helyét alapvetően.

Közérthető nyelvezettel írt, még kis könyvtárakban is több példányt tartalmaz, de neten is online ingyen olvasható több weboldalon.

Tudnék még ajánlani ezen felül, de ha egyet kell, akkor ezt szoktam, mert átfogó, enciklopédia-szerűen forgatható. Ami téma aktuális, kinyitja az ember és áttanulmányozza. Később meg ismételheti is.

Így lehet megérteni az adott korosztály lelki működésmódját, ami az alapja a gyermeknevelésnek.