Ez szerintetek sem normális?
Elég sok rosz élményem van a régi iskolás éveimből, aztán egyik nap az is eszenbe jutott hogy már óvodában is katasztrófális a gyermekek "nevelése".
Van egy olyan emlékem óvódából, hogy látam az egyik fiú csoport társamat bőgni, úgy sírt a kisgyerek hogy úgye kipirosodott a feje. Erre az óvonéni elővett egy bazi nagy kést, az oldalát pedig a gyerek homlokához nyomta, mert hogy az lehűti a fejét. Na most ez kicsiként azért nem túl megnyugtató látvány, a kisfiú meg még jobban elkezdett bőgni, hiszen valószínüleg megijedt. Bennem ez olyan érzést kelt, mint ha ez valami burkolt megfélemlítés lett volna, olyan gondolatmenet alapján, hogy ha a gyerek ettől megijed, akkor biztos abba hagyja a nyafogást. Szerintetek?
Biztosan kimaradt az az emlékeidből (vagy nem is láttad akkor), hogy a gyerek előtte beütötte a fejét, azért sírt, és az óvónő a púpot nyomta így le.
Ez egy működő megoldás, mikor a hintából kiestem, nálam is alkalmazta apám.
“Ovodaban is katasztrofa a gyerekek nevelese”
Szerintem meg inkabb csokoljal kezet az ovonoknek, akik nap mint nap megkuzdenek 25-28 gyerekkel, es egy csoportra altalaban max 2 felnott jut.
Ki lehet probalni, hogy milyen, aztan kell itelkezni.
Iskola ugyanez.
#12
Kb. négy ovónő volt egy csoportba, lehet hogy mindenap szetverték egymást a gyerekekk, de addig ők ültek és cseverésztek. Mikor este a kádba fürödtem akkor a szüleim mindig kérdezték hogy miért vannak rajtam kék foltok. Ja hát mert Béluskáék úgy gondolták most levezetik rajtam a feszültséget, az ovónőnek meg hiába szóltam, meg se halloták. Volt olyan, hogy kint voltunk télen az udvaron, egy kis baleset ért és vérzett az orrom, be akartam menni hogy megmosakodjak, erre az egyik ovónő leb@szott hogy hát miért akarok én bemenni, aztán végülis hozzám b@szot egy zsepit.
Az iskoláról meg nem vagyok hajlandó beszélni, abból egy regényt lehetne írni hogy ott mik folytak.
Nem gondolod, hogy így x évvel a történtek után már túl kéne lépni az óvodai és iskolai sérelmeken? Ha pedig még mindig az ott elszenvedett traumáid kísértenek, érdemes lenne segítséget kérned egy szakembertől.
Ezt a legnagyobb jóindulattal írom.
#15
Ha már így érdeklődsz a lelki egészségem iránt:
Egyrészt az óvodai dolgokat nem éltem meg sérelemnek, ez túlzás lenne, az iskolá már más tészta. Másrészt tulajdonképpen az élet több pontján is igen csak traumazizált lettem, iskola és főleg párkapcsolat révén, de azért a szüleim is bele játszottak. Szerintem egy szakember agyf@szt kapna tőlem. xd Meg különben sem szeretném megosztani mással a velem történteket.
Pedig nem ártana megosztanod, persze nem akárkivel, hanem pszichológussal. Nem, nem kapna agyf*szt, sokkal extrémebb helyzetekkel is találkozik, mint a tiéd.
A párkapcsolati problémáid is a gyerekkori dolgokból eredhetnek. Ezek a traumák egymásra épülnek, halmozódnak. Nem véletlen, hogy pl. a bántalmazott gyerekek felnőttként folyamatosan bántalmazó kapcsolatban kötnek ki, akár áldozatként, akár a bántalmazóként. A gyerekként szerzett tapasztalataid, rossz mintáid mind kihatnak a felnőtt életedre.
Szóval amíg a korábbi traumáidat nem kezded el feltárni és feldolgozni, addig az egész életedre kihatással lesz ez, bármit is teszel.
Nem szégyen segítséget kérni.
Huh, elég meglepő válaszok, de én teljesen megértelek, kérdező. Nekem is vannak ovis bevésődéseim, igaz, kisebb dolgokról, amikor rossz visszagondolni. De inkább nem is panaszkodom, mert nekem így is sokkal könnyebb volt, mint anyukámnak, aki kb. 40 éve volt ovis, és bántalmazták az óvónők. Azt nem lehet másra kenni, meg félreérteni.
Úgyhogy csókolgassa az óvónő kezét, aki akarja, de másra nem kell ezt a hülye nézőpontot traktálni.
A többi válaszadónak igaza van, Te viszont az akkori élet-korod miatt nem emlékszel pontosan. Aki késsel lenyomta a piros dudort(ami egyébként fáj)
az egy fehérköpenyes konyhásnéni volt.
Tornáztasd egy kicsit a memóri-
ádat, valószínűleg az óvónénid nevére is emlékszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!